Vigyázó-kör
Négy napos gerinctúra a Bihar-hegységben)
2013-10-05…08
Résztvevők:
Szabó R. Zoltán ( Roki) és Varga Gábor (Vargabetű)
Első nap, utazás, Biharfüred – Oncsásza-leágazás.
Az időjárás választotta a hegységet, a tervezés stádiumában még a Retyezát, Páreng, Hochschwab is esélyes volt.
Biharfüred, Csoda-forrásnál
![](images/img.gif)
parkoltunk, 1153 m magasan, megszámlálhatatlanul sok jelzés találkozásánál. Egy kiránduló család, aki elismeréssel nézte a nagy hátizsákjainkat térkép nélkül készült túrázni. Hátat fordítva a civilizációnak, dél felé dózer úton, majd meredek ösvényen többek közt a P+ jelzést követve kapaszkodtunk, hogy elérjük a Pap-feredője és a Mező-havas közötti gerincet. Közben a gombákat
![](images/img.gif)
és a talaj felszínén lévő jég tűkristályokat
![](images/img.gif)
fotóztunk. Középiskolás csoport tagjai jöttek szembe, milyen vagány, hogy ide osztály kirándulnak! Görgeteges, kellemetlen kaptatón közeledtünk a Mező-havas névadó mezejéhez, ami egyfüves rét a csúcstól nyugatra. Kitérő az 1627 m-es csúcsra,
![](images/img.gif)
megelégedetten szemléljük a kristály tiszta időt, felhőtlen eget, a körkilátást. Térkép-szerűen előttünk látszik a következő szakasz, amerre menni fogunk. A csúcs Erdély és Partium, azaz Bihar és Kolozs megye határa. A látványt a Bocsásza 1792 és 1782 méteres kettős csúcsa uralja.
![](images/img.gif)
Távolabb a Nagy-Bihar havas tömbje, februári túránk
![](images/img.gif)
helyszíne. Belemegyünk egy rövidítésbe, az alig 500 m-re lévő, a csúcs alatt oldalazó útig, ami bozótharccá,
![](images/img.gif)
hópacákkal fedett csúszós fenyőgallyakon való csetlés-botlássá fajult. Szerencsére nem találkoztunk Janibácsival. ( A medve vicces neve a csángóknál).
Következő csúcs az Istenek-havasa 1654 m,
![](images/img.gif)
amely innen csak egy rövid kaptató, de a Boga-katlanba több 1000 m-es sziklás oldallal szakad le. Közben találkozunk a Csabai Bihargók népes csoportjával. Lefényképeztek minket, és „Kellemes éhenfagyást!” (jó)kívánsággal kedveskedtek, úgy éreztem: finoman hülyének vagyunk nézve, hogy a teljes kört meg kívánjuk tenni, nagyzsákkal, hegyen-alvással. Az egyik túravezető emlékezett rám, még a 2011-es közös hótalpas túráról. Roki is találkozott ismerőssel. Kb 80-an túráznak ma. Kíváncsiak vagyunk, ha a Bihargók elmennek, ki marad utánuk – rajtunk kívül? Találkozunk-e másokkal? A csúcsra fölérve fotózás,
![](images/img.gif)
megtaláltam a sok évvel ezelőtti, még a Parittya-korszakból származó „Istenek havasa” fába rótt faragásomat.
Kései ebéd törpefenyők között,
![](images/img.gif)
pazar kilátás mellett, a Boga-katlan és a Belényesi- medence felé. Hosszú, gyengén emelkedő vándorlás a Hideg-kút mellett, (ivóvíz-vételezési lehetőség), a Kopott- csapás-nyergéig.
