| Dolomitok 2004. klettersteig | 2004. szeptember 17-23. |
Előzetesben belőtt terveim szerint minden évben ellátogatok e-csodás hegységbe, így erre az évre is beterveztem. A tavalyi program, csak tervben létezett, valójában nem valósult meg. Ennek ellenére mégis voltam a Dolomitokban, igaz csupán egyetlen napot, azt is más, ugyanolyan fontos program rovására. Lásd: – „Adamello 2003. (túranapló)” című naplószerű írást. Egyetlen bánatom, hogy nem sokkal a túra előtt ismerkedtem meg és jöttem össze egy kedves lánykával, aki nem tartott velünk, hiába hívtam (mentségére legyen mondva éppen a nyelvvizsgájára készült). Úgy kellett elmennem, („muszáj” volt, hiszen ez az életem) hogy csak remélhettem, hogy nem fog a friss kapcsolatom rovására menni az egy hetes szünet…
Ebben a csoportban nincsenek ferratás utak, viszont nagyon szép zöld vidék, ideális komolyabb túrák előtti bemelegítésre. Zotya volt a térségben síelni, s szerette volna megnézni nyáron is, így esett erre a választás. Kellemes magashegyi trekking, 6 órás időtartalommal, 1000 m-es szintkülönbséggel. Túracél az Olbe tavak,
melyeket alig 2-2,5 óra értünk el, rövid pihenés
némi étkezéssel egybekötve,
s egy másik útvonalon
laza félkörben tértünk vissza a kiindulási helyszínre. Kora délutánra 15:30-ra vissza is értünk Sappadába. Ezután átautóztunk a következő túrák helyszínére Cortina d’Ampezzoba. Szállás a már jól bevált Olimpia kempingben. Este sátorállítás után vacsora közben, ráböktem a kemping felett magasodó impozáns szikla pillérre,
s mondtam Sly-nak, -„holnap odamegyünk”-. Ránézett, s közölte -„de hát azon nincs út!” –„Dehogynem, majd meglátod.”- Nem válaszolt, de látszott rajta, hogy nem igen hiszi, amit mondtam. Utána nem sokkal később némi beszélgetést követően este 22 óra után alvás.
Az eleje könnyebb, később egyre nehezebbé és meredekebbé vált a talaj, ennek ellenére 10 óra után már a ferratán haladtunk felfelé. Szép, széles párkányok,
nem túl nehéz drótköteles szakaszok jellemzik az utat. A párkányok végén, kiugró pillérekről
csodálatos kilátás a nem sokkal távolabb lévő Cortina d’Ampezzora,
illetve a teljes völgyre, s az azt övező hegyekre. Az útvonal 3 drótköteles részt tartalmaz, a legfelső mászható. Nem sokkal 13 óra előtt értünk fel a csúcsra.
Bár az útban több emberkével is találkoztunk, fent senki sem volt rajtunk kívül,
így akadálytalanul adhattuk át magunkat a pihenésnek
és a Dolomitok szépségében való gyönyörködésnek. Hogy még teljesebb legyen kép, nemsokára két havasi csóka is felbukkant,
hátha leesik számukra is néhány morzsa. Nem is csalódtak.
Kora délután 13:45-kor indultunk vissza, és lefelé.
Egy rövid szakasz a Fiames tetején,
majd hosszú, meredek változó keménységű törmeléklejtő
s végén rövid, kellemes erdei sétát
követően délután 15:30-ra értünk vissza a kempingbe. A következő program pihizés és étkezés minden mennyiségben, ugyanis kell az energia a másnapi Tofana di Mezzora. Este még egy rövid séta a kemping felett lévő Ghedina-tóhoz
majd a visszaérkezést követően összepakoltuk a cuccainkat a másnapi húzósnak ígérkező programhoz, s a kocsival kiálltunk a kemping bejárata elé, (csak reggel 8-kor nyitják a kaput), ezután este 21 órakor aludni tértünk.
közben rövid reggeli, majd 6:45-kor indulás fel a közeli Pomades házhoz, ahova alig fél óra alatt értünk. Néhány perces fotószünet,
majd 7:30-kor indulás a Giuseppe Olivieri via ferratához.
