- KANÁRI-SZIGETEK - túranapló 1. rész

Gran Canaria
 
November 21. hétfő (...És előző nap dióhéjban)
 
Este Tündi elment! Vele egy darab belőlem is. Később, 10 óra körül megjött Dia, s hajnali 2 óráig beszélgettünk. Utána alvás egymás mellett. Másnap 5-kor keltett, majd egy fél órával később ő is kelt. Befejezem a reggeli tennivalókat, majd kimegyünk a 6,16-os Hévhez, s azzal el. Közvágóhídnál elbúcsúzunk egymástól, ketten kétfelé folytatjuk az utat. Viszonylag pontosan a megbeszélt 7,30 előtt néhány perccel érkezem a Batthyányi térre. Kálmán és Péter már várnak meglehetősen türelmetlenül. Bepakolunk a kocsiba, és azzal a lendülettel folytatjuk az utat át a városon, majd tovább az M1-en. 10,30-ra Pozsonyban vagyunk. Kálmán próbál megállni a tilosban, de az ott posztoló szlovák rendőr, miután felvette az adatokat, átküldi a hivatalos fizetős parkolóba. A büntetés ezúttal elmarad, hacsak nem követ el újabb szabálytalanságot. Erre nincs lehetősége, ugyanis kiszállás után gyorsan magára hagyjuk és megkeressük a becsekkolás helyszínét, ez gyorsan megy, majd maga a becsekkolás is. Utána felsétálunk az emeletre, ahol átesünk a rutinellenőrzésen (elfeledkezem az útközben vásárolt ásványvízről, így azt villámgyorsan elkobozzák, pedig alig ittam belőle). Rövid várakozás után újabb jegyellenőrzés, majd sorban állás, majd 11,55-kor lehet beszállni. Kicsit furcsa, hogy miért siet mindenki, ám fent a gépen kiderül, hogy nincs a hely előre fixálva, (végül is fapados géppel utazunk) így mindenki oda ül, ahova akar, vagy ahova tud. Sikerült viszonylag hamar a negyedik sorban helyet szerezni, nem sokkal később a kiírt indulási idő előtt 12,18-kor kigördül a gép a kifutó pályára. Ott várakozik egy kicsit, majd 12,25-kor nekiindul, felgyorsul s néhány perccel később, levegőbe emelkedik. Meredeken tör át a sűrű felhőpaplanon, majd rövid, kevésbé meredek szakasz következik két felhőréteg között. Nem sokkal később teljesen a felhők fölé emelkedünk, s megkezdjük utazásunkat. Kisvártatva megtörik az alattunk lévő felhőrendszer, s sötét hegycsúcsok bukkannak elő előbb csak elszórva, majd később tömegesen, sőt egész hegyláncok, hegygerincek tűnnek fel. Innen fentről azonban nem ismerős semmi, ám kicsivel később feltűnik a Liptói-medence víztározója, s hátrébb a Liptói-Tátra sziluettje vonja magára az ember figyelmét.
És végül, felbukkan, amit már nagyon vártam, a Magas-Tátra felhő fedte, csipkés ormai is. Próbálok róla néhány képet készíteni, de nem igazán sikerül. Kicsit később összezárulnak a felhők, s elmaradoznak a hegyek, nekiállok a naplómnak, de hamarosan bealszom. Hosszú, unalmas repülés, többnyire zárt felhőtakaró felett, néha bóbiskolva, néha beszélgetve. Az óceán felett ritkuló felhők között pillanthatunk le a hatalmas, innen mozdulatlannak tűnő víztömegre.
 
Otthoni idő szerint 17 óra után feltűnik a szigetcsoport egyik legnagyobb tagja, a Fuerteventura. Néhány képet elkattintok, közben már meg is kezdjük a leszállást. Nem sokkal később alámerülünk a sűrű felhőtengerbe, s kisvártatva alatta feltűnik a nagy sziget a Gran Canaria. Késő délután 17:20-kor landolunk a fővárosban, Las Palmasban. Csomagfelvétel után Péter megérdeklődi a buszt (fent a felsőszinten) ami viszonylag hamar, 18:20-kor indult is Maspalomas irányába. A szigetről másnap indulunk tovább a következő szigetre, így itt csak minimális időt töltenénk. Az előzetes terveink szerint, ott a homokdűnék között töltjük az éjszakát. A busz csak a kívánt helyen állt meg, sajnos leszállás közben valahol elmaradt a térkép, melyen igyekszem nem bosszankodni. Gyalog folytatjuk az utat, a tengerpart irányába. Sajnos a naplementét lekéssük, miközben a városban veszünk vizet és térképet. Később, és hosszas beszélgetés után kisétálunk a homokdűnékhez (Playa de Ingles), vacsora egy elhagyott napozóágyon, utána besétálunk a homokbuckák közé, s egy alkalmas helyen két nagyobb bucka között letáborozunk. Sátor nélkül, terítjük le a polifoamot rá a hálózsákot, majd a fátyolfelhős, csillagfényes égbolt alatt 21 óra térünk nyugovóra. Még sokáig nem alszom el, figyelem a csillagokat, s hallgatom a közeli óceán halk morajlását. Jólesik a csend a nyugalom, a repülőtér és a városok nyüzsgése után…
 