![](images/img.gif)
Sajnos el kellett mellőzni a Horgas-havast, mert nem vitt rá út. Délfelé a kilátás újabb látvány-elemekkel bővült, ahogy az egyik idősebb Bihargó is megmondta, valóban látszik a Retyezát
![](images/img.gif)
(150 km messze) + Páreng (170 km) + Fogaras (210 km), tehát a Déli-Kárpátok magashegyei. A sort a Nagy-bihar-csúcs (23 km-re) zárja DNy-on. A távoli hegyek havas-fűrészfogazott látványa egész a Vigyázóig
![](images/img.gif)
el fog majd kísérni, mágnesként vonzza a szemünket és fényképezőgépünket. Nézzük-forgatjuk a térképet, vakarjuk a fejünket, kezdjük felfogni a valóságos méreteket, mekkora is valójában a teljes táv. Nagy fába vágtuk a fejszét. A Vigyázó-ház 4,5 órára van jelezve, hehe, teljes képtelenség, kétszeresére becsüljük. Roki javaslatára lemondunk a Bocsásza-csúcs holnapi megmászásáról, mert bár központi elhelyezkedése miatt ideális kilátópont lenne, de kitérő is egyben, és tartunk tőle, hogy nem fér bele az időbe. Végül kb 1520 m-en egy romos esztenában sátrazunk,
![](images/img.gif)
valahol, ahol a P+ és K+ keletre leágazik a gerincről, az Oncsásza-rét felé. A környező hegyek mögött hamar lement a nap,
![](images/img.gif)
a mély völgyek ontották a hideget. Az esztena tetején, a még így-úgy álló szerkezetre további fenyőágakat fektettünk,
![](images/img.gif)
nehogy reggelre lefagyjon a sátor. Az északi égbolton láttunk hullócsillagot. A dermesztő szürkületben hamar elvackoltuk magunkat éjszakára.
Második nap, Oncsásza-rét leágazás – Vigyázó-csúcs.
Még sötétben, 05:30-kor keltünk, a vártnál kissé lassabban készülődtünk, de a napfelkeltét
![](images/img.gif)
már a Sík-havas felé vezető úton fotóztuk. Mózesnek lángoló csipkebokor jelent meg, nekünk lángoló fenyőfa.
![](images/img.gif)
Előbb a Nagy-Bihar, majd később a teljes gerinc vörös fényben úszott. A közeli völgyekben, és távolabb az Erdélyi-medencében is felhőcsíkok burkolták a mélyebben fekvő területeket.
![](images/img.gif)
3 km után, 1700 m magasan a Sík-havas északi oldalán reggeliztünk,
![](images/img.gif)
és Roki felgyalogolt a mai első csúcsára, 1759 m-re.
![](images/img.gif)
Továbbra is tiszta időben gyönyörködünk, a látványtár kiegészült a Radnai-havasokkal, ami légvonalban 200 km-re van, hoppá! Rövid séta le a Tolvajkőhöz,
![](images/img.gif)
ami a rétről alig 10 m sziklamászás, de valódi nagysága csak déli irányból, pl az Oncsásza-rét felől mutatja magát, amely fölé 250 m-rel magasodik. Nagyjából úgy kell elképzelni, mint a Bükkben az Örvény-követ. Útkereszteződés jelzőtáblákkal, tűzrakó hely, sátorozásra alkalmas sima fű. Nyár és tél illetve ég és föld határán, végtelen gerincen gyorsan haladunk. Ötletelünk, hogy a hótalpas túrát a Bocsászára kéne szervezni, terveink, képzeletünk a jövő évi Hochschwab és Páreng gerinctúrákon jár. Alig 1 km múlva az Őrkövek csúcskeresztjénél állunk.
![](images/img.gif)
Folytatódik a csúcsvadászat, következő préda a Mikó-havas, 1640 m. Meggörnyedt kőemberéről jól felismerhető.
![](images/img.gif)
Lassan észak felé fordul a gerinc, kezdünk belátni a Vigyázótól délre lévő völgyekbe, ahol már kukucskál a Fehér-kő. Hetedik trófeánk a Néma-havas, 1589 m.
![](images/img.gif)
Útközben több forrást is látunk, nem gond a víz.
A gerinc nagyot kanyarodik, a szemben elhelyezkedő völgyfőket kerülgetjük. A Kis-havas előtt elvétjük az utat, így akaratunkon kívül a Székelyjó felé meredeken lejtő völgyben találjuk magunkat.
![](images/img.gif)
Alig kivehető csapáson, felhagyott erdészeti út hűlt helyén bő fél óra elteltével ismét rátalálunk a K jelzésre,
![](images/img.gif)
amely kb 1600 m-en szintben keresztezi a Kis-havas keleti oldalát.
