2014. Kék-túra 08.
2014. Kék – túra Börzsöny II.
2014. január 28.
2011-ben kicsit több mint 2 nap alatt Tündivel kettesben
![](images/img.gif)
és nagy hátizsákkal jártuk végig a Börzsöny kék-útvonalát.
![](images/img.gif)
Sajnos ekkor időhiány miatt elmarad a teljes túra utolsó, nem túl hosszú szakasza Nógrád és Katalinpuszta között. Ennek pótlására szánom a mai napot.
Január 28. kedd:
Előző napon összepakolom a cuccaim java részét, majd viszonylag korán ágyba bújok. Reggel a tervezetnél korábban 4:30-kor ébredek, és már nem merek visszaaludni, ugyanis ez esetben jó eséllyel el is alszom. Felkelek, összepakolom a maradék cuccaimat, majd bemegyek Pestre. A Nyugati pályaudvaron az információs ablaknál ellenőrzöm az internetről szerzett információkat, a vasúti közlekedéssel kapcsolatban (minden stimmel), utána megveszem a vonatjegyek és felszállok a 7:41-kor induló váci vonatra. A jármű pontosan indul és 8:40-re Vácon van. Innen vonatpótló járattal megyek tovább Kisvácig (eddig nem is tudtam, hogy létezik ilyen városszakasz vagy megálló). Kisvácott átszállok a 8:42 helyett 8:55-kor induló vonatra, mellyel 9:25-kor elérem a célállomást a Nógrádi vasútmegállót.
![](images/img.gif)
A pénztárnál (váróteremben van elhelyezve) behelyezem az aktuális lenyomatot a megfelelő helyre. Laci busza/vonata később ér be, így addig felsétálok a Nógrádi várba
![](images/img.gif)
ami + 10 perc. Nézelődök,
![](images/img.gif)
fotózom
![](images/img.gif)
(+ csúcsfotó a várdombon 435m).
![](images/img.gif)
Közben telefonon bejelentkezett a túratársam, így indulok vissza. Lent az úton találkozunk, majd együtt pontosan 10-kor nekivágunk a túrának. Az útvonal előbb átvezet a településen, utána egy gazos rét következik. Itt kevésen múlik, hogy elvétjük az utat. A mező elhagyása után ritkás viszonylag egyhangú erdőben folytatjuk az túránkat. Miután keresztezzük, a Vác – Nógrád közötti vasutat, (megismerem az ablakból látott útszakaszt) majd egy, a szélein részlegesen befagyott Morgó-patakot,
![](images/img.gif)
megkezdjük a Nagy-Kő-hegyre való felkapaszkodást.
![](images/img.gif)
Nem túlzottan meredek úton keresztezve egy viszonylag frissen vágott majdnem tarrá pusztított erdőszakaszt és átsétálva egy lankás nyeregszerűségen ismét erdőben érjük el a hegytömb gerinc- szakaszát. A gerincen keskeny csapáson haladunk felfelé immár ismét szép szálerdőben. A csúcsot (383m)
![](images/img.gif)
majd egy órával dél előtt, 11:15-kor érjük el. Csúcsfotó
![](images/img.gif)
és a borult idő ellenére is viszonylag szép kilátást
![](images/img.gif)
vár minket odafent, a Lokó-pihenőnél. A hideg miatt azonban nem maradunk sokat a hegyormon, hanem bekapunk gyorsan pár falatot, (jómagam egy müzli szeletet) s utána hamarosan folytatjuk az utat. Hosszú egyenes, enyhén lejtő útszakasz következik, jórészt erdészeti járművek által mélyen felszántott, majd szerencsére alaposan megfagyott úton. Közben lassú pelyhekben szállingózni kezd a hó, amit itt-ott meg is marad. Átkelünk egy mélyebb, neve sincs, a térkép által alig-alig jelzett vízmosáson, majd kicsit feljebb, letérünk jobbra és sűrű, tüskés bozótoson át végül szálerdőben haladva felkapaszkodunk a közeli Magas-hegyre (337m). Nem sokkal később 11:50-kor fent állunk az erdő borított, kőtörmelékes avar fedte hegytetőn.
![](images/img.gif)
Csúcsfotót követően rögtön indulunk tovább lefelé, majd egy erdészeti utat elérve, azon jobbra fordulva nagyjából a jelzett túraútvonallal párhuzamosan folytatjuk a túrát lefelé. Néhány 100 métert követően ismét elérjük egy kék kereszt becsatlakozásánál a jelzést. Így immár a fagyott, sáros, jéggel fedett nyomvonalakkal,
![](images/img.gif)
s árokkal szabdalt kék-túra útvonalon haladunk tovább szintén lefelé. Beszélgetéssel gyorsan telik az idő, közben áthaladunk egy majdnem tarvágáson, a favágók éppen az ebédidejüket töltik, így a fűrészek zúgásától is mentesülünk. A folytatás meredeken lejtő útszakasz, majd egy viszonylag széles teljesen jégmentes patakon átkelve széles erdészeti úton, a völgyben folytatóik a jelzés. Mielőtt tovább indulnánk, teszünk egy kitérőt jobbra a kék négyszög alakú jelzésen Magyarkút felé, az Irma-forráshoz.
![](images/img.gif)
Az említett helyhez érve helyére kerül a pecsétlenyomat, közben Laci bemegy a vendéglátó egységbe egy forralt bort meginni. Én előbb jót iszok a forrásból, közben meglepve tapasztalom, hogy melegebb, mint a hátizsákomban még megmaradt víz, utántöltöm a közel félig kiürült palackot, majd követem. Miután elfogyott az odabent rendelt innivaló és végighallgattuk a jelenlévő, s éppen az ebédjüket fogyasztó vadászok egymás közötti monológját a halomra gyilkolt különböző (általában ritka nagy) méretű vaddisznókról, folytatjuk az utat. Enyhe hószállingózásban haladunk sebesen tovább,
![](images/img.gif)
ám az éhség nagy úr, ezért kicsit később, egy az út mellet álló magaslesre felkapaszkodva megebédelünk. Utána (13:30-kor) folytatjuk az tovább az utat. A jelzett ösvény kisvártatva jobbra lefelé egy keskeny, de jól jelzett ösvény formájában elhagyja az eddig járt erdészeti utat. Leérve a völgy aljába
![](images/img.gif)
átkelünk egy keskeny befagyott patakon.
![](images/img.gif)
Bár a jég recseg-ropog alattunk, ennek ellenére mégsem szakad be. A túloldalt és dombon felfelé folytatódik az út. Fent a dombtetőn nem túl messze feltűnnek Szendehely Katalinpuszta első házai.
![](images/img.gif)
A település szélén erdőben egy kápolna mellett vezet el a jelzett út, sajnos itt már az értelmetlen vandalizmus nyomait látjuk mindenfelé, ugyanis az ablakok több helyen betörve s a kápolna előtt meredező keresztnél lévő mécsesek a földön
![](images/img.gif)
szerte szétszórva jó részük összetörve. Sosem fogom megérteni mi örömük telik egyeseknek ebben a vandalizmusban. Nem is időzünk sokat az egyébként kedves, barátságos helyen, hanem haladunk tovább.
![](images/img.gif)
Nem kell sokat mennünk, alig pár 100 métert követőn már a település utcáján vagyunk. Bal, majd egy jobb kanyart követően érjük el a főutcát (templom mellett) és vele átellenben a buszmegállót. Szerencsére csak pár percet kell várnunk, a jármű pontosan jön, irány a hazai pálya.
Szabó R. Zoltán
2014. január 28.