- MONTENEGRO - túranapló 2009.

Montenegro
2009. augusztus 14-23.
 
0. nap: Augusztus 14. péntek
Nagy nap ez a mai, mert mehetünk Montenegroba! Tervezett indulás 19-19,30. Valójában 20,15-kor Szigetszentmiklósról. Négy fő, Gábor, Krisztián, Tündi, és jómagam, kényelmesen elhelyezkedve Krisztián kocsijában nekivágunk a nagy útnak. Szigetszentmiklós határában nézelődés a benzinkútnál, majd irány tovább, az M5-ös, Szeged, 22,00–kor újabb nézelődés ezúttal a Tescoban. 40 perc múlva tovább. Alig 30 perc a szerb határ, ahol a határőr lány kedvesen közölte, hogy a Krisztiánnak 1 éve lejárt az útlevele, s így nem engedheti át. Így elegáns kanyarral fordultunk vissza Szegedre, útközben információgyűjtés, aminek eredménye, hogy új útlevél SOS-ben is 2 munkanap. Még egy esély: rendőrség, Bevándorlási Hivatal, ideiglenes engedély. (Kíváncsi lettem volna, hogy a Montenegrói határon hogy engednek át egy ideiglenes papirral…) eredmény nulla, majd Tündi anyukájánál éjszakáztunk. Érkezés 0,20, alvás 1,15.
 
1. nap: Augusztus 15. szombat
Hajnalban 4,45-kor kelés, (jó sokat aludtunk) 15 perccel később indulás a vasút állomásra, (Krisztián itt érzékeny búcsút vett tőlünk, s vonattal ment haza „hát nem sokan tették volna meg ezt”) mi viszont, indultunk tovább a határra. Ezúttal reggel 6 óra után gond nélkül átjutottunk, s folytattuk az utat tovább Palicra, ahová 6,40-kor meg is érkeztünk ezzel ébresztve a többieket, Ildit, Djordjét, és Josikát. Rövid információcsere, villámpakolás, 7,00 után elindultunk a falu első pékségéig. Reggeli burek, majd irány Belgrád, autópályán. D-i elkerülő, s tovább Valjevo, Uzice, Nova Varos, majd a délután a montenegrói határ (16,10), s Plevja. Mivel késésben voltunk, így az aznapi túraprogram helyett, (mi is lett volna az?) megnéztünk két templomot a városban, egy djámit, illetve az Ortodox-Szentháromság templomát. Talán jól esett ez a kis séta az egész napos ücsörgés után. Ezután 17,30-kor indultunk tovább a Tara-kanyon hídjához, ahova 18,15-re érkeztünk meg. Fotózkodás az alkonyi fényben, majd rövid séta le, a kanyonban lévő Jlucica-forráshoz, immár sajnos árnyékban (kb. 25 perc) majd vissza, és tépés tovább (19,45) Zabjak felé. Már sötétben értük el a várost, s megállás nélkül mentünk fel a Durmitor-i hágóhoz, s ott, az újonnan épült háznál éjszakáztunk, sátorban a Hágó (Sedlo) alatt. Vacsora, majd alvás 22,30-kor.
 