![](images/img.gif)
Esztenák, források, pazar kilátás a Fehér-kövekre,
![](images/img.gif)
ahol Roki korábban barlangászott. Egy árnyékos, és félig befagyott itató mellett
![](images/img.gif)
számot vetettünk a Vigyázó-csúcs 1836 m elérésének lehetőségeivel. Hiába logikus gondolat elrejteni a zsákot, és fényképezőgéppel „fölrohanni és vissza” sajnos a kb 2x5 km-es táv, és a közelgő este miatt kivitelezhetetlen. Marad az, hogy a Havas-köz nyeregből, 1520 m-ről a P● jelzésen, zsákkal majd fölgebődünk, túlmegyünk a csúcson, és elérjük a következő hágót, ahol majd sátrazunk. Már a jelzés megtalálása is gond volt, pláne, hogy az út 20 m múlva eltűnt. Megpróbáltuk erőből megoldani, és fölkommandózni a hegyre. A köves, meredek, dőltfás felszín másképpen döntött. Járhatatlan! Néhány 100 méteres bukdácsolós-oldalazás után szerencsére rátaláltunk az (alig követhetően elhanyagolt) útra, amit akár el se hagytunk volna, ha lett volna jelzés, vagy legalább nyom. Az úton nyomot majd csak a fölső felében láttunk, 3 krossz-motorét. Lenyugodni készülő nap, súrolófényében
![](images/img.gif)
végre kiértünk a Vigyázó keleti, gyephavas jellegű mellék-mellék csúcsára.
![](images/img.gif)
Hamarosan az 1836 m-en lévő meteorológiai állomásnál gyönyörködtünk a panorámában – amely most még tovább bővült: a Máramarosi-havasokkal, ez már 260 légvonal-kilométerre van.
Egy sunyi kutya és román trikolór zászlós emlékmű társaságában dideregve készültek a csúcsfotók
![](images/img.gif)
a túránk legmagasabb pontján.
Az esti feljövetel elég fárasztó volt és az idő is későre járt. Akár hogy is nézem, ránk esteledik rövidesen.
![](images/img.gif)
Javaslatomra letettünk arról, hogy fejlámpával folytassuk az utat, keressük meg a kb 1520 m-en lévő hágót (Vigyázó ÉNy-i mellékcsúcsa, Varful Plaiului 1702 m és köztünk). Alig 1 km-re a csúcstól, kb 1700 m-es magasságban, az úttól 20 méterre egy alkalmas helyen letáboroztunk,
![](images/img.gif)
a naplemente
![](images/img.gif)
utáni színeket még lefotóztuk.
![](images/img.gif)
Beállt a sötétség,
![](images/img.gif)
a csillagos ég alatt vacsoráztunk ( Roki szmekket, én konzervből és szmekkből halászlét). A sátrat jó erősen kicövekeltük, de a várt szél elmaradt.
Harmadik nap, Vigyázó gerince – Kis-Sebes-patak völgyfő.
A tervezett 05:30-as ébresztőt még egy órával előrébb hozta az okostelefon, mert az éjszaka során spontán sikerült befognia valami román térerőt, és suttyomban átállította magát a bukaresi időzónára. Még csillagos volt az ég, amikor fölkeltünk,
![](images/img.gif)
napfelkeltekor
![](images/img.gif)
indultunk is.
![](images/img.gif)
A nyereg felé, ahol mégsem sátraztunk, könnyen megtaláltuk a KΔ-et,
![](images/img.gif)
de a Varful Plaiului 1702 m csúcsra semmilyen út sem vitt. Lebiggyesztett szájjal lemondtunk a ma reggeli csúcsról, és 1400-on, egy nagy lejtős rét egyelőre még árnyékos esztenája mellett reggeliztünk.
![](images/img.gif)
Így lehet egy reggelen 2x napfelkeltét fotózni – de milyet! A nap a Vigyázó fenyvese fölött kel föl, és valami fehér szemcsés izé vette körül.
![](images/img.gif)
Talán rovarok nyüzsögtek a fák fölött, talán sok apró földönkívülit láttunk, sosem derül ki. A jelzés a térképpel szöges ellentétben mégis levitt a Sebes-völgyi-víztározóhoz ( Lacul Dragan)
![](images/img.gif)
ahol véget érni nem akaró trappolás várt ránk.
