- IZLANDI FOTÓSTÚRA - túranapló 3. rész
3. Izland – Észak – Tűz
8 nap: július 1. csütörtök: Reggel 5,30-kor kelek, ám csak 7 órakor indulunk tovább. Előbb azonban villámlátogatás a szomszédban lévő folyócskához, néhány percnyi fotószünet,
![](images/img.gif)
majd 15 perccel később ténylegesen indulunk, a szálláshelyünkről. Haladunk tovább a 85-s úton, s közben rövid fotószünet melynek témája egy énekes hattyú pár
![](images/img.gif)
s utána, nem sokkal később rátérünk az 1. főútra. Azonban nem erre vezet az utunk, így alig fél óra múlva, 8,30-kor lekanyarodunk a 864-es mellékútra, amely mentén az úticélunk található. Jó órás zötykölődés után 9,15-kor leparkolunk a Jökulsá á Fjöllum Nemzeti Park határán lévő parkolóban, majd elindulunk megtekinteni a lenyűgöző vízesést. A 100 méter széles folyó 45 méter mély szakadékba zúdul alá párafelhővel takarva be a környezetét.
![](images/img.gif)
A vízhozam döbbenetes, 198 köbméter per másodperc, mely fülsüketítő dübörgéssel zúdul alá. Félelmetes erő és energia megnyilvánulásának vagyunk szem és fültanúi.
![](images/img.gif)
A folyó a szakadék mélyén sebes örvénylő mozgással siklik tovább a távol vízesés irányába. Másodszorra látom ezt látványos vízesést, s ugyanolyan hatással van rám az első alkalommal. Közben, hogy ne legyen olyan egyszerű a fotózás melyet a vízpára is jócskán megnehezít,
![](images/img.gif)
lassan megnyílnak az ég csatornái s elkezd szitálni az eső. Később átsétálunk az 1,4 km-re lévő felső vízeséshez, a Sellfoss-hoz.
![](images/img.gif)
Az eső már folyamatosan esik, bár még mindig pici apró inkább permet, mint vízcseppek formájában. A mostoha időjárás ellenére csak 11,40-kor indulunk vissza a parkolóba, és hagyjuk el a helyszínt, majd folytatjuk az urunkat. Kevéssel később (2,6 km-rel) találjuk a következő látnivalót, a Hafragilfosst, amely a következő a Jökulsá á Fjöllum vízesésrendszerében.
![](images/img.gif)
Az egyre cudarabb időjárás is közrejátszik, hogy erre már csupán néhányan vagyunk kíváncsiak, akik esőben is kisétálunk a sziklafal szélére,
![](images/img.gif)
ahonnan jól látni az alattunk lévő természeti látványosságot. Nem csak a kocsiban várakozó útitársaink az oka, hogy mi sem töltünk sok időt a nézelődéssel és fotózással. Fokozódó esőben és egyre viharosabb szélben folytatjuk az utat 12,20-kor a 864-es úton Asbyrgi irányába. A célpont előtt egy benzinkútnál 13,45-től kávé és pisisszünet, majd séta a növényzettel dúsan benőtt völgybe, amely egykoron bekövetkezett pusztító árhullám eredménye képen alakult ki. Ma a látványos sziklaudvarban kicsiny tó, s az odavezető utak murvával felszórva, a kirándulók kényelmének megfelelően parkosítva,
![](images/img.gif)
padokkal bőségesen ellátva várják a látogatókat. A tóban kacsák
![](images/img.gif)
és más vízimadarak, hozzá kényelmes kilátókkal, az ösvények mentén virágok kínálnak némi fotótémát. A folyamatosan szemerkélő eső ellenére is kellemes sétát teszünk, majd 14,30-kor indulunk tovább, ezúttal már a 85-s úton. Az időjárás továbbra is hagy némi kívánnivalót maga után, (eső és viharos szél), így viszonylag kevés fotószünetet tartunk
![](images/img.gif)
(ezek egyike a Hringsbjarg-kilátó, melyben sikerült reptében lefotózni egy sirály-holyszát.
