2013. Kék-túra 05-3.

2013. Bakony kék-túra
2013. október 22-27.
 

Október 27. – Vasárnap:
Az éjszaka hamar leszáll a köd, ám ezt csak félálomban érzékelem. Éjjel szokás szerint ismét felébredek, ezúttal 1:25-kor. Hűvös az éjszaka, a hálózsákom cipzárját nem tudom rendesen felhúzni, így olykor fázom, de vissza-visszaalszom. Nyugtalan alvás után reggel 7-kor kelek, 7:30-ra érkezik egy horgász, vele beszélgetek 8:15-ig. Közben várom a természetvédelmi őrt, ám az nem akar megérkezni, így megunva a várakozást elindulok a Keresztes-hegy (255 méter) begyűjtésére. Sűrű köd van, misztikus félhomályba burkolódzik a völgy, csöpög nyirkos minden, ám nekem annál jobban tetszik. Hamar felérek a jelzett ösvényen és odafent elkészül a kötelező csúcsfotó, majd egy másik szintén jelezett úton haladok lefelé, s érem a kék jelzést, az Ádám – Éva fánál, amin aztán folytatom tovább az utam a szurdokban, sűrű fotózások közepette. Nem sokkal később két barlangot is meglátogatok. Az első az Ádám-fali-üreg a patak túlsó partján, átkelés egy kidőlt fatörzsön, majd másodiknál a Sobri Jóska barlangnál, melyhez elég magasra kellett felkapaszkodni, csúszós, törmelékes, sziklás, és meredek hegyoldalon. Miután végigjártam az üreget 10-10:30-ig reggeli a bejáratában, majd indulok tovább. Nem sokkal később felkapaszkodom egy barlanggyanús helyhez, ám ez tévedés volt, így haladok tovább. Pár perccel később elérem a völgy végét, megkerülöm a „Varjúházat”. Utána felkapaszkodik az út és rajta én is a völgy tetejére. A párás, ködös idő még mindig misztikussá varázsolja a tájat, pedig azt gondoltam, hogy ilyenkorra már régen felszáll a köd. Továbbhaladva egy csúcsra vezető háromszög-jelzést találok, és ha már ott van, meg is nézem. Kopár, néhány fával tarkított dolomit oromra vezet fel és az órám szerint 270 méteren vagyunk. (Később derül ki, hogy a Köznyelv szerint a Károly-csúcson vagyok, mely onnan kapta a nevét, hogy a közelben lakó Károlyiak egyik, állítólag bolond fia, itt lett öngyilkos, mégpedig úgy, hogy lóval, hintóstul belehajtott a szakadékba.) Csúcsfotó (jó sziluettes képek készülnek), majd kevés pihenés után haladok tovább. Kerítésmászás után rövid erdős szakasz következik, majd újabb kerítés, végül rövid sípálya vezet le Bodajk településre. Átsétálok a községen, majd aszfaltúton irány ki a nem is olyan közeli vasútállomásra, behelyezem a Bakonyi túra utolsó pecsétjét (11:45-kor), majd sétálok vissza a főút mentén lévő buszmegállóba. Útközben megnézem a református templomot, s a plébános hölgy meginvitál egy éppen kezdődő misére, elutasítom mondván, hogy megy a buszom, de azért váltok vele néhány szót.
Utána irány a buszmegálló, a menetrend szerint van még 30 percem, így a közeli cukrászdában eszem két süteményt, közben megírom a naplóm befejező szakaszait. Utána irány a buszmegálló. Várok a buszra, ám az nem jön. Ekkor hirtelen bevillan, hogy ma van az óraátállítás. Megkérdezek egy arra járót, igaz 11:40 van. De jó, van egy órám a buszig. Ezzel az erővel nyugodtan megnézhettem volna a református misét is….
Nincs kedvem egy helyben várakozni, így felsétálok a következő megállóhoz, ami egyben a település központja is s mivel útközben meglátom a Kálvária-dombot. Megvan a programom. Irány a domb, percek alatt megtalálom a felvezető jelzett utat és felsétálok. A domb 225 méter magas, készítek néhány képet, az ottani ellenfényes szoborcsoportról, közben elfilózgatok azon, hogy az egyház miért ragaszkodik még mindig a megfeszítés pillanatához, ahelyett, hogy inkább az utána lévő feltámadást, esetleg a mennybemenetelt preferálná. Nyilván, mint oly sok helyen máshol, itt is a bűntudatkeltés, félelembe való tartás és manipulálás a cél. Közben elgyönyörködöm a kilátásban is, csodálatosan és tisztán látszik a szomszédos Vértes, az egyik következő uticélom. Ledőlök pihenni, közben megírom a naplóm kiegészítését, mellesleg visszaállítom az órámat. Kicsit később 12:20-kor szép lassan elindulok lefelé és vissza a buszmegállóhoz. A busz 12:38-kor jön, felszállok és irány Székesfehérvár. Onnan átsétálok az ismerősömhöz. Beszélgetéssel telik a délután, majd 16:30-kor indulunk el, ki – ki a dolgára. 16:50-re a vasútállomáson vagyok, 17:15-ös vonattal haza. Este 20-ra otthon vagyok.