A tó két völgy találkozásánál
![](images/img.gif)
létesült, ┐-alakú, ezért nem 2, hanem 4 hosszanti partja van, és különleges tulajdonsága, hogy végtelen hosszú. Sőt a tó után, még a Kis-Sebes-patak völgyében is teljesen végig kell gyalogolni. Röhögtünk saját magunkon, mert korábban azt latolgattuk, vajon 14 órára föl fogunk-e érni a völgy után a hegygerincre. Hááát egy frászt, a tó végét se értük el. Stoppoljunk! Reméljük, van ez annyira Isten háta mögötti vidék, hogy fölvesz valami autó. Vagy rönkszállító. Vagy tehéncsorda.
20 perc híján a tó végénél járhattunk, amikor egy bihari rendszámú kocsihoz épp visszatért egy pár, gombásztak. Tegyük hozzá, más járművet nem is láttunk! Addig-addig adtam a tudatlant, térképpel hadonászva, amíg közölték, ebben a kocsiban nem lehet stoppost vinni, „de várj, csinálok helyet a platón”. Beültünk hát a gomba, rönkhasító ékek, fejsze, láncfűtész, és egyéb kacatok közé, és jó 8 km-t vittek előre. A Romániában kötelező fizetséget nem fogadta el, Drum bun-al ( jó utat) elváltunk. Nagy jót tettek velünk! Abban a tudatban gyalogoltunk
![](images/img.gif)
tovább, hogy ugyan fogalmunk sincs, hogy a völgy mely részén járunk, de legalább 2 órát nyerünk, útban, fáradtságban. Estére valóban el is fáradtunk, de főleg meguntuk a monoton gyaloglást a látvány-szegény völgy aljában. Az egyik kanyarban mégsem tértünk föl az elvileg 80 m-rel magasabban lévő gyephavasra (valahol a Forrás-esztena és a Havasréti-esztena között), hanem a kevesebb kockázatot jelentő völgyi úton folytattuk. Így értünk el estére a K jelzéshez, a Kis-Sebes–patak forrásvidékére. Egy vízfolyás melletti fenyőcsoport alatt, védett helyen sátraztunk,
![](images/img.gif)
főztünk. A tábortűz rakás ma is elmaradt, nem volt kedvünk magunkra gyújtani a fenyőket.
Negyedik nap Kis-Sebes-patak – Biharfüred.
Szokásos 05:30-as kelés és gyors készülődés után ismét hegyen túrázhattunk,
![](images/img.gif)
ami a tegnapi etap után valóságos felüdülés volt. Ragyogó reggeli napfényben a Medve-tető 1413 m keleti mellékbütyijén előre örültünk, hogy milyen szép út vár ránk Biharfüredig. A gerinc végig látszott, a fenyők hosszú árnyékával, rétekkel, esztenákkal. Egyértelműen dobogós a „legszebb reggeliző helyeim”
![](images/img.gif)
versenyben!
Ismét látható lett a Vigyázó, de a képet a Bocsásza tiszteletet parancsoló tömege határozta meg. Roki átment bezsebelni a Medve-tetőt,
![](images/img.gif)
majd a Kedves-mező-tető
![](images/img.gif)
– Ló-havas
![](images/img.gif)
következett. Ez a mai legmagasabb csúcs, 1436 m, körkilátással. Sőt innen beláttunk a Jád-völgyébe is. Üres esztenákat, istállókat hagytunk el, a pásztorok már leköltöztek jószágaikkal a hegylábi síkságra.
Már csak a Kis-havas 1411 szép szimmetrikus gerince maradt, és néhány búcsú fotó.
![](images/img.gif)
Juhéjj, az a 10. csúcs! Ismét végigtekintettük az első napi hegyeinket, majd bő 1 óra alatt borítottunk Biharfüredre.
![](images/img.gif)
Itt aztán bepótolták az előző napok hiányos jelzéseit.
![](images/img.gif)
Volt olyan fa, amin 8 db is van! Pár perccel 14 óra után hazaindultunk, útba ejtve a Mólócsárdát Berettyóújfaluban. Végre ettünk olyat, ami nem csak a szintkülönbség és a fáradtság miatt volt finom!
Még sok ilyet! Jó utat-jó szelet: Vargabetű.
Varga Gábor (Vargabetű)
2013. október 11.