2. nap: Augusztus 16. vasárnap
Reggel, párás, hűvös, de ragyogó tiszta időben keltünk 6,30-kor. A környező bércek szikráztak a reggeli fényben, a völgyekben megülő tömör felhőpaplan élesen kiemelte az amúgy is káprázatosan szép ormokat. Persze majdnem mindenki szétszéledt hogy megörökítse a reggeli varázst. Közben megjött a parkőrség, s beszedte a fejenkénti 2 Eurós belépődíjat. A tényleges reggelit követően 8,30-kor felmentünk a Hágóba (Sedlo), ahol másodszor is megpróbáltak lenyúlni a Nemzeti Parkos belépővel. Vajon tényleg nem emlékezett, vagy csak fejőstehénnek nézett, gyanítom az utóbbi. Néhány percnyi pakolást követően, gyalog indultunk fel az Uvita Greda-hágóba (2199m). (Josika a hágó meredek feljáratát látva, önként vállalta az autó őrzés szerepét.) A hágóból tovább a barlanghoz, amit hosszas keresgélés után, (10,00-11,30-ig) találtam meg. (hiába régen voltam már ott). Felvettük a koordinátákat (4243,859 N, – 1916,024 E,) majd tovább a Zelezni-tóhoz, amely egy kicsiny időszakos tavacska, az akkori vízmélység, kb. 50cm (Ildi áttalpalt rajta). Rövid ebéd, majd 13,15-kor fel a Samar-hágóhoz, s onnan le a V. Skrcko-tóhoz (1700m) 15,10-től pihenés, lábáztatás, s néhány falat 15,40-ig. Utána vissza az elágazáshoz, majd fel a Skrcko-zdrijelo hágóba (2114m), Útközben szembementünk egy tehéncsapattal, melyek az úton jöttek lefelé, s ha ők nem, hát mi tértünk ki, amit a kísérő pásztor szerint jól tettünk. Nem sokkal később 17,45-ra fel is értünk a hágóba, rövidke pihenő és fotózás után indulás tovább lefelé az ösvényen egészen az aszfalt útig 18,45. Ezután unalmas, monoton sétával zártuk az aznapi programot mely az aszfalton felfelé vezetett. Ezt egyedül csak a lemenő nap fényjátéka teszi változatosabbá, valamint az út mentén, egy szakaszon érő málna, melyet a lehetőségekhez képest alaposan megdézsmáltunk. Nagy segítség még a feljebb kocsival elénk érkező túratárs. Rövidke pihenő a hágóban majd irány, a következő program helyszíne (Nevidio-kanyon) felé. Rövid kitérő a Savnik városba, (burek, kenyér, ami csak hiú remény) majd tovább. A célnál alvás egy magánudvarban este 22,00 órakor.
 
3. nap: Augusztus 17. hétfő
Reggel 7-kor kelés misztikus, szürke párában a tábor, a térség. A reggeli (sült kolbász) majd későn, kényelmesen (10,15-kor) indulás a Komar-nice kanyonba le (kb. 250-300m, 45perc) fürdeni. A kanyonban megrekedt, szinte fullasztó a meleg, mégsem kellemes bemenni a szó szerint jéghideg vízbe. Inkább felderítő séta a parton, kőről-kőre. Közben több helyen Keresztes viperák és Vízi siklók menekültek pánikszerűen a vízbe, bár mikor majdnem sikerült ráugranom az egyikre, érdemes lett volna megmérni a pulzusomat. A kiruccanás végén Gábor szórakoztat minket vízbeugrás mutatványával. Bő óra múlva, 12,10-kor vissza, 50 perc felfelé, közben közel a rosszullét, „de jó lenne most a hideg víz”, majd indulás tovább a Nevidio-kanyonba. Kora délután 14 órára értünk oda, s be a kanyonba, amely kb. 150-200 méterig járható, átlag 2-5 méter széles, 15-20 méter mély látványos szakadék. Lent néhol térdig, derékig a vízben gázolva köveken, s beszorult hordalékon átmászva haladhatunk. Vége jókora szakadék, beszorult, simára koptatott kövekből, s lemászni még csak-csak lehetne de vissza bajosan, így inkább elindultunk visszafelé. Rövid pakolás, 15,15-kor irány Niksic. 16,40-re a városban. Kenyér, víz, burek, rövid kajaszünet az egyik parkban a helyiek kíváncsi tekintetével kísérve, majd 17,10-kor tovább a Maganik hegységbe, ahová 18 órakor értünk. A továbbiakban lelassul a haladás, az egyik (kőtörmelékes) emelkedőnél autót kipakoltuk, cuccokat felhordtuk, majd fent visszapakoltunk. S innen már gyalog haladtunk, egészen a katunig, ahová sötétedéskor értünk. Sátorállítás, vacsora, majd bementünk a vendéglátóink házába. Kedvesek, vendégszeretőek, sajttal, szörppel és alkohollal kínáltak. Kiderült ismernek egy barlangot is, és másnap reggel meg is mutatják. A feltétel, 6-kor indulás. 22,30-kor vissza a sátrunkhoz, pakolás a másnapra, majd 23,20-tól alvás.
 

