2016 Kék-túra 09-3. - Balatonfelvidék

3. Természet és kultúra
 

Október 28. péntek
 
Nyugodtan és mélyen alszom, át az éjszakát, csak hajnalban ébredek fel. Reggel 6.15-kor egy kis ölelkezés, majd 15 perccel később kimegyünk pisilni, utána összepakolunk, végül 7.30-kor útnak indulunk. Hűvös, párás a reggel, kissé talán nyomasztó is. Nincs is jókedvünk, így csendben haladunk. Az út aszfalton kezdődik visszafelé, aztán átmegy a patakon, majd balra kanyarodva egy akácos mentén halad tovább. Párás, ködös időben haladunk, s nemsokára egy zsidó temető néma sírköveit hagyjuk magunk mögött. Miközben továbbhaladunk, lassan előbukkan a szemközti dombok mögül a nap is. A szép surlófények fotózásra csábítanak. Az eseménytelen út végén immár napfényes reggelen feltűnnek Hévíz első házai is. A gazdag villák során érjük el a városközpontot, majd onnan a Hévízi tavat. Innen visszasétálunk a busz-pályaudvarra, ahol bekerül az első pecsét, majd a kellemes meleg váróteremben megreggelizünk, amit az ott várakozó utasok érdeklődve figyelnek. Később 10 órakor folytatjuk az utat, át a tófürdő parkján. Utána egy parkolón keresztül vezet a jelzés, majd hosszú, egyenes út (bringa-út), sajnos aszfaltozott, vezet tovább. Az egyetlen vigasz az aszfaltozott útszakaszon, hogy mindkét oldalán szép selyemfenyő-sorral végigültetett, melyek jó néhány szakaszon már őszi színekben pompáznak. A zöldellő-barnuló fák között haladunk tovább. Később átkelünk egy iszaposodott csatornán, persze megállunk fotózni is… végül is a hídon napfényben jó téma lehet, s utána haladunk tovább. Késő délelőtt 11.05-re beérünk Keszthelyre. A Festetics-kastélynál bélyegzünk, majd egy pihenő keretében megnézzük a látogatható részeknek egy viszonylag kis szakaszát bő 1,5 órában, aztán indulunk tovább. Pár tíz méterrel lejjebb bevásárolunk egy kis boltban, majd gyaloglás a városban. Eléggé lehangoló az egész napos aszfalt-túra (Hévíz elejétől Gyenesdiás végéi nem léptünk le az aszfaltról). Némileg színesíti a programot a település másik végén lévő tájház, ahol szintén eltöltünk pár percet nézelődéssel. De az igazi megváltás, mikor elhagyjuk az utolsó házat, s nekivágunk a Varsás-hegy dolomitos lejtőjének. Széles, terepjáróval is járható taposott úton haladunk felfelé. Az elágazásban ismét elrejtjük a hátizsákokat, s innen már hamar, pár perc alatt, de lentebbről számolva is 30 perc alatt felérünk a Festetics-kilátóba, ami a hegy legmagasabb pontja (231 m). Párás, de szép a kilátás. Mivel már délután van, így némi nézelődés után lemegyünk, majd vissza a kék útra. Felpakolva a hátizsákokat folytatjuk az utat. Nem sokkal később elérjük, majd elhagyjuk a nagy mezőt. A lőtérnél a tábla ellenére is átvágunk, bár folyamatosan halljuk a nem túl távoli lövéseket. Nem is értem, hogy gondolták, valaki odautazik több 100 km-ről, az emiatt abbahagyja a túrát? Vagy hogy gondolták? Elég abszurd az egész! Így nem sokat teketóriázunk, Rékát magam előtt terelve s ezzel egyben fedezve is gyors léptekkel haladunk át a veszélyzónán, majd elhagyva azt végigmegyünk a Pórak-háti völgyön, később feljebb tartunk egy 15 perces kajaszünetet. Utána folytatjuk az utat, méghozzá az emelkedő ellenére meglepően jó tempóban. Nem sokkal később elérjük az aszfalt-utat, ahol Réka legnagyobb örömére teszek egy 15 perces kitérőt a közeli Szék-tető 351 méter magas karsztbokor-erdővel fedett tetejére. Fent kellemes délutáni napfényben időzök pár percet, majd csúcsfotó s utána indulok lefelé. Útközben, igyekszem elkerülni a felfelé kellemetlen szedres szakaszokat ezért inkább kerülök egy kicsit. Visszaérve folytatjuk az utat. Szerencsére az aszfalt nem tart sokáig, és nemsokára ismét gyönyörű erdei úton haladunk tovább sebes léptekkel. A lebukó nap vörös korongját ezúttal is a fák között látjuk pár pillanatig. Bár igazán szép, esély sincs egy jó képet készíteni róla, ezért nem is húzom vele az időt, hanem haladunk tovább. Később enyhén jobbra lefelé az út is, és mi is elhagyjuk a gerincet. Az útvonal az elején enyhén, majd egyre meredekebben lefelé tartva halad tovább. Végül lent átkelve az alant lévő kiszáradt vízfolyáson kiérünk egy szántó szélére Vállus határában. Rövid kapaszkodó után jobbra, majd balra haladva elérjük a falu első házait 18.03-ra. Befelé haladva az első helyi lakost megkérdezzük, tud-e szállást a településen. A válasz: nem, ám elkezd telefonálgatni, ami végül nem vezet számottevő eredményre, pedig 2-3 telefont is megereszt különböző irányokba. Így megköszönjük a segítségét és továbbindulunk. Ő is lejjebb megy a kocsival, s mikor elmegyünk mellette, a kocsi ablakot kinyitva utánunk szól. A saját alsó házába invitál, kedves gesztus ez egy idegentől (Szilágyi János). Enni már nagyon nem eszünk, lezuhanyzunk, ami nagyon jól esik. Közben beszélgetünk a vendéglátónkkal, aki még étellel is kínál, de azt már nem fogadjuk el. Utána befejezem a túranaplót, majd elmegyünk aludni 22.00-tól. A nap táv 26,3 km.