- IZLANDI FOTÓSTÚRA - túranapló 3. rész

3. Izland – Észak – Tűz
 
8 nap: július 1. csütörtök: Reggel 5,30-kor kelek, ám csak 7 órakor indulunk tovább. Előbb azonban villámlátogatás a szomszédban lévő folyócskához, néhány percnyi fotószünet, majd 15 perccel később ténylegesen indulunk, a szálláshelyünkről. Haladunk tovább a 85-s úton, s közben rövid fotószünet melynek témája egy énekes hattyú pár s utána, nem sokkal később rátérünk az 1. főútra. Azonban nem erre vezet az utunk, így alig fél óra múlva, 8,30-kor lekanyarodunk a 864-es mellékútra, amely mentén az úticélunk található. Jó órás zötykölődés után 9,15-kor leparkolunk a Jökulsá á Fjöllum Nemzeti Park határán lévő parkolóban, majd elindulunk megtekinteni a lenyűgöző vízesést. A 100 méter széles folyó 45 méter mély szakadékba zúdul alá párafelhővel takarva be a környezetét. A vízhozam döbbenetes, 198 köbméter per másodperc, mely fülsüketítő dübörgéssel zúdul alá. Félelmetes erő és energia megnyilvánulásának vagyunk szem és fültanúi. A folyó a szakadék mélyén sebes örvénylő mozgással siklik tovább a távol vízesés irányába. Másodszorra látom ezt látványos vízesést, s ugyanolyan hatással van rám az első alkalommal. Közben, hogy ne legyen olyan egyszerű a fotózás melyet a vízpára is jócskán megnehezít, lassan megnyílnak az ég csatornái s elkezd szitálni az eső. Később átsétálunk az 1,4 km-re lévő felső vízeséshez, a Sellfoss-hoz. Az eső már folyamatosan esik, bár még mindig pici apró inkább permet, mint vízcseppek formájában. A mostoha időjárás ellenére csak 11,40-kor indulunk vissza a parkolóba, és hagyjuk el a helyszínt, majd folytatjuk az urunkat. Kevéssel később (2,6 km-rel) találjuk a következő látnivalót, a Hafragilfosst, amely a következő a Jökulsá á Fjöllum vízesésrendszerében. Az egyre cudarabb időjárás is közrejátszik, hogy erre már csupán néhányan vagyunk kíváncsiak, akik esőben is kisétálunk a sziklafal szélére, ahonnan jól látni az alattunk lévő természeti látványosságot. Nem csak a kocsiban várakozó útitársaink az oka, hogy mi sem töltünk sok időt a nézelődéssel és fotózással. Fokozódó esőben és egyre viharosabb szélben folytatjuk az utat 12,20-kor a 864-es úton Asbyrgi irányába. A célpont előtt egy benzinkútnál 13,45-től kávé és pisisszünet, majd séta a növényzettel dúsan benőtt völgybe, amely egykoron bekövetkezett pusztító árhullám eredménye képen alakult ki. Ma a látványos sziklaudvarban kicsiny tó, s az odavezető utak murvával felszórva, a kirándulók kényelmének megfelelően parkosítva, padokkal bőségesen ellátva várják a látogatókat. A tóban kacsák és más vízimadarak, hozzá kényelmes kilátókkal, az ösvények mentén virágok kínálnak némi fotótémát. A folyamatosan szemerkélő eső ellenére is kellemes sétát teszünk, majd 14,30-kor indulunk tovább, ezúttal már a 85-s úton. Az időjárás továbbra is hagy némi kívánnivalót maga után, (eső és viharos szél), így viszonylag kevés fotószünetet tartunk (ezek egyike a Hringsbjarg-kilátó, melyben sikerült reptében lefotózni egy sirály-holyszát. ) Kora este 18,30-kor érkezünk meg az aznapi szállásunkra, Heidarber-ba ami tulajdonképpen egy színházteremből átalakított falemezekkel elválasztott egyszerű szálláshely. Lepakolás után javaslatomra átugrunk a közeli Jardböding természetes medencében kialakított melegvizes fürdőjébe, ahol 19,45-től 20 óráig időzünk. A kellemes meleg vízben sajnos elmarad az általunk két évvel korábban átélt élmény, amely az est közeledtével látványos naplementével ajándékozott meg, amelyet a vízből csodálhattunk végig. Ezúttal marad az eső és a szél illetve a lehetőség, hogy minél jobban belebújjunk a kellemes vízbe. Miután alaposan kiáztattuk magunkat, jön a fürdés, hajmosás, (hajszárító van a helyszínen), csak utána indulunk át a közeli Namaskard termálmezejére természetesen fotózni. A fotózás jó óráid tart, s 21,45-kor indulunk vissza a szállásunkra. Berendezkedés, majd vacsora a színpadon, végül éjfél után néhány perccel alvás.
 
