2014. Kék-túra 08.

2014. Kék – túra Börzsöny II.
 
2014. január 28.
 
2011-ben kicsit több mint 2 nap alatt Tündivel kettesben és nagy hátizsákkal jártuk végig a Börzsöny kék-útvonalát. Sajnos ekkor időhiány miatt elmarad a teljes túra utolsó, nem túl hosszú szakasza Nógrád és Katalinpuszta között. Ennek pótlására szánom a mai napot.
Január 28. kedd:
Előző napon összepakolom a cuccaim java részét, majd viszonylag korán ágyba bújok. Reggel a tervezetnél korábban 4:30-kor ébredek, és már nem merek visszaaludni, ugyanis ez esetben jó eséllyel el is alszom. Felkelek, összepakolom a maradék cuccaimat, majd bemegyek Pestre. A Nyugati pályaudvaron az információs ablaknál ellenőrzöm az internetről szerzett információkat, a vasúti közlekedéssel kapcsolatban (minden stimmel), utána megveszem a vonatjegyek és felszállok a 7:41-kor induló váci vonatra. A jármű pontosan indul és 8:40-re Vácon van. Innen vonatpótló járattal megyek tovább Kisvácig (eddig nem is tudtam, hogy létezik ilyen városszakasz vagy megálló). Kisvácott átszállok a 8:42 helyett 8:55-kor induló vonatra, mellyel 9:25-kor elérem a célállomást a Nógrádi vasútmegállót. A pénztárnál (váróteremben van elhelyezve) behelyezem az aktuális lenyomatot a megfelelő helyre. Laci busza/vonata később ér be, így addig felsétálok a Nógrádi várba ami + 10 perc. Nézelődök, fotózom (+ csúcsfotó a várdombon 435m). Közben telefonon bejelentkezett a túratársam, így indulok vissza. Lent az úton találkozunk, majd együtt pontosan 10-kor nekivágunk a túrának. Az útvonal előbb átvezet a településen, utána egy gazos rét következik. Itt kevésen múlik, hogy elvétjük az utat. A mező elhagyása után ritkás viszonylag egyhangú erdőben folytatjuk az túránkat. Miután keresztezzük, a Vác – Nógrád közötti vasutat, (megismerem az ablakból látott útszakaszt) majd egy, a szélein részlegesen befagyott Morgó-patakot, megkezdjük a Nagy-Kő-hegyre való felkapaszkodást. Nem túlzottan meredek úton keresztezve egy viszonylag frissen vágott majdnem tarrá pusztított erdőszakaszt és átsétálva egy lankás nyeregszerűségen ismét erdőben érjük el a hegytömb gerinc- szakaszát. A gerincen keskeny csapáson haladunk felfelé immár ismét szép szálerdőben. A csúcsot (383m) majd egy órával dél előtt, 11:15-kor érjük el. Csúcsfotó és a borult idő ellenére is viszonylag szép kilátást vár minket odafent, a Lokó-pihenőnél. A hideg miatt azonban nem maradunk sokat a hegyormon, hanem bekapunk gyorsan pár falatot, (jómagam egy müzli szeletet) s utána hamarosan folytatjuk az utat. Hosszú egyenes, enyhén lejtő útszakasz következik, jórészt erdészeti járművek által mélyen felszántott, majd szerencsére alaposan megfagyott úton. Közben lassú pelyhekben szállingózni kezd a hó, amit itt-ott meg is marad. Átkelünk egy mélyebb, neve sincs, a térkép által alig-alig jelzett vízmosáson, majd kicsit feljebb, letérünk jobbra és sűrű, tüskés bozótoson át végül szálerdőben haladva felkapaszkodunk a közeli Magas-hegyre (337m). Nem sokkal később 11:50-kor fent állunk az erdő borított, kőtörmelékes avar fedte hegytetőn. Csúcsfotót követően rögtön indulunk tovább lefelé, majd egy erdészeti utat elérve, azon jobbra fordulva nagyjából a jelzett túraútvonallal párhuzamosan folytatjuk a túrát lefelé. Néhány 100 métert követően ismét elérjük egy kék kereszt becsatlakozásánál a jelzést. Így immár a fagyott, sáros, jéggel fedett nyomvonalakkal, s árokkal szabdalt kék-túra útvonalon haladunk tovább szintén lefelé. Beszélgetéssel gyorsan telik az idő, közben áthaladunk egy majdnem tarvágáson, a favágók éppen az ebédidejüket töltik, így a fűrészek zúgásától is mentesülünk. A folytatás meredeken lejtő útszakasz, majd egy viszonylag széles teljesen jégmentes patakon átkelve széles erdészeti úton, a völgyben folytatóik a jelzés. Mielőtt tovább indulnánk, teszünk egy kitérőt jobbra a kék négyszög alakú jelzésen Magyarkút felé, az Irma-forráshoz. Az említett helyhez érve helyére kerül a pecsétlenyomat, közben Laci bemegy a vendéglátó egységbe egy forralt bort meginni. Én előbb jót iszok a forrásból, közben meglepve tapasztalom, hogy melegebb, mint a hátizsákomban még megmaradt víz, utántöltöm a közel félig kiürült palackot, majd követem. Miután elfogyott az odabent rendelt innivaló és végighallgattuk a jelenlévő, s éppen az ebédjüket fogyasztó vadászok egymás közötti monológját a halomra gyilkolt különböző (általában ritka nagy) méretű vaddisznókról, folytatjuk az utat. Enyhe hószállingózásban haladunk sebesen tovább, ám az éhség nagy úr, ezért kicsit később, egy az út mellet álló magaslesre felkapaszkodva megebédelünk. Utána (13:30-kor) folytatjuk az tovább az utat. A jelzett ösvény kisvártatva jobbra lefelé egy keskeny, de jól jelzett ösvény formájában elhagyja az eddig járt erdészeti utat. Leérve a völgy aljába átkelünk egy keskeny befagyott patakon. Bár a jég recseg-ropog alattunk, ennek ellenére mégsem szakad be. A túloldalt és dombon felfelé folytatódik az út. Fent a dombtetőn nem túl messze feltűnnek Szendehely – Katalinpuszta első házai. A település szélén erdőben egy kápolna mellett vezet el a jelzett út, sajnos itt már az értelmetlen vandalizmus nyomait látjuk mindenfelé, ugyanis az ablakok több helyen betörve s a kápolna előtt meredező keresztnél lévő mécsesek a földön szerte szétszórva jó részük összetörve. Sosem fogom megérteni mi örömük telik egyeseknek ebben a vandalizmusban. Nem is időzünk sokat az egyébként kedves, barátságos helyen, hanem haladunk tovább. Nem kell sokat mennünk, alig pár 100 métert követőn már a település utcáján vagyunk. Bal, majd egy jobb kanyart követően érjük el a főutcát (templom mellett) és vele átellenben a buszmegállót. Szerencsére csak pár percet kell várnunk, a jármű pontosan jön, irány a hazai pálya.