![](images/img.gif)
) Kora este 18,30-kor érkezünk meg az aznapi szállásunkra, Heidarber-ba ami tulajdonképpen egy színházteremből átalakított falemezekkel elválasztott egyszerű szálláshely. Lepakolás után javaslatomra átugrunk a közeli Jardböding természetes medencében kialakított melegvizes fürdőjébe, ahol 19,45-től 20 óráig időzünk. A kellemes meleg vízben sajnos elmarad az általunk két évvel korábban átélt élmény, amely az est közeledtével látványos naplementével ajándékozott meg, amelyet a vízből csodálhattunk végig. Ezúttal marad az eső és a szél illetve a lehetőség, hogy minél jobban belebújjunk a kellemes vízbe. Miután alaposan kiáztattuk magunkat, jön a fürdés, hajmosás, (hajszárító van a helyszínen), csak utána indulunk át a közeli Namaskard termálmezejére természetesen fotózni.
![](images/img.gif)
A fotózás jó óráid tart, s 21,45-kor indulunk vissza a szállásunkra. Berendezkedés, majd vacsora a színpadon, végül éjfél után néhány perccel alvás.
9 nap: július 2. péntek: az alvás nem tartott túl sokáig, ébresztő éjjel 2 órakor. Alig 10 perccel később indulunk is ám ezúttal csupán 3 fő részvételével. A társaság nagyobbik fele az alvást választja. Alig 50 perces autózás után meg is érkezünk a célállomásra ahol mindenki a számára megfelelő téma keresésére indul. Jómagam, egyből a térség legmagasabb pontját célzom meg. Viszonylag hamar felérek, s elképedem az elém táruló látványtól.
![](images/img.gif)
Köröskörül lassan örvénylő felhőkbe
![](images/img.gif)
burkolódzó hegyek,
![](images/img.gif)
mindenfelé pára és gőzfelhők emelkednek a magasba. Az éjszakai tompa fényben szürreális formák, bizarr alakzatok, teszik változatossá a táj alakzatait. Nem sokkal később az újra kelő nap
![](images/img.gif)
látványos színorgiával teszi még változatosabbá. Jónéhány fotó és hosszas csendes gyönyörködés valamint a szomszédos csúcs meglátogatása
![](images/img.gif)
(hasonló célzattal) után lassan leballagok a társaimhoz (5,30-ra), majd közösen átmegyünk a Krafla térségébe a Viti-krátertóhoz. Míg a többiek a tavat fotózzák, addig én átvágok az ősrégi, távolabb kisé fiatalabb lávamezőn,
![](images/img.gif)
melyet a legfiatalabb, 1984-ben keletkezett, néhol még most is meleg, s gőzölgő lávafolyás követ. A térségben inkább csak nézelődöm, mint fotózom, mégis gyorsan elmegy az idő, így indulni kellett vissza. Találkozás a parkolóban, utána tovább, 7 órakor, immár közösen a Gortágja-barlanghoz.
![](images/img.gif)
Ismét fotózás a barlangban
![](images/img.gif)
valamint a felszínen, végül 8,30-kor ismét járműre szállunk és visszaindulunk a szállásunkra, melyet 9,15-re el is érünk. Ám itt kellemetlen meglepetés fogad (legalábbis a Kálmán részére) ugyanis az ottmaradtak meglehetősen felháborodottan adták tudtunkra, hogy túlkésőn értünk vissza. Gyorsan összepakolunk, majd 0,5 órás reggelit követően 10 órakor immár teljes létszámmal megyünk vissza a Viti-tóhoz. Fotózás,
![](images/img.gif)
makró fotózás
![](images/img.gif)
bő 1 óra hosszan, pontban délben, indulunk tovább át a Kraflához, ahhoz sajnos Izlandi viszonyokhoz képest hatalmas a tömeg.