4. nap: Augusztus 18. kedd
Reggel 5,20-kor kelés. Rövid fotózás, a katunban megülő vékony ködréteg felett halvány rózsaszín égbolt, a fák és hegyek sötét sziluettje felett keskeny holdsarló még el tudtam volna bíbelődni a témával. Kicsit később 5,50-kor, 6-kor indulás, Djordje kivételével, ugyanis Ő a sérült lábát pihentette aznap. (Még Palicon rugdalódzott a szekrénnyel, s persze az győzött.) A csípős hideg ellenére, hamarosan egy szál pólóra vetkőzve egyre jobban leizzadva és elmaradva az ifjú pásztorfiútól mégis 6,50-re fent is voltunk a barlangnál. Ledobott kő alapján legalább 60-80-as akna. Gábor alaposan fellelkesülve 7-kor indult le, 5 méterrel lejjebb nittelés, majd 25 perccel később, (jó kemény a kőzet), tovább. A felszínen addig felvettük a GPS koordinátákat, 1925m tszfm. (az órám szerint). Fent reggeli, Gábor 8,15-kor még lelkesebben jön ki. Készült egy térképvázlat elmondás alapján, majd 9-kor indultunk tovább a központi csúcsra, ami már a 2005-ös látogatásom óta vágyálom. Az útvonalunkat körben a gerincen, választottuk ki, s ez által, alig veszítve szintet. Nem sokkal az indulás után az első meredekebb szakasznál, Josikának eszébe jutott, hogy a táborban halaszthatatlan dolga van, így visszafordult, s tovább már csak mi négyen haladtunk, ki a sétálósabb, ki a mászósabb útvonalon. A cél előtt kicsivel újabb impozáns, egykor valószínűleg barlang maradványának koordinátáit rögzítettük, egy kis pihenővel egybe kötve. A Mededi vhr-t (2139m) a hegység legmagasabb csúcsát, majdnem délben, 12-kor értük el, 45 perces ebéd és nézelődés, és fotó szünet. Utána indulás tovább, ezúttal a hegy K-i oldalán lefelé, hátha sikerülne keresztezni a hegyet, és egy másikútvonalon lejönni. Azonban két próbálkozás is zsákutcába torkollott, így vissza kellett kanyarodni a DK-i oldal irányába, mikor egy heves, villámlással, s dörgéssel fűszerezett zivatar hullám ismét visszavonulásra késztetett a K-i oldalra, ahol egy sziklapárkány fedezékében vártunk 50 percet. Feleslegesen, mert a felhő s zivatarrendszer 3 hullámban elvonult tőlünk ÉNy-ra. Így utána folytathattuk utunkat a hegy D-i oldalán, lefelé, párkányokon, s kisebb-nagyobb letöréseken keresztül. Útközben egy kisebb fás erőszerű térségben, újabb barlang koordinátáit vettük fel (kb. 15-20-méteres akna a bejárata), majd tovább le a villám sújtotta, kiszáradt fák között. Nagyon szép, különös vidék. Mintha a fantasy regények filmek helyszínén járnánk. A Maganik katunba du. 17,20-kor értünk. Ücsörgés, beszélgetés, majd szürkületkor vacsora, 21,30-kor alvás.
 
5. nap: Augusztus 19. szerda
A 4 napos túra kezdete. Kelés reggel 6,10-kor, pakolás, reggeli majd 9,15-kor indulás a Strbina-hágón keresztül, ahova mintegy 50 perc alatt (1915m) értünk fel. Fent rövid pihenés, s a folytatás lefelé, az elhagyatott katunba. Előbb törmeléklejtőn, majd füves, karros szakaszon, végül erdőben értük el a keresett térséget 11,40-kor. Közben kíváncsian néztük egymást, az útközben talált, vadtartásban nevelt ló csapattal. Tovább az ex-falu alján, ösvényen málnázgatva, majd sűrű, alig járható őserdőben egészen a Velje Dubokó faluig. Az útvonal alig látható ösvények sorozata, néhol úttalan úton, illetve sűrű erőben. Majd kaszálókon, csapás nélkül vezetett. Útközben, Djordje próbált riogatni mindenféle kígyókkal, több-kevesebb sikerrel. Arra mindenesetre jó volt, hogy az ember fia és lánya óvatosabban gázolt előre a sűrű gazban, az úttalan úton. A fentebb említett falut kicsit később, 15,15-kor értünk el. A falu felett az erdő határon patakocska csordogált, s vízével felfrissítettem magam, de kár volt, mert kicsit lejjebb forrást is találtunk ahol újratöltöttük a kiürülőfélben lévő vizespalackokat. A folytatás maga a rémálom. A falu 850 méteren van, onnan köves szekérúton fel 1650 méterre, tűző napon nulla árnyékkal. A legrosszabb szakasz 1500 méterig volt, ugyanis az út alig-alig emelkedett, s monoton egyhangú tekergőzés, nulla árnyék. Nagy sokára (18,00 óra), elértünk egy pásztorszállást tehénszaros, füves rét, hideg vizű forrás, és rövid pihenő. Innen még további 150m ezúttal már a naplemente narancsos színeivel, szép sziklás hegyekkel, a Kapetanovo Jezero-ig (19,15), melynek DNy-i partján ismét tehénszaros, réten (de kit érdekel) vertünk sátrat. Vacsora a tehénkével, a többiek kocsmáztak, mi Tündivel inkább az alvást választottuk, 21,30-kor.
 
