2013. Kék-túra 05-3.
2013. Bakony kék-túra
2013. október 22-27.
Október 27. – Vasárnap:
Az éjszaka hamar leszáll a köd, ám ezt csak félálomban érzékelem. Éjjel szokás szerint ismét felébredek, ezúttal 1:25-kor. Hűvös az éjszaka, a hálózsákom cipzárját nem tudom rendesen felhúzni, így olykor fázom, de vissza-visszaalszom. Nyugtalan alvás után reggel 7-kor kelek,
7:30-ra érkezik egy horgász, vele beszélgetek 8:15-ig. Közben várom a természetvédelmi őrt, ám az nem akar megérkezni, így megunva a várakozást elindulok a Keresztes-hegy (255 méter) begyűjtésére. Sűrű köd van,
misztikus félhomályba burkolódzik a völgy,
csöpög nyirkos minden, ám nekem annál jobban tetszik. Hamar felérek a jelzett ösvényen és odafent elkészül a kötelező csúcsfotó,
majd egy másik szintén jelezett úton haladok lefelé, s érem a kék jelzést, az Ádám – Éva fánál,
amin aztán folytatom tovább az utam a szurdokban,
sűrű fotózások közepette.
Nem sokkal később két barlangot is meglátogatok. Az első az Ádám-fali-üreg
a patak túlsó partján, átkelés egy kidőlt fatörzsön,
majd másodiknál a Sobri Jóska barlangnál, melyhez elég magasra kellett felkapaszkodni, csúszós, törmelékes, sziklás, és meredek hegyoldalon.
Miután végigjártam az üreget
10-10:30-ig reggeli a bejáratában,
majd indulok tovább. Nem sokkal később felkapaszkodom egy barlanggyanús helyhez, ám ez tévedés volt, így haladok tovább. Pár perccel később elérem a völgy végét, megkerülöm a „Varjúházat”. Utána felkapaszkodik az út és rajta én is a völgy tetejére. A párás, ködös idő még mindig misztikussá varázsolja a tájat,
pedig azt gondoltam, hogy ilyenkorra már régen felszáll a köd. Továbbhaladva egy csúcsra vezető háromszög-jelzést találok, és ha már ott van, meg is nézem. Kopár, néhány fával tarkított dolomit oromra
vezet fel és az órám szerint 270 méteren vagyunk. (Később derül ki, hogy a Köznyelv szerint a Károly-csúcson vagyok, mely onnan kapta a nevét, hogy a közelben lakó Károlyiak egyik, állítólag bolond fia, itt lett öngyilkos, mégpedig úgy, hogy lóval, hintóstul belehajtott a szakadékba.) Csúcsfotó
(jó sziluettes képek készülnek),
majd kevés pihenés után haladok tovább. Kerítésmászás után rövid erdős szakasz következik, majd újabb kerítés, végül rövid sípálya vezet le Bodajk településre.
Átsétálok a községen, majd aszfaltúton irány ki a nem is olyan közeli vasútállomásra, behelyezem a Bakonyi túra utolsó pecsétjét (11:45-kor),
majd sétálok vissza a főút mentén lévő buszmegállóba. Útközben megnézem a református templomot,
s a plébános hölgy meginvitál egy éppen kezdődő misére, elutasítom mondván, hogy megy a buszom, de azért váltok vele néhány szót.
Utána irány a buszmegálló, a menetrend szerint van még 30 percem, így a közeli cukrászdában eszem két süteményt, közben megírom a naplóm befejező szakaszait. Utána irány a buszmegálló. Várok a buszra, ám az nem jön. Ekkor hirtelen bevillan, hogy ma van az óraátállítás. Megkérdezek egy arra járót, igaz 11:40 van. De jó, van egy órám a buszig. Ezzel az erővel nyugodtan megnézhettem volna a református misét is….
Nincs kedvem egy helyben várakozni, így felsétálok a következő megállóhoz, ami egyben a település központja is s mivel útközben meglátom a Kálvária-dombot. Megvan a programom. Irány a domb, percek alatt megtalálom a felvezető jelzett utat és felsétálok.
A domb 225 méter magas,
készítek néhány képet, az ottani ellenfényes szoborcsoportról,
közben elfilózgatok azon, hogy az egyház miért ragaszkodik még mindig a megfeszítés pillanatához, ahelyett, hogy inkább az utána lévő feltámadást, esetleg a mennybemenetelt preferálná. Nyilván, mint oly sok helyen máshol, itt is a bűntudatkeltés, félelembe való tartás és manipulálás a cél. Közben elgyönyörködöm a kilátásban is,
csodálatosan és tisztán látszik a szomszédos Vértes,
az egyik következő uticélom. Ledőlök pihenni, közben megírom a naplóm kiegészítését, mellesleg visszaállítom az órámat. Kicsit később 12:20-kor szép lassan elindulok lefelé és vissza a buszmegállóhoz. A busz 12:38-kor jön, felszállok és irány Székesfehérvár. Onnan átsétálok az ismerősömhöz. Beszélgetéssel telik a délután, majd 16:30-kor indulunk el, ki – ki a dolgára. 16:50-re a vasútállomáson vagyok, 17:15-ös vonattal haza. Este 20-ra otthon vagyok.
Szabó R. Zoltán
2013. október 27.