![](images/img.gif)
Fotózni szinte lehetetlen mégis elmegy az idő, így csak kor délután 15 órakor indulunk tovább, ismét a korábban már meglátogatott meleg vizes barlanghoz.
![](images/img.gif)
Ezúttal rövid fotószünetet tartunk,
![](images/img.gif)
majd folytatjuk az utat a következő látnivalóhoz, a Hverfjall impozáns salakkráteréhez. Felmenni rá, nem tart túl sokáig, sem nem túlságosan megerőltető.
![](images/img.gif)
A közel 200 méter átmérőjű kráter legmagasabb pontján, azonban egy táblára leszek figyelmes, ami a szomszédos Dimuborgir
![](images/img.gif)
felé jelez utat. Szinte azonnal megszületik a döntés, innen, és gyalog megyek át, hiszen a következő uticél pont az említett nevezetesség. Egyeztetek Kálmánnal,
![](images/img.gif)
s míg a többiek körbesétálnak a kráter peremén, (én ezt, már 2 évvel korábban megtettem) addig én nekivágok a kiszemelt útnak. Meredek, csúszós, „ösvényen” szlalomozom le, viszonylag nagy sebességgel, jókora porfelhőt kavarva. Pár perc alatt lent vagyok,
![](images/img.gif)
átvágok az alant lévő salak-sivatagon követve a 40-50 méterenként útjelzőként levert sárgára festett végű karókat. Az út mentén, hátulról közelítem meg a területet, így fokozatosan kapok képet a Dimuborgir (Sötétvár) látványos ősi lávaformációjából. Itt-ott kisebb-nagyobb láva alagutak, barlangok
![](images/img.gif)
bejárata sötétlik, s hívogat. Egyikbe-másikba belekukkantok, ám sehol sem időzök, ugyanis nem szeretném, ha rám kellene várnia a társaságnak. Alig 38 perc alatt érem el a parkolót, ám sehol senki. Várok valamennyit, de a korábban látott üregek csábítása túl erős, így fogom magam s a kihelyezett térképet áttanulmányozva (biztonság kedvéért le is fotózom), kiválasztok egy közepes hosszúságú útvonalat, (ami két szakasz ötvözése) s nekivágok a túrának. Előbb a kék jelzésen, haladok, majd folytatom a piroson, megcélozva a kör legtávolabbi pontján lévő Kirkja nevű
![](images/img.gif)
látványos lávabarlangot,
![](images/img.gif)
ami egyben a park nevezetessége is. A folytatás már visszafelé vezet, sietős léptekkel haladok rajta, mikor néhány 100 lépés után világoskék jelzéssel induló ösvényre leszek figyelmes. A tábla szerint nehéz ösvény kezdetén állok, így több sem kellett, s azon folytatom az utamat, immár sietősen, hiszen nem tudom mitől nehéz az adott útvonal. Az útvonal valóban nehezebb annál, amit az előbb elhagytam, ugyanis sziklagerinceket keresztezve,
![](images/img.gif)
néhol csúszósabb törmeléklejtőkön kisebb barlangokat érintve, viszont, jóval rövidebb útvonalon vezet vissza egészen a parkolóig. Késő délután 18,55-re elérem a parkolót, s bent áll a buszunk is. A társaság a helyi étteremben mulatja az időt. A helyszín alkalmas a megbeszélésre, így itt történik meg a következő napok programjának átbeszélése is. Jóval később 21,15-kor hagyjuk el a vendéglátó egységet, s indulunk vissza a szállásunkra. Útközben lávakitüremkedés,
![](images/img.gif)
és látványos felhőformációk
![](images/img.gif)
és hegyek
![](images/img.gif)
kínálnak néhány perces fotótémát,
![](images/img.gif)
majd folytatjuk az utat. Kora este 21 órára érünk a szállásra, rövid vacsorát követően 22 órától alvás.
Szabó R. Zoltán
2010. július 2.