9 nap: július 2. péntek: az alvás nem tartott túl sokáig, ébresztő éjjel 2 órakor. Alig 10 perccel később indulunk is ám ezúttal csupán 3 fő részvételével. A társaság nagyobbik fele az alvást választja. Alig 50 perces autózás után meg is érkezünk a célállomásra ahol mindenki a számára megfelelő téma keresésére indul. Jómagam, egyből a térség legmagasabb pontját célzom meg. Viszonylag hamar felérek, s elképedem az elém táruló látványtól. Köröskörül lassan örvénylő felhőkbe burkolódzó hegyek, mindenfelé pára és gőzfelhők emelkednek a magasba. Az éjszakai tompa fényben szürreális formák, bizarr alakzatok, teszik változatossá a táj alakzatait. Nem sokkal később az újra kelő nap látványos színorgiával teszi még változatosabbá. Jónéhány fotó és hosszas csendes gyönyörködés valamint a szomszédos csúcs meglátogatása (hasonló célzattal) után lassan leballagok a társaimhoz (5,30-ra), majd közösen átmegyünk a Krafla térségébe a Viti-krátertóhoz. Míg a többiek a tavat fotózzák, addig én átvágok az ősrégi, távolabb kisé fiatalabb lávamezőn, melyet a legfiatalabb, 1984-ben keletkezett, néhol még most is meleg, s gőzölgő lávafolyás követ. A térségben inkább csak nézelődöm, mint fotózom, mégis gyorsan elmegy az idő, így indulni kellett vissza. Találkozás a parkolóban, utána tovább, 7 órakor, immár közösen a Gortágja-barlanghoz. Ismét fotózás a barlangban valamint a felszínen, végül 8,30-kor ismét járműre szállunk és visszaindulunk a szállásunkra, melyet 9,15-re el is érünk. Ám itt kellemetlen meglepetés fogad (legalábbis a Kálmán részére) ugyanis az ottmaradtak meglehetősen felháborodottan adták tudtunkra, hogy túlkésőn értünk vissza. Gyorsan összepakolunk, majd 0,5 órás reggelit követően 10 órakor immár teljes létszámmal megyünk vissza a Viti-tóhoz. Fotózás, makró fotózás bő 1 óra hosszan, pontban délben, indulunk tovább át a Kraflához, ahhoz sajnos Izlandi viszonyokhoz képest hatalmas a tömeg. Fotózni szinte lehetetlen mégis elmegy az idő, így csak kor délután 15 órakor indulunk tovább, ismét a korábban már meglátogatott meleg vizes barlanghoz. Ezúttal rövid fotószünetet tartunk, majd folytatjuk az utat a következő látnivalóhoz, a Hverfjall impozáns salakkráteréhez. Felmenni rá, nem tart túl sokáig, sem nem túlságosan megerőltető. A közel 200 méter átmérőjű kráter legmagasabb pontján, azonban egy táblára leszek figyelmes, ami a szomszédos Dimuborgir felé jelez utat. Szinte azonnal megszületik a döntés, innen, és gyalog megyek át, hiszen a következő uticél pont az említett nevezetesség. Egyeztetek Kálmánnal, s míg a többiek körbesétálnak a kráter peremén, (én ezt, már 2 évvel korábban megtettem) addig én nekivágok a kiszemelt útnak. Meredek, csúszós, „ösvényen” szlalomozom le, viszonylag nagy sebességgel, jókora porfelhőt kavarva. Pár perc alatt lent vagyok, átvágok az alant lévő salak-sivatagon követve a 40-50 méterenként útjelzőként levert sárgára festett végű karókat. Az út mentén, hátulról közelítem meg a területet, így fokozatosan kapok képet a Dimuborgir (Sötétvár) látványos ősi lávaformációjából. Itt-ott kisebb-nagyobb láva alagutak, barlangok bejárata sötétlik, s hívogat. Egyikbe-másikba belekukkantok, ám sehol sem időzök, ugyanis nem szeretném, ha rám kellene várnia a társaságnak. Alig 38 perc alatt érem el a parkolót, ám sehol senki. Várok valamennyit, de a korábban látott üregek csábítása túl erős, így fogom magam s a kihelyezett térképet áttanulmányozva (biztonság kedvéért le is fotózom), kiválasztok egy közepes hosszúságú útvonalat, (ami két szakasz ötvözése) s nekivágok a túrának. Előbb a kék jelzésen, haladok, majd folytatom a piroson, megcélozva a kör legtávolabbi pontján lévő Kirkja nevű látványos lávabarlangot, ami egyben a park nevezetessége is. A folytatás már visszafelé vezet, sietős léptekkel haladok rajta, mikor néhány 100 lépés után világoskék jelzéssel induló ösvényre leszek figyelmes. A tábla szerint nehéz ösvény kezdetén állok, így több sem kellett, s azon folytatom az utamat, immár sietősen, hiszen nem tudom mitől nehéz az adott útvonal. Az útvonal valóban nehezebb annál, amit az előbb elhagytam, ugyanis sziklagerinceket keresztezve, néhol csúszósabb törmeléklejtőkön kisebb barlangokat érintve, viszont, jóval rövidebb útvonalon vezet vissza egészen a parkolóig. Késő délután 18,55-re elérem a parkolót, s bent áll a buszunk is. A társaság a helyi étteremben mulatja az időt. A helyszín alkalmas a megbeszélésre, így itt történik meg a következő napok programjának átbeszélése is. Jóval később 21,15-kor hagyjuk el a vendéglátó egységet, s indulunk vissza a szállásunkra. Útközben lávakitüremkedés, és látványos felhőformációk és hegyek kínálnak néhány perces fotótémát, majd folytatjuk az utat. Kora este 21 órára érünk a szállásra, rövid vacsorát követően 22 órától alvás.