2016 Kék-túra 09-4. - Balatonfelvidék
4. Aszfaltos utakon
Október 29. szombat
Jól alszom, a hálózsák cipzárját sem kell behúzni. Reggel 6.15-kor kelünk, némi összebújás után 30 perccel később el is hagyjuk az ágyat. Beszélünk pár szót a házigazdával, megköszönjük a kedves gesztust, majd 8 órakor nekivágunk az útnak. Pár 100 m-el lejjebb egy egykori vegyesbolt elhagyott, omladozó falán egy régi telefondobozban
![](images/img.gif)
találjuk a bélyegzőt. Így bekerül az első pecsét.
![](images/img.gif)
Utána folytatjuk az utat. Pár perccel később már el is hagyjuk a települést. A temető mellett, keskeny, fűvel és gazzal benőtt fokozatosan felfelé tartó mezőgazdasági úton, learatott szántó mellett haladva beérünk a gyönyörű őszi erdőbe.
![](images/img.gif)
Élmény a sárguló lombok között a hasonlóan színes avarban sétálni. Sajnos hamar véget ér az erdei út, s elhagyva azt hétvégi házak, kisebb-nagyobb hobbikertek között megyünk tovább. Kicsit később keresztezzük a Keszthelyt Tapolcával összekötő műutat, s haladunk tovább a kertek között. Az út egyre meredekebben emelkedik. Nem sokkal később elérjük a Csalit-hegy 350 m magas tetejét,
![](images/img.gif)
ami igen szép kilátást
![](images/img.gif)
kínál a teljes Balaton-felvidék tanúhegyeire,
![](images/img.gif)
melyek kéklő párába burkolóznak a távolban. A kilátóban a pad nemzetiszínűre festve,
![](images/img.gif)
s lejjebb egy magyar zászló is lóg ernyedten a szélcsendben. Leülünk pár percre,
![](images/img.gif)
azonban nem maradunk sokat, hanem megyünk tovább. Még egy kicsit feljebb elhaladunk a Kő-orra csúcsa alatt (most kimarad a csúcs, igazából nem is tudom miért, hiszen jelzett ösvény vezet fel), elindulunk tovább lefelé. Meredek csúszós erdei ösvényen, olykor kidőlt fák
![](images/img.gif)
között haladunk. Nem sokkal később elérünk Lesenceistvándra,
![](images/img.gif)
majd pár perccel később megérkezünk az ott lakó barátainkhoz. Ott megreggelizünk, némi beszélgetés után indulunk tovább. A faluban
![](images/img.gif)
bekerül a következő pecsét is, utána megyünk tovább, sajnos ismét aszfalt úton. Érintjük Lesencetomaj
![](images/img.gif)
szélét, majd átmegyünk a főúton. Rövid pihenő a buszmegállóban, mivel összefutunk egy túra társsal. Némi beszélgetés közben megtudjuk, hogy továbbra is aszfaltúton fogunk menni, egészen a Szent György-hegyig, sőt még azután is Szigliget felé. Ez azért elég lehangolóan hat ránk, de azért folytatjuk az utat a főúton, ami ráadásul meglehetősen forgalmas is. Később 13 óra előtt, mire beérünk Tapolcára, megérik az elhatározás, hogy elég volt az aszfalt útból, s egyelőre felfüggesztjük a túrát. Tapolca jól elérhető közlekedési csomópont, így innen tudjuk folytatni tavasszal. Az sem elhanyagolható szempont, hogy Réka térde fájdogál a 4. napi folyamatos gyaloglástól, bár panaszkodni nem panaszkodik. Ezután veszünk némi élelmet, majd kisétálunk a vasútállomásra, megebédelünk a parkban
![](images/img.gif)
kellemes őszi környezetben.
![](images/img.gif)
Később veszünk vonatjegyet, s felszállunk a 13,50-kor induló vonatra. Hosszas döcögés után beérkezünk a Kelenföldi pályaudvarra. Metrózás át a Nyugatiba, majd felszállunk a Nógrádba tartó vonatra. 20.30-ra otthon vagyunk.
Szabó R. Zoltán
2016. november 8.