Látogatás a Cseh-barlangvilágban
(A Morva-karszton)
Rég volt már, hogy a Pizolit Barlangkutató SE. Morva-karszton járt.
Az elmúlt időkben rendszeresen szóba jött egy újabb látogatás esedékessége. Ez azonban nem valósult meg, egészen 2007 tavaszáig, amikor egy lelkes csoporttársunk végre tető alá hozta a programot. A korábbi Morva-karszti túra, valamennyiünknek hatalmas élmény volt, így nem csoda, hogy előkerültek olyan régi tagok is, akik normál esetben ritkán jönnek bárhová is. A kezdeti bizonytalanság után, (ki, mikor, melyik kocsiba) csütörtök estére végre összeállt az indulási menetrend. Másnap kora délutáni találkozást követően vígan robogtunk a célállomásunk felé. A külön utazó csapattagok a Cseh határ után egy benzinkútnál beszélték meg a találkozót. A várakozás unalmas órái alatt ismeretséget kötöttünk egy szuszogó sünivel
és egy vaksi nyuszival, aki nem sokkal állt meg a lábunk előtt. Előtte jó messziről folyamatos cikk-cakkban közelített felénk alaposan figyelve a reá leselkedő veszélyre, és miután néhány lépésre megközelítette a „veszélyt”, azaz minket, helyből 2 méteres ugrással kezdte vágtáját immár nyíl egyenesen. E vidám kaland után indultunk tovább. A morvai táborhelyünkre, sötétedés után érkeztünk meg, gyors táborverés, majd szundi a sátrakban.
A Morva-karszt Csehország egyik legszebb és leggyakrabban látogatott területe. Brno városától északra helyezkedik el, területe 94 km2, 1956 óta áll természetvédelem alatt. Az alig 500 méterrel a tenger szintje fölé emelkedő hegység tömegét – mintegy 350-380 millió éves – devon kori tengeri üledék rétegek alkotják. Amikor a kőzettömeg a tenger szintje fölé emelkedett, a tájat a felszíni és csapadék vizek által okozott erózió és korrózió kezdte alakítani. Ennek a 4 millió éven át, tartó folyamatnak az eredménye ez a felszíni és földalatti kasztformákban gazdag terület. A Morva-karszt területén több mint 1100 barlang és szakadék ismert, közülük sok különlegesen díszített cseppkőképződményekkel. Négy a nagyközönség számára is látogatható. A területen található számos fontos őslénytani és régészeti lelőhely is.
Másnap 10-re volt megbeszélve a bevezető túra indulása, amely a Morva-karszt egyik kiépített objektumába a Sloup caves-be vezetett. Alig 30 perces séta a Pusty-völgyön, és máris a barlangunk tágas, impozáns bejáratánál állunk. Öltözés, meg egy kis piszmogás,
majd irány a föld mélye. A kerítésen belül, a hatalmas bejárati csarnokban régészeti ásatás kutató gödre, benne, ősmanusok élethű másai. Ígéretes indítás. Beljebb dupla zsilip ajtó (a csehek komolyan veszik a barlangvédelmet klimatikailag is) majd impozáns járatok, hatalmas termek mindenfelé…
Kicsit később lementünk az alsó kiépítetlen részekre is. Sajnos, ez a túraszakasz szakasz meglehetősen rövid lett.
Délután még egy rövidebb túrát tettünk a térség legújabban feltárt Sachta Brousek barlangjába. Érdekessége, hogy 70 méter mélységig ásott, kútgyűrűkkel biztosított.
Lejjebb már tágas, átlag 20-30 méter magas, 10 méter széles csarnokszerű, a főága mindkét végén szifonnal. A fekete színű devon korú mészkövön látványos kontrasztot alkotnak a hófehér impozáns méretű cseppkövek.
Sajnos fotózásra nem nagyon maradt idő. Kifelé, jó szórakozás volt a létrafokok számolása, és az időmérés felfelé. A sátrainkhoz késő délután értünk vissza.
