- Hótalpazás Göstlingeri Alpokban 2.

Február 27. szombat
Hosszú az éjszaka, de viszonylag jól alszom, s először 1,30-kor ébredek... Utána már lassan szundítok vissza, s többször is felébredek. Olykor órákig jár az agyam mindenféléken. Végül 7-kor nekiáll a társaság is felcihelődni. Bent a „házban” mínusz 2,5 fok van, kint mínusz 6 körül, enyhe szél fúj, fátyolfelhős az ég. Néhány fotó és körbetekintés után visszabújunk, a kellemesebb, de szélvédett vacokba, s elfogyasztjuk a reggelinket. Víz-olvasztás, majd a nagyja cuccokat hátrahagyva 10,00-kor a hótalpakat felcsatolva nekivágunk a napi túrának. Nem haladunk gyorsan, gyakran megállunk fotózni, s keressük a könnyebben járható, kevésbé meredek oldalakat. Az út sem egyértelmű, jelzéseket csak elvétve találunk, többsége mélyen a hó alatt rejtőzik, így időnként jókora kanyarokat teszünk. Lassan, de biztosan elérjük a másik menedékházat 11,20-ra, hol hosszabb pihenőt tartunk. Az ereszből lassan csorgó vízzel újratöltöm a zsebben hordott ½ literes palackot is, s iszom is egy jót. Egy müzli szeletet követően 11,50-kor indulunk tovább. Innen már egyértelműbb vonalvezetéssel haladunk, az előttünk lévő gerinc szakasz irányába, s nem sokkal később 12,20-ra a nyeregben is vagyunk. A hátizsákot otthagyva sétálunk fel, mintegy 10 perc alatt a baloldalon lévő Rosseck 1661 m magas meglehetősen szeles ormára. Odafent alig a szél s a hideg miatt 10 percet töltünk nézelődéssel, és fotózással, s indulunk is vissza. Leérve felvesszük a hátizsákot, és s enyhe szűrt fényben folytatjuk az utat a másik irányba. Nem haladunk gyorsan most sem, gyakori fotószünetet követően, jókora kanyarral térünk a következő orom felé vezető útra. Látnivaló is van, látványos hó párkány mellett elhaladva és fotózgatva lassan felérünk az 1702 m magas Einsenstadt nevű gerincszerű, hosszúkás, de keskeny csúcsra 13,45-re. Szép napsütéses az idő, de fúj a szél, s olykor erősebb lökések is vannak. Csúcsfotó, némi gyönyörködés a környező igen látványos panorámában. Közben odafent bekapok egy túrós táskát, majd 10 perccel később indulunk lefelé. A délutáni súrló-fényben igazán izgalmas és látványos fotótémákat produkál a hegy, így gyakori a fotószünet. Útközben egy meredek katlannál tartunk egy 30 perces szünetet, hóprofil és lavina-cuccok tesztelésére. Igencsak meglepődünk, amikor kiderül, hogy a hóba több mint 2 méter mélységbe leásva előkerülnek az alatta lévő törpefenyők csúcsai. Később folytatjuk az utat, a felfelé is jól jött háznál lefelé is tartunk szünetet 15,15-15,45-ig. Utána folytatjuk az utat tovább lefelé, szintén gyakori fotószünetet beiktatva. Az egyik érdekes fotótéma az útközben talált ház tetejére való hótalppal való felmenet, mellyel Helga szórakoztatta a jelenlévőket. Később 17,10-re érünk vissza az Ybbsstaller hüttéhez, ahol igazán szép naplementében van részünk. Ám engem még vonz a ház feletti csúcs, így kevés pihenő után a hátizsákomat lent hagyva 17,25-kor nekivágok, hogy begyűjtsem azt is. A meredek hegyoldalon időnkénti pihenővel 35-40 fokos hólejtőn caplatok felfelé. Szerencsére a hó kemény, így jól tart, így hamar, túl vagyok a havas részeket, rövid fenyőerdővel borított szakasz után, alig 20 perc alatt letudom azt a 100 m-es szintkülönbséget, s még a naplemente utolsó színeinél fent állok a Hirzeck 1445 m-es tetején. Csúcsfotót követően indulok is le, hiszen még világosban vissza szeretnék érni. Lefelé egy kevésbé meredek „utat” választok, mely a rövid, hó mentes szakaszt követően meredekebb havas majd egy rövidebb jeges részen való átvágás után 18,00-ra sötétedésre visszaérek a házhoz. Lepakolás után havat gyűjtök, s olvasztok, majd megfőzöm a levesemet. Később 19,30-ra bebújunk a hálózsákba, beszélgetünk még egy kicsit, közben megírom a naplómat, végül 20,30-tól alvás.