6. nap: Augusztus 20. csütörtök
Éjjel kissé szeles, de nyugodt éjszakánk volt. Ébredés 6,30-kor, kelés 7 órakor. Reggeli közben néztük, ahogy a nap fénye átbukik a tó körüli ormokon. Összepakolás majd 9,10-kor elsétáltunk a Katun boltjához, az esti kocsma, ahol 9,35-kor friss, forró kenyér, sajt és utána palacsinta a reggeli menü. Miután pukkadásig (legalábbis én) teleettük magunkat 10,50-kor nyögvenyelősen indultunk tovább. Ám alig 30 perces kellemes, meredek kaptató, s máris a nyeregből néztük a mellettünk elvonuló birkanyájat. A barik után mi is tovább álltunk, s délre a Manito-tónál voltunk. Fürdés, (volt, aki rögtön a vízbe csobbant, volt, aki nehezen szánta el magát), száradás, 12,45-kor folytattuk utunkat, először felfelé, majd az Orlojevac-nyerge után lefelé, a Jezerina-tó elnövényesedett vize felé. Elmentünk az utolsó katun mellett (14,10-kor rövid pihenő), majd sűrű erdő következett, amelyben egy barlangot is találunk (kb. 20-as akna (15,20) A további „út” ösvény nélkül, erdőben, sziklafal szélén (Ildi bukfenc), majd sűrű páfrányosban, végül mező vezetett egy mohás vízesésig. (16,20-16,40) rövid lábáztatás, mosakodás, Gábor és Josika mohacsúszdáztak, majd vissza, s 18,30-ra a faluban. Komor, barátságtalan település, jókora szemétkupaccal a kiszáradt patakmederben. Sátrazás után könnyű vacsora, traccsparti, majd kora este 21,30-kor alvás (840 méteren), a falu szélén kiszáradt patakparton a másnapi úti célunk bejáratában.
 
7. nap: Augusztus 21. péntek
Nyugtalan éjszaka, reggel 7,15-kor ébredés és kelés. Utána reggeli, majd 9,10-kor indulás a Maroca-kanyonba. Különös élmény egy tágas bokros napsütötte rétről besétálni az egyre szűkülő sziklahasadékba, a verőfényes napsütésből az árnyékos, de egyáltalán nem hűvös kőfolyosóba. Nem sokkal dél előtt, 11,10-kor az első nagyobb pihenő a „Kígyós tónál” (kis vízisiklókat és Sárga-hasú Unkákat találtunk meleg, algás pocsolyákban). Kicsit később 12,10-kor tovább, néhány 100 méter erejéig, az ismert, (de nem általam) turista pihenőig, aminek még neve is van, („Beach”) itt rövid ebédidő. Nem sokkal később ismét folytattuk utunkat keskeny párkányokon, majd s szilafalba vágott egy oldalon nyitott „alagútban”, egészen a „Kívánságok kapujáig” (14,10). A kötelező kődobálás, és fotózás, (de jó lenne egyszer úgy látni ezt az elvarázsolt erdőt, amikor süt is a Nap) majd 20 perc múlva tovább a hídig, amely a Mrtvo Duboko faluba vezet. A hídnál fürdés (9 C°-os víz), napozás, majd 16,20-kor indulás a faluba, melyet 25 perccel később murvásított szekérúton el is értünk, de útközben végiglegeltük a szederbokrokat. Fent megkaptuk az iskola kulcsát, ahol az éjszakát szándékoztuk tölteni, majd meghívtak két családhoz is. Kávé, pálinka, szörp, sajt, dió volt a menü, s kaptunk egy frissen készült kenyeret is, valamint később bő 1 kg sajtot. Utána még vacsora, majd Djordje figyelmeztetésével (skorpió, s egyéb ízeltlábúakra, valamint a padláson zajongó egyéb lényekre) 21 órakor alvás az iskolai padokon.
 

