- MADEIRA - túranapló 06. rész

Február 10. szerda

Nyugodtan alszanak, a szállás szinte szállodai luxussal kényezteti őket. Reggel 6.30-kor kelnek, persze az ágyból ki csak 7-kor. Összepakolnak, majd 7.30-kor kimennek az óceán-partra, némi napfelkelte reményében, ám ez nem jár sikerrel, mivel egy félsziget eltakarja a kérdéses helyet, és az ég is elég felhős. Később 8.15-re visszatérnek a szállásra, ahol az étteremben elfogyasztják a svédasztalos reggelit, és az hatalmas üvegablakból csodálják a kelő napot. A reggelik része Madeirán mindig a friss gyümölcslé, a forró csoki, a ropogós péksütemény, vaj és dzsem, néhol sajt és felvágott, sőt, itt még croissant és sütemény is. Miután jóllaknak, lepakolják a cuccaikat a recepción (otthagyhatják), várnak egy kicsit, s az első bejövő taxival felmennek a Paul da Serrá-ra. Ugyanis mai céljukhoz sajnos nem visz fel busz és ily korán a stoppolás is esélytelennek tűnik. A bácsi egy öreg helybéli, aki még a számokat se tudja angolul, egy papírra kell neki felírni. A Paul da Serra egy hatalmas és gyönyörű fennsík, sok zölddel, legelésző tehenekkel, patakok által kivájt völgyekkel és a jellegzetes szélkerekekkel.
A parkolóból délelőtt 10 óra után pár perccel indulnak, először leereszkednek a völgybe, és 30 perccel később érnek a túrák kiindulási pontjára. Előttük francia csoport, Zoli örömmel legelteti személt az egyik lány formás seggén. Aztán Rabacal-tól irány a levada-túra. Előbb a hosszabb úton a 25 Fontes-t, 4,5 km-es szakaszát járják végig, a végén látványos vízesés-rendszerrel. Majd visszatérve a rövidebb, 2 km hosszú Levada do Risco következik, a végén a Cascada do Risco vízesés. Az árnyékosabb részeken hűsebb a levegő, és a sok víz miatt nyirkosabb is. A levadák Madeira jellegzetességei – tulajdonképpen a hegyekből a lenti falvakba vezetett csatornák, melyek vizét öntözéshez használják, és amik mentén turistautak épültek ki. A szélükön Ők vidáman egyensúlyoznak, és van egy izgi „menekülős” rész is a bozótvágós „gyilkos” elől. A Risco-nál Zoli persze juszt is bemegy a „tilos az átjárás” táblánál – de szerencsére épségben visszatér.
Majd irány vissza a kiindulópontba (13.20-ra), s onnan fel a parkolóhoz, ahová 14.00-ra meg is érkeznek. Zoli korábban épp a 2 órát jósolta meg, a pontos érkezést nevetve lestoppolják a sorompón. Pár perces pihenőt követve elindulnak gyalog lefelé, autóknak integetve.
Egy középkorú párral mindkét vízesésnél valamint a pihenőhelyen is találkoztak, még pár szót váltottak is – vajon mekkora annak az esélye, hogy épp ők lesznek azok, akik a fennsíkon max. öt perc stoppolás után felveszik őket? A 3. autó az, épp Porto Monizba tart, svédek, középkorúak, és jól elbeszélgetnek végig az úton.
14.40-re lenn is vannak, de a busz csak 16.45-kor indul, így van idejük. Sajnos a hullámzás ezen a napon is túl nagy, így most sem tudnak fürdeni a medencékben. Így csak nézik azt, s közben kajálnak és napoznak. Később 16 óra után magukhoz veszik a szálláson hagyott hátizsákokat, összepakolnak, s kényelmesen elérik a buszt Sao Vicenté-be.
Útközben ellenőr, alagútból ki, alagútba be, majd 17.20-ra meg is érkeznek. Próbálnak szállást keríteni, ám minden hely (ami nem szálloda), foglalt. Végül a templom előtti bárból hívnak valakit, egy magánembert. Kb. 20 perc múlva meg is érkezik egy lepukkant, alkoholista kinézetű alak. Mint kiderül, az is! De 10 eu-ért ad szállást, a saját lakásán. Megérkezve viszonylag kulturált lakást találnak, ám annál büdösebbet. Dohányfüst, alkohol, s áporodottság egyvelege fogadja őket. Csak azért maradnak, mert nincs más, bár Zoli szerint még a sátorral is jobban járnának. De hol állíthatnák fel? A városka közepén?
Amúgy a fura fazon viszonylag kedves, próbál a kedvünkben járni, bár hiányos angoltudása és Réka hiányos portugál-tudása miatt kicsit vicces vele a kommunikáció. Később bekapnak pár falatot vacsora gyanánt, majd alig várják, hogy véget érjen a nap. 21 órától alvás.