- MADEIRA - túranapló 02. rész
Február 6. szombat
Mély és nyugodt alvást követően Zoli még sötétben, 5.38-kor ébred, s vele együtt Réka is. Még nem álltak át a helyi időzónára, ami a hazaihoz képest itt egy órával eltolódott, de valójában majdnem két órával később kel a nap, mint Magyarországon. Lezuhanyoznak, sőt, Réka még a szennyeseit is kimossa. Zoli köteleket feszít ki a zuhanyfülkéhez meg az ablakhoz, ide lehet teregetni. Majd programtervet készítenek és naplóírással múlatják az időt.
Kicsit később, 8.15-kor felmennek reggelizni, ahol egy cuki nénike a felszolgáló. Az adag 2 db zsömle fejenként vajjal és dzsemmel, narancs-juice és forró csokoládé (Zolinak kakaó helyett, dupla adag). Hamar megeszik, utána 8.45-kor megkezdik a délelőtti városnéző körutat.
A napot a helyi piacon indítják, halbűzben
és egzotikus gyümölcsök között, amiket „kissé” erőszakosan kínálgatnak az árusok. A legnépszerűbb a baromi édes
maracuja (marakúzsa a kiejtése!), de látnak cukornádat is, meg egy csomó olyan drága izét, amikről fogalmuk sincs, micsodák. Tele a standok különleges áruval.
A városnézésben vannak templomok (Igreja de Soccoro templom) és kápolnák,
erődök
(ezek védték a szigetet a kalóztámadásoktól)
és kolostor, kertek
és kertek
és kertek... Kedvencük a parti sárga erőd, a legrégebbi és legkisebb mind közül, innen jó látni az óceánt.
Van kiépített strand, de az belépős. Végül egy elhagyatott partra sétálnak le egy eldugott lépcsőn. Réka parázik, hátha ez magánterület, de végül a pulykaketrecek mellett elsomfordálva sikeresen lejutnak a köves óceánpartra. Réka életében először dugja bele a lábujját az óceán vizébe. Hiába a feltűrt szoknya
és nadrág, a hullámok csalókák, van, hogy a térdükig felcsapnak. 9.30-tól 11.20-ig itt a parton napoznak, kajálnak és hallgatják az óceán morajlását.
Zoli persze felmászik a környező sziklákra, hogy jobban tudjon fotózni. Réka alig bír utána egyensúlyozni.
Rékának legjobban talán az Óváros tetszik: ez egyfajta művésznegyed a jellegzetes sikátorokkal és kaviccsal borított utcákkal, zöld spalettákkal és vasrácsos erkélyekkel, festett ajtókkal
és csempeborítású falakkal.
Pihenés címszó alatt visszatérnek a szállásra, de ehelyett szex a mosdóban, utána szex a szobában... Majd röpke alvás következik.
Koradélután, 14 órakor folytatják a város bejárását, ezúttal a nyugati oldalon. Quinta das Cruzes, ahol a múzeumba nem mennek be, csak a kertet nézik meg
régészeti kő-kiállítással. Néhány sikátor, Sao Pedro templom... Elhaladnak a Santa Clara kolostor mellett is.
A Fortalez erőd
sajnos zárva, pedig több irányból, egészen keskeny utcákból is megkísérlik a megközelítését. Mindenesetre gyönyörű a kilátás fentről le a városra, szinte belátnak az alattuk lévő kertekbe, teraszokra.
Lefelé a fekete-fehér kockás téren megnézik a Városházát,
majd mellette a jezsuita templomot (Igreja do Collegio).
Zoli beinvitálja Rékát, de a sok arany,
a túl cifra díszítések itt is, mint szinte minden madeira-i templomban elég nyomasztóak.
Majd kisétálnak a tengerpartra, s egy padon 15.30-tól 16.10-ig kajálnak, bámulva a hatalmas óceánjárót a kikötőben, és egy énekelő-fekvőtámaszozó őrült embert. Aztán folytatják a sétát a part mentén, útközben a Forte Pacio San Lourenzo, fent a magasban a Kaszinó. Majd a kikötő csücskében meglepetésükre egy magányos sziklaszirten
egy önálló köztársaságra
(a Guiness tanúsítványa szerint is a világon a legkisebbre) bukkannak.
Forte de San José erdőszerű szikláján lévő államnak Pontinha a neve, s 4 tagja van. Vicces, de jópofa dolog; a herceg távollétében a „miniszterelnök” kalauzolja őket. Bejárják a mini államot, megcsodálják a sütkérező királyi macskákat,
felmennek a szikla tetején lévő kilátóba,
majd le a magánstrandra.
Még pecsétet is kapnak az útlevelükbe... Akkor azt hiszik, ez kamu, de később hazatérve meggyőződhetnek Pontinha valódiságáról. Majd a kikötőben a Forte de Nossa Senora étteremmé átalakított luxus birodalmában tesznek egy kört, ez sokkal kevésbé tetszik nekik, mint Pontinha...
Ezután irány vissza a szállásra, útközben meglátják, hogy 18 órakor misét tartanak a katedrálisban, beülnek, de gyorsan ott is hagyják azt. Nem jön be a portugál mise...
A szállásról némi pihenés után 19.30-kor ismét elmennek, ezúttal a 21 órakor kezdődő karnevál kedvéért.
Igen, ez egy igazi karnevál! A riói buli kicsinyített mása. A lezárt, kordonokkal elkerített főúton végül sikerül egy viszonylag jó helyet szerezni a menet elején, közvetlenül a kordonnál. A felvonulás 21 óra 1-2 perckor el is kezdődik. Látványos, színes ruhaköltemények,
jelmezek,
tollak,
flitterek, szép sminkek, táncosok
hosszú sorát csodálhatják végig az utcán, több mint két órán keresztül. Üvöltő zene, szamba, mambó, salsa... Hatalmas élmény! A felvonulásnak 23 órakor van vége, ám a sorok mentén végigsétálva még a tömeg mögött meg-megpillantják őket, s kicsit táncikálnak is a nézők között. (Zolira majdnem rá lehet fogni, hogy tánc-szerű mozgásokat végez, bár igazából Réka rángatja-ringatja magával...) 23.30-ra visszatérnek
a szállásra, s pár perccel később már az ágyban vannak. Nem sokkal később alvás.
Réka @ Szabó R. Zoltán
2016. február 16.