8. nap: Augusztus 22. szombat
Reggel 5,30-kor kelés, az első, amit megláttam egy 4-5 cm-es fekete skorpió a falon, tőlem mintegy 40-50 cm-re. Éppen pihent, majd kisvártatva elindult felfelé. Ezután mindenki szorgalmasan rázza, rázza a bakancsát, s kétszer is ellenőrzi az este levetett ruháit, mielőtt azokat ismét magára venné. Pakolás, majd 6,15-kor (500m-röl) indulás felfelé, keskeny kanyargós erdei csapáson. Nem sokkal később 7,25-kor reggeli (915-m-en) majd tovább, s 8,00 órakor elértük a fennsík szélét, újabb pihenés, majd újra tovább, több rövidebb pihenéssel egészen 10,00-ig, amikor egy nagyobb, közel 30 perces ejtőzést tartottunk. (De jó! Úgy látszik nekem a murva út-szakaszok nem jönnek be!) Utána irány tovább a Poljana katunig, ahol a következő pihenő (11,00-kor) kávézással egybekötve. Nem sokkal később (11,30) tovább, s a következő megálló már a Maganik katun ahová 12,15-re értünk le s meglepetésünkre a többiek, akik 200 méterrel előttünk voltak, sehol. Ők a rövidebb úton 12,40-re értek le. Ebéd, majd 14,40 körül indulás le a hegyről. Az út elején gyalog kb. 1 órás séta, majd a már jobb úton autóval folytattuk utunkat. A bánya előtt bőséges málnázás, utána jobb hátsó defekt, 25 perces gumicsere, majd le Niksicbe egy gumishoz 15,30-18,20-ig javítás, két új gumi (90 Euro) a defektes nem javítható. Miután megvolt tovább az első boltba, itt 20 perces vásárlás. 15,50-kor tovább a Tara-hídhoz (21,25) ahol a „rafting campingben” kiraktak minket, s a többiek elporzottak az étterem felé. Mi összepakoltunk, megvacsoráztunk, közben mindenféle népek érkeztek, akik Tündit recepciósnak nézve az éjszakai rafting időpontjáról érdeklődtek. Ezt megunva feladtuk a korábbi autó melletti alvási szándékunkat (vallató fények és ricsaj) s sátor nélkül megágyaztunk hátul, a kemping végében, egy fa alatt. Jóval később lámpák villogására ébredtünk, s kiderült visszatért az éttermi csapat, s kerestek minket . Utána éjjel 2,00-től immár végre, nyugodtan aludhattunk.
 
9. nap: Augusztus 23. vasárnap
Párás, nyirkos hajnalra ébredés 5,40-kor, s felkelés 6,20-kor. A többiek 6,45-7 óra között. Rövid reggeli a közeli padon, összepakolás, majd 7,50-kor indulás hazafelé. Nem sokkal később 8,35-kor megálltunk Pljevlja-ba burekozni (többiek, nekünk sem az előző esi vacsora, sem ez nem fért be az anyagi keretbe), tankolás, majd tovább 9,10-kor. 20 perc múlva a Montenegró-Szerbia határon voltunk, s 9,45-kor haladhatunk is tovább. Később rövid pihenő. 13,50-kor újabb megálló Lajkovac-ban, enni, kávézni. Tovább 14,40-kor. Megérkezés és tankolás Palicra 17,40. Szétosztottuk a vett sajtot, költségszámolás, majd elköszönés, pakolás, utána 19 órakor irány tovább, ezúttal nem a röszkei határon át, ugyanis olyan infókat kaptunk, hogy nagy sorok vannak a vendégmunkások miatt, így tompai átlépéssel próbálkoztunk. 7,30-kor beálltunk a sorba, s 20,05-kor sikerült Magyarországra lépni. Kiskunfélegyházán, Kiskunhalas, Kecskemét M5-ös útvonalon át haza, 22,30-ra itthon.