Esti tábortűz hangulatát az időként szemerkélő eső sem tudta elrontani.
Másnap hosszabb program volt a New Amaterska-barlangba, amely inkább a lábizmainkat mozgatta meg. A csapat gyorsabb haladása érdekében két részben indultunk el. S bár ugyanott mentünk be
és ki, mégsem láttuk a társaság másik felét. Szép, látványos, némely szakaszon izgalmas, a Morvai-karsztvidék legnagyobb barlangja. Az enyhe lejtésű bontott bejárati szakaszból egy keskenyebb oldalágon keresztül jutottunk be az üregrendszer tágas, cseppköves főágába.
Több mint egy órás gyaloglás után, (jó tempóban) értük el a barlang végponti szifonját. Óriási terek, látványos oldásformák, fő-ág méretű mellékágak, hófehér, és vöröses színű cseppkövek a fekete mészkövön.
Ez jellemzi a New Amaterska barlangot. Itt-ott elgondolkoztató részletet is megfigyelhettünk, mint például mit keresnek egy 15 méter széles folyosóban a főtéről lelógó visszaoldott cseppköveken
2-3 méter magasan szétroncsolt falevelek és nejlon maradványok? Nem szívesen lennék lent árvízkor. Visszafelé egy „rövid” aktív szakaszt is megnéztünk. Halkan csobogó patakban, s egyre nagyobb és mélyebb tavakon
keresztül mentünk el a barlang másik végponti szifonjáig.
Kifelé a korábbi szakaszokhoz képest, már keskenyebb, 3-4 méter széles, agyagos oldalágon, vízbe fektetett csúszós pallókon keresztül, mégis néhol térdig merülve jutottunk vissza a bejárathoz. Szerencsére kint is szakadt az eső,
így nem volt kellemetlen, hogy csak alul vizes az ember fia és lánya. Az esti tábortűz az eső ellenére is hangulatos lett,
bár ezúttal, mintha kevesebben lettünk volna… Vajon a barlang, vagy az eső volt az oka…..?
Az utolsó nagyobb program a karsztterület egyik aktív víznyelőjébe a Rudicke propadani-be, lett tervezve. A barlang egyik különlegessége, hogy a feltáráskor behelyezett falétrát mára már teljesen benőtte a cseppkő.
Csapatunk néhány tagja már korábban is volt itt, és ez a barlang adta a Morvai-túra legnagyobb élményét. Sajnos, a korábbiaktól eltérően ezúttal nem az aktív bejáraton
kötéllel, hanem egy újonnan feltárt
és kilétrázott fosszilis aknasoron keresztül másztunk le a barlang szintes patakos ágába. Zene a barlangász fülnek az utolsó, 20 méter magas létra
tetején hallható vízesés morajlása, ami a túra további szakaszán, igaz csobogó formában, de végig jelen volt. A barlang alsó szakaszának első harmadát keskeny, kanyargós kanyonszerű folyosók
adják, helyenként komoly vízmélységgel
és látványos oldásformákkal, minimális cseppkőformációval. A bent lévő közlekedést drótkötél hidakkal oldották meg, melyek láncban követik egymást.
Az ember úgy érzi magát, mint egy kötéltáncos,
igaz annak bumfordi változata. Beljebb egy szifon, amit egy hasadékkürtőn majd egy szűk kuszodán keresztül (malacfürdő), végül vissza egy aknasoron keresztül kerültünk meg. A főági folytatás a térségben szokott méreteknél kicsit szerényebb, de még így is impozáns méretű. A végpont előtt, két lapos sóderrel kitöltött kuszodán kellett átmászni, majd egy óriási omladékos termen, ami után kb. 100 méter hosszan egyre mélyülő tó, alkotja a barlang végpontját. Visszafelé, már a korábban nehezebbnek tűnő szakaszok
is egyszerűen, gyorsan mentek. Így is izgalmas volt, azonban is igazi feelingjét a bejárati vizes aknasor kötéllel való végigjárása jelenti. Talán majd legközelebb……
Szabó R. Zoltán
2008. május 10.