- DOLOMITOK – túranapló 2004.
Előzetesben belőtt terveim szerint minden évben ellátogatok e-csodás hegységbe, így erre az évre is beterveztem. A tavalyi program, csak tervben létezett, valójában nem valósult meg. Ennek ellenére mégis voltam a Dolomitokban, igaz csupán egyetlen napot, azt is más, ugyanolyan fontos program rovására. Lásd: – „Adamello 2003. (túranapló)” című naplószerű írást. Egyetlen bánatom, hogy nem sokkal a túra előtt ismerkedtem meg és jöttem össze egy kedves lánykával, aki nem tartott velünk, hiába hívtam (mentségére legyen mondva éppen a nyelvvizsgájára készült). Úgy kellett elmennem, („muszáj” volt, hiszen ez az életem) hogy csak remélhettem, hogy nem fog a friss kapcsolatom rovására menni az egy hetes szünet…
Ami különösen jó, hogy a kitalált program, teljesen úgy is jött össze, ahogy szerettem volna…
Szeptember 17. péntek
Találkozás délután 12:30 a Moszkva téren, az indulás azonban különböző okok miatt csak 14:30-kor. Székesfehérvár–Várpalota–Körmend–Rábafüzes–Klagenfurt–Villach útirányon át Sappadába mentünk. Rövid, olasz autópálya szakaszon a díj 3,5 Euro. A kiszemelt településre késő este 23:30-ra érkeztünk meg. Este alvás kempingben.
Szeptember 18. szombat
Reggel fél 8-kor kelés, majd 9-kor indultunk. Kemping fizetve (23 Euro), majd a faluban egy alkalmas helyen leparkoltunk. Indulás laza, kellemes bemelegítő túrára, a Peralba csoportban.
Ebben a csoportban nincsenek ferratás utak, viszont nagyon szép zöld vidék, ideális komolyabb túrák előtti bemelegítésre. Zotya volt a térségben síelni, s szerette volna megnézni nyáron is, így esett erre a választás. Kellemes magashegyi trekking, 6 órás időtartalommal, 1000 m-es szintkülönbséggel. Túracél az Olbe tavak,
melyeket alig 2-2,5 óra értünk el, rövid pihenés
némi étkezéssel egybekötve,
s egy másik útvonalon
laza félkörben tértünk vissza a kiindulási helyszínre. Kora délutánra 15:30-ra vissza is értünk Sappadába. Ezután átautóztunk a következő túrák helyszínére Cortina d’Ampezzoba. Szállás a már jól bevált Olimpia kempingben. Este sátorállítás után vacsora közben, ráböktem a kemping felett magasodó impozáns szikla pillérre,
s mondtam Sly-nak, -„holnap odamegyünk”-. Ránézett, s közölte -„de hát azon nincs út!” –„Dehogynem, majd meglátod.”- Nem válaszolt, de látszott rajta, hogy nem igen hiszi, amit mondtam. Utána nem sokkal később némi beszélgetést követően este 22 óra után alvás.
Szeptember 19. vasárnap
Reggel viszonylag későn, 8-kor keltünk, annak ellenére, hogy 7 volt megbeszélve. Gyors reggelit követően nem sokkal 9 után indulás a Punta Fiamesre (2240m). Miután elhagytuk a kemping területét, néhány 100 métert kellett menni az aszfalt úton majd egyből fel az ösvényen, 9:30-kor vágtunk neki a vízmosásnak.
Az eleje könnyebb, később egyre nehezebbé és meredekebbé vált a talaj, ennek ellenére 10 óra után már a ferratán haladtunk felfelé. Szép, széles párkányok,
nem túl nehéz drótköteles szakaszok jellemzik az utat. A párkányok végén, kiugró pillérekről
csodálatos kilátás a nem sokkal távolabb lévő Cortina d’Ampezzora,
illetve a teljes völgyre, s az azt övező hegyekre. Az útvonal 3 drótköteles részt tartalmaz, a legfelső mászható. Nem sokkal 13 óra előtt értünk fel a csúcsra.
Bár az útban több emberkével is találkoztunk, fent senki sem volt rajtunk kívül,
így akadálytalanul adhattuk át magunkat a pihenésnek
és a Dolomitok szépségében való gyönyörködésnek. Hogy még teljesebb legyen kép, nemsokára két havasi csóka is felbukkant,
hátha leesik számukra is néhány morzsa. Nem is csalódtak.
Kora délután 13:45-kor indultunk vissza, és lefelé.
Egy rövid szakasz a Fiames tetején,
majd hosszú, meredek változó keménységű törmeléklejtő
s végén rövid, kellemes erdei sétát
követően délután 15:30-ra értünk vissza a kempingbe. A következő program pihizés és étkezés minden mennyiségben, ugyanis kell az energia a másnapi Tofana di Mezzora. Este még egy rövid séta a kemping felett lévő Ghedina-tóhoz
majd a visszaérkezést követően összepakoltuk a cuccainkat a másnapi húzósnak ígérkező programhoz, s a kocsival kiálltunk a kemping bejárata elé, (csak reggel 8-kor nyitják a kaput), ezután este 21 órakor aludni tértünk.
