| Út Portó Monizig országjárás | 2016. február 9. |
Február 9. kedd
Ez a 2. legmagasabb tengeri szikla a világon, ahová hátizsákokkal együtt sétálnak fel, szintén elképedt pillantások kereszttüzében. A kilátás félelmetesen jó,
ám a sok turista zavaró. Kiállnak egy átlátszó kilátóba, így alattuk a félelmetes mélység.
Egy kövér helyi bácsika furulyán zenél népdalokat – bár nem igazán autentikus viseletben.
az eredetileg tervezett irányba.
sziklákból kinövő medvetalp-kaktuszok, a pici, sokszintes házak zsúfoltan egymáshoz épültek, és rajtuk erkélyek, tornácok, tetőteraszok...
ahol közli a sofőr, hogy ez itt a végállomás. Megnézik Madeira kevés homokos strandjainak egyikét,
lábnyomokat hagyva a homokban, de felhős-borongós az idő, így fürödni nincs nagy kedvük. Helyette érdeklődnek egy vendéglő pincérétől, hogy megy tovább busz. Kiderül, sehogy! Húshagyó kedd van, ami itt ünnep, aznap már nincs több busz. Nincs más lehetőség, visszasétálnak a főútra, s egy körforgalomban, két alagút között nekiállnak stoppolni, 12.35-től. Kb. 15 perccel később megáll egy autó, s a srác szabadkozik, hogy csak a következő faluig, Esterito Calhetá-ig megy, de odáig szívesen elviszi őket.
ahol hatalmas hullámok ostromolják a 325 méteres sziklafalat. Újdonsült sofőrjük megvárja őket, s mondja, hogy nyugodtan menjenek csak ki a sziklára.
Innen érdemes lenézni a mélybe és csodálni az óceánt.
Megvárja, míg fotóznak; persze igyekeznek nem sok időt eltölteni, s hamar visszatérnek. Ezután még átviszi őket egy másik kilátópontra,
majd egy kávézóba. Nem hagyja, hogy meghívják egy kávéra – inkább még ő fizet nekik egy-egy narancslevet. Totál őrültnek nézi őket, hogy nem dohányoznak (ott sokan cigiznek), nem isznak alkoholt, tévéjük sincs, sőt még jogosítványuk se, és hatalmas zsákokkal úgy járják be Madeirát, hogy azt se tudják, hol fognak aludni és hogy jutnak el a következő célállomásra.
azon a vidéken bárki is felvegye. Ennek ellenére alig uzsonnáznak meg (kekszek és kekszek), 12 perccel a falutábla elhagyása után máris megáll nekik egy szörfös fiú. Ő ugyan az egyik öbölbe készül hullám-lovagolni, de végül kiderül, hogy változott a programja, így egészen Porto Moniz-ig
elszállítja őket. Vele is jól elbeszélgetnek.
amely látványos sziklaszirtjeivel, s azokon átrobajló hatalmas hullámaival igazán megkapó látványt nyújt. Ha eddig Réka azt hitte, tudja, milyen az óceán, akkor nagyot tévedett. Itt az északi parton vadul csapkodják a hullámok a partot,
tajtékzik a víz, zubog, csattog, átcsap a sziklákon.
Épp ezért sajnos zárva a „piscina”, azaz a természetes lávamedencék.
Úgyhogy fürdés helyett órákig ücsörögnek a parton,
napoznak, esznek, nézik a meteorológiai állomást rejtő sziklát és az erődöt
(itt helikopter-leszállópálya is van), meg azt a pár öngyilkos-jelöltet, akik bemerészkednek a hideg vízbe.
végül 18.40-re visszatérnek a szállásra. Csinálnak egy közös fürdést a kádban, hajat mosnak, majd naplóírás, közben egy kis érzéki játék a pihe-puha szőnyegpadlón. Aztán Réka elalszik, Zoli befejezi a naplóját, végül 23.50-kor ő is aludni tér.