Kb. 8-kor beszálltunk a Punta Anna keleti falába, minek az eleje jórészt könnyű, egyszerű harántolásokból,
párkányokból és kisebb felszökésekből áll.
Később azonban keményedik a ferrata, több hosszú, és függőleges felmászás következik hosszabb-rövidebb gerincszakaszokkal karöltve.
Igazán szép és izgalmas út viszonylag kevés kiépített lépéssel. Viszont a szikla tagolt, jó és stabil fogásokkal, lépésekkel. A Punta Anna (2731m) csúcsát
(valójában egy törmelékes gerinc) elérve
rövid pihenőt tartunk, majd folytatjuk az utat. A csúcsgerinc után két kisebb csúcs következik, majd átharántolunk a Gianni-bástya oldalán a kitett, nehezebb és nagy mélység felett haladó Aglio-úton.
Ezután leereszkedünk, a Tofana-ablakához, ahol megint néhány perces pihenő következik. Ezután közfelkiáltásra nekivágtunk a Tofana di Mezzonak, mégpedig a a 2910 méter magas Forcella de Foron, a déli gerinc lépcsőin keresztül.
A csúcsra
kora délután 15:45 után értünk fel. Döbbenetes felhőformációk,
néha előtűző nap, valamint szédületes kilátás fogadott a környező sziklavilágra. Fotózás, néhány falat kaja, majd 16 óra után elindultunk lefelé, mégpedig tovább a Tofana Dento (2338m) irányába.
A két csúcs közötti nyeregből lehet leereszkedni egy keskeny, és meredek kuloáron keresztül,
keresztezve egy kis gleccser mezőt. A további út egy biztosítatlan, meredek, keskeny csapás a Mezzo oldalában csúszós törmelékes párkányon,
kitett meredek fal oldalában. Jórészt vízszintesen halad, majd rátér egy meredek törmeléklejtőre,
amiről már elérhetjük a Két Tofana közötti kijárt utat.
A hegyről kora este 18:45-re értünk le. 19:30 után vissza a kempingbe, bőséges vacsora, majd este 22 óra körül alvás.
aminek körbejárása 2,5-3 órát vett igénybe, könnyű, kellemes sétával. A szurdokban felmászva
egy 5 méter magas vízeséshez, annak medencéjében rögtönzött fürdést rendeztem,
majd ezt követően néztük meg a vízesésrendszer többi részét.
Miután kigyönyörködtük magunkat visszasétáltunk az autóhoz. Kisebb megbeszélés után átautóztunk a Sella csoporthoz,
ahol egy alkalmas helyen, kényelmes padon megvacsoráztunk, majd a közeli fenyőfa alatt, bivakolva töltöttük az éjszakát. Alvás 20:30-tól szürkülettől.
után nekivágtunk az aznapi túracélunknak. A Sella É-i oldalán felvezető Brigata Tridentina via ferratának. Az útvonal az Exner-torony (2495m)
É-i oldalán, nem túl nehéz, végig jól mászható, stabil kőzeten halad.
A felső nehezebb, több létrát
is tartogató része már átharántol a torony D-i oldalára, s itt folytatódik felfelé. Végén látványos keskeny függőhíd,
melyen keresztül átkelünk a Masores fennsíkra.
A fennsíki menedékházhoz kora délután, 13 óra után értünk fel. Némi pihenés a teraszon, ezután folytattuk utunkat
a közeli Pisciadu (2985m) csúcsra,
ahová alig 1 órás út vezet fel. Ez a szakasz már biztosítatlan keskeny törmelékes ösvények
rendszere, a végén rövid II-es mászásokkal.
Fent, csúcsfotó
csúcs-csoki, rövid pihenés, majd indultunk lefelé ezúttal a néhol havas, meredek, törmelékes
Setus-völgyön keresztül.
Az autóhoz késő délután 17:30-18 óra között értünk le.
Innen egyből továbbindultunk. Útközben, egy padnál vacsora, majd 19 óra után indulás hazafelé. A magyar határt éjjel 1:30-kor értük és hagytuk el.