Szeptember 20. hétfő
Reggel korán, 5-kor kelés, majd nem sokkal később 5:30-kor indulás. Még sötétben, 6:15-kor már fent voltunk a Dibona háznál. Itt a ház teraszán megvártuk a pirkadatot,
közben rövid reggeli, majd 6:45-kor indulás fel a közeli Pomades házhoz, ahova alig fél óra alatt értünk. Néhány perces fotószünet,
majd 7:30-kor indulás a Giuseppe Olivieri via ferratához.
Kb. 8-kor beszálltunk a Punta Anna keleti falába, minek az eleje jórészt könnyű, egyszerű harántolásokból,
párkányokból és kisebb felszökésekből áll.
Később azonban keményedik a ferrata, több hosszú, és függőleges felmászás következik hosszabb-rövidebb gerincszakaszokkal karöltve.
Igazán szép és izgalmas út viszonylag kevés kiépített lépéssel. Viszont a szikla tagolt, jó és stabil fogásokkal, lépésekkel. A Punta Anna (2731m) csúcsát
(valójában egy törmelékes gerinc) elérve
rövid pihenőt tartunk, majd folytatjuk az utat. A csúcsgerinc után két kisebb csúcs következik, majd átharántolunk a Gianni-bástya oldalán a kitett, nehezebb és nagy mélység felett haladó Aglio-úton.
Ezután leereszkedünk, a Tofana-ablakához, ahol megint néhány perces pihenő következik. Ezután közfelkiáltásra nekivágtunk a Tofana di Mezzonak, mégpedig a a 2910 méter magas Forcella de Foron, a déli gerinc lépcsőin keresztül.
A csúcsra
kora délután 15:45 után értünk fel. Döbbenetes felhőformációk,
néha előtűző nap, valamint szédületes kilátás fogadott a környező sziklavilágra. Fotózás, néhány falat kaja, majd 16 óra után elindultunk lefelé, mégpedig tovább a Tofana Dento (2338m) irányába.
A két csúcs közötti nyeregből lehet leereszkedni egy keskeny, és meredek kuloáron keresztül,
keresztezve egy kis gleccser mezőt. A további út egy biztosítatlan, meredek, keskeny csapás a Mezzo oldalában csúszós törmelékes párkányon,
kitett meredek fal oldalában. Jórészt vízszintesen halad, majd rátér egy meredek törmeléklejtőre,
amiről már elérhetjük a Két Tofana közötti kijárt utat.
A hegyről kora este 18:45-re értünk le. 19:30 után vissza a kempingbe, bőséges vacsora, majd este 22 óra körül alvás.
Szeptember 21. kedd
A tegnapi program után jólesett a mai pihenőnap. Reggel 8:30-kor kelés, majd 9-kor irány be, Cortinába vásárolni, elsősorban némi élelmiszert. Visszatérés után reggeli, majd teljes összepakolás. Nem sokkal dél előtt 11:30-kor elhagytuk a kempinget és átmentünk a közeli Fanes-völgyi vízeséshez. Parkolás után 20-30 perces sétával értük el a természeti látványosságot,
aminek körbejárása 2,5-3 órát vett igénybe, könnyű, kellemes sétával. A szurdokban felmászva
egy 5 méter magas vízeséshez, annak medencéjében rögtönzött fürdést rendeztem,
majd ezt követően néztük meg a vízesésrendszer többi részét.
Miután kigyönyörködtük magunkat visszasétáltunk az autóhoz. Kisebb megbeszélés után átautóztunk a Sella csoporthoz,
ahol egy alkalmas helyen, kényelmes padon megvacsoráztunk, majd a közeli fenyőfa alatt, bivakolva töltöttük az éjszakát. Alvás 20:30-tól szürkülettől.
Szeptember 22. szerda
Reggel 7:30-kor csípős hidegben keltünk. Sly, valószínűleg fázhatott az éjjel, mert hajnali 6-kor már sétálgatott. A szomszédban (lakóautóban) kempingező osztrák házaspár jókora adag, forró kávéval kedveskedett. Elfogyasztva azt, majd a megreggelizés
után nekivágtunk az aznapi túracélunknak. A Sella É-i oldalán felvezető Brigata Tridentina via ferratának. Az útvonal az Exner-torony (2495m)
É-i oldalán, nem túl nehéz, végig jól mászható, stabil kőzeten halad.
A felső nehezebb, több létrát
is tartogató része már átharántol a torony D-i oldalára, s itt folytatódik felfelé. Végén látványos keskeny függőhíd,
melyen keresztül átkelünk a Masores fennsíkra.
A fennsíki menedékházhoz kora délután, 13 óra után értünk fel. Némi pihenés a teraszon, ezután folytattuk utunkat
a közeli Pisciadu (2985m) csúcsra,
ahová alig 1 órás út vezet fel. Ez a szakasz már biztosítatlan keskeny törmelékes ösvények
rendszere, a végén rövid II-es mászásokkal.
Fent, csúcsfotó
csúcs-csoki, rövid pihenés, majd indultunk lefelé ezúttal a néhol havas, meredek, törmelékes
Setus-völgyön keresztül.
Az autóhoz késő délután 17:30-18 óra között értünk le.
Innen egyből továbbindultunk. Útközben, egy padnál vacsora, majd 19 óra után indulás hazafelé. A magyar határt éjjel 1:30-kor értük és hagytuk el.
Szeptember 23. csütörtök
Éjjel 2-kor Rumban kiraktuk a Sly-t, majd indulás tovább, így reggel 6-ra otthon voltam….
Szabó R. Zoltán
2004. szeptember 23.