2016 Kék-túra 09-1. - Balatonfelvidék

1. Az első szakasz
 
Régen voltam már hosszú, több napos kéktúrán. Immár évek teltek el az utolsó Bakonyi túra óta. Az elmúlt időszakban többször is elhatároztam, hogy folytatom, de nem volt rá idő, lehetőség, vagy éppen lesérültem. Hol ezért, hol azért maradt el. Az idei évben a jelentős életmód-változás (otthon, kapcsolat) után végre rendeződni látszik az életem, így végül folytathatom a bejárásokat, ezúttal a Balaton-felvidéken. Az eredeti terv szerint a teljes Balaton felvidéket jártuk volna végig, ám ez nem teljesen így alakult!
 
Október 26. szerda
 
Reggel a 6,43-sal vonattal utazunk be Pestre. Nagymami a Nyugatiban vár. Bevásárlás után átmegyünk a Népligetbe, útközben Nagymami és Kende leszállnak. 9,15-kor indulunk tovább a Veszprémbe tartó busszal. Oda 11,30-kor érkezünk meg. A busz tovább 12,45-kor indul, átmegy Tapolcán, majd 13,35-re megérkezünk Sümegre. A Sümegi vár már messziről látszik, s rögtön eldől, hogy mindenképpen megnézzük. Felérve az enyhe emelkedőn kellemes meglepetés, hogy a belépő nekünk ingyenes, ráadásul a bejáratban otthagyhatjuk a hátizsákokat, így kényelmesen járhatjuk végig a látnivalókat. Megnézzük a várfalat, bástyát, bent a lovagteret, kínzókamrát, a püspöki teret, majd a kiállításokat is, végül éléskamrát, ahol Réka olvadozni kezd. Utána még nézelődünk egy kicsit, majd visszatérve a bő 1 órás várnézésből, délután 15 órakor indulunk neki a tervezett útvonalnak. Rövid városi sétát követően nemsokára elhagyjuk Sümeg határát, majd cserjék és bokrok között folytatjuk az utat kellemes délutáni napfényben. A vár látképe még sokáig kísér utunkon, amikor vissza-visszapillantunk. Később átkelünk a vasúti síneken, majd egy régi aszfaltúton, hangulatos őszi erdőben haladunk tovább. Az enyhén emelkedő úton délután 16,20-kor elérjük a Sarvaly vadászházat, ahol bekerül a második pecsét az igazolófüzetbe. Nem pihenünk, hanem előveszünk egy péksüteményt, s azzal a kezünkben folytatjuk az utat. Nem sokkal később vaddisznókat látunk az út baloldalán, ráadásul nem is keveset (Réka-para). Rövid ideig csodáljuk az állatokat, sőt Rékát sikerül rávenni, hogy menjünk hozzájuk közelebb, amit persze a jószágok nem várnak meg, hanem hangos csörtetéssel odébbállnak. Réka is megnyugszik, így jobb híján mi is folytatjuk az utunkat a kellemes őszi erdőben. A hajdani erdészház romjainál jobbra fordulunk, s előbb enyhe emelkedővel, majd utána vízszintesen haladunk tovább. Újabb kanyar következik, ezúttal balra, majd kicsit később a következő jobbra felfelé, a Tátika-hegy oldalába. Itt már erősen szürkül, így nem árt alkalmas szálláshely után néznünk. Végül 18 órakor találunk egy viszonylag vízszintes helyet, melyen hamarosan felállítjuk a sátrat. Megágyazunk, bepakolunk, igazából éhesek sem vagyunk, így 19 órától mindketten bealszunk, mint akit agyonvertek. A napi táv 11,5 km.