November 22. kedd:
Nyugodt éjszaka után, hajnalban mindketten korán ébredünk, s 5:30 után felkelünk. Még szürkületben pakolunk össze, s pirkadat után nem sokkal a szebb látvány reményében nekivágunk a környék legmagasabb homokdűnéjének. Nem sokkal a teteje előtt, lerakva a hátizsákot, csak a fotóscuccal sétálunk fel, s odafent bevárjuk a napfelkeltét. Szép, bár nem oly látványos (a felhős horizont miatt) mint számítottam. Azonban a súrlófényben megvilágított sivatagi homokbuckák látványa igazán impozáns. Mire kifotózzuk magunkat, elmúlik 8 óra, így indulunk vissza a város irányába. Útközben, ahogy emelkedi a nap, úgy lesz egyre erősebb a fény, s ezáltal látványosabbak a homokbuckák. Újabb és újabb fotó szünetet tartunk a dombok között. Bármilyen lassan is haladunk mégis viszonylag hamar érjük el a várost övező lebetonozott sétányt, melyen reggeli „fitness-futásaikat” végző matrónákat s öregurakat kerülgetve haladunk. Útközben fotószünet, valamint egy alkalmas padon reggeli, még a hazaiból. Utána információszerzés, a helyi Információs irodában, kávézás (Peti) s indulás tovább délelőtt 10 órakor. Feljebb egy bringa kölcsönzőben sikerült 1:50 000-s léptékű térképet szerezni a szigetről (hasznos lesz, mikor visszatérünk). Délelőtt 10,30-kor a 30-as busszal (12 euro a buszjegy) indulunk tovább, Las Palmas – Santa Catarina, irányába. Megérkezés 12 óra előtt néhány perccel. A kikötőben sörözés (én kapok egy Colát) majd némi kérdezősködés után 13:05-kor elindulunk megkeresni a kompkikötőt. Jókora gyaloglás után sikerült megtalálni a központi jegyirodát, ahol megvesszük a jegyet a következő szigetre a La Palma-ra (32 euro) majd ismét hosszas séta (3 km) a hajóig. Kora délutánra 13:45-re odaérünk, s 14 óra után beszállás. A hajó pontban 15:00-kor nekivág az útnak. (A beszállásnál derül ki, hogy Tenerifén át kell szállni, amit a jegykiadónál elfelejtettek megemlíteni – vagy csak mi nem értettük.) A komp a csendes, nyugodt öbölből néhány perc alatt kiért a hullámzó Atlanti-óceán vizére, s nekivágott a Tenerife felé vezető útnak. A fedélzeten megkajáltunk, még mindig a hazaiból (indulás előtt jó néhány meleg szendvicset készítettem, ami hidegen is fogyasztható) majd az egyre erősebbé váló szél elől bemenekülünk a belső térbe. Itt egy asztalnál helyet foglalva tanulmányozom Las Palmas térképét s az útikönyve, miközben próbálom tető alá hozni a programot, valamint írom a naplót. Peti sűrűn kijár sörözni, kávézni vagy cigizni, én elvagyok idebent. Délután 17:55-kor megérkezünk Tenerifére, ahol átszállás a Las Palmasra induló hajóra. Kissé rohanva megyünk (Peti aggódik, nehogy lekéssük), ám mint kiderült, erre semmi szükség. Beszállás után jóval később, 18:55-kor indul tovább a hajó. Indulás előtt még megörökítem a kikötő és a környező hegyek alkonyi fényeit és látványos sziluettjét. Később, bent megvacsizunk, továbbra is a hazaiból, és fokozódó szélben és erős hullámzásban haladunk bele az éjszakába. Este 22 óra körül érkezik a rossz hír Peti által, hogy a hullámzás valamint a szél miatt lassabban haladunk, így a várható megérkezés 0:30 helyett éjjel 2 óra körül várható. Az idő lassan telik próbálkozás az alvással, ki a padlón, ki a fotelben közben filmnézés a hajó belső zártláncú csatornáján, spanyolul, angol felirattal. A megjósolt időpont előtt nem sokkal megérkezünk éjjel 1:50-kor. Kikötés, kiszállás 10 perccel később. A kikötő környékén, esélyünk sincs szállás illetve alkalmas bivakhely találására, viszont a városból sem akarunk túlságosan messzire menni, hiszen reggel itt van dolgunk. Így a központtól nagyjából délre, a főút mentén, egy körforgalom közepén, füves területén, néhány pálma alatt, leterítjük a polifoamot, 2:20-tól megpróbálkozunk az alvással.