- LENGYEL-TÁTRA - túranapló 2009.

2009. július 4-6. Lengyel Tátra
 

Már sokszor beterveztük a Lengyel Tátra egyik legszebb útjának a Sas-útnak végigjárását, ám ilyen-olyon okok miatt ez minden alkalommal elmaradt. Most azonban, nagyon eldöntöttük, hogy megyünk, s az előzetesben úgy nézett ki az időjárás is kedvez, így nekivágtunk.
 
Július 4. péntek
 
Délután 15,45-kor indulás itthonról, M0-s autópályán dugó, így kertek alján irány a Som. Laci Pest Szent-Imre-i otthona. 16,30-ra ott voltunk. Bepakolás, majd tovább Újpestre, ahol a Borsot is felvettük. Innen már megállás nélkül tovább Lengyelország irányába a 2/A-n. Ipolyság, Zólyom, Besztercebánya, Donovaly, Rózsabánya, Alsókubin (Dolny Kubin és Zakopane útirányon át. Este 22 órára-ra értük el a Tátra északi szélét. Infógyűjtés (felvonó árak, indulási idő…stb.) majd a város déli részén, alkalmas helyen alvás (bivak – sátor nélkül) este-éjjel 23 óra után.
 
Július 5. szombat
 
Kelés reggel 6-kor, összepakolás a napi túrához, majd irány a felvonó. Előtte fizetős parkolóban maradt az autó, majd taxival a felvonó állomásra. 6 h 45-re értünk oda, 7 h-kor indult a felvonó, s előtte kígyózó sor, de ennek ellenére már 7,30-ra már a Kasprovy-csúcson voltunk. Rövid és gyors reggeli a felvonó állomásnál, majd kereken 8-kor indulás a Sas-út (Orla Perc) beszállása felé. Nem sokkal később 8 h 40-kor a Swinicka-hágóban voltunk. Innen egyenesen tovább egyre sűrűsödő ködben a Swinica csúcsra (2301m). Könnyű, néhol lánccal biztosított útvonal s viszonylag sok látogató. A csúcsot 9,50-kor értük el, kb. 20-25 percet töltöttünk el pihenéssel, és fotózással, majd tovább le a Zawrat-hágóba (2159m), melyet 10,10-kor értünk el. Rövid pihenés, pár falat, és néhány korty víz, s irány a folytatás Maly Kozi Wierch (2228m), melyet, gyorsan magunk mögött hagytunk a folytatás, le egy meredek havas, jeges kuloárba, rövid, pár perces, de meglehetősen, intenzív jégesővel kombinálva. Lent viszont félhomályos ködös, hideg idő, s az előttünk lévők miatt hosszas várakozás. A folytatás hosszan emelkedő, lépcsőzetes párkányok sorozata, néhol biztosítva, amely több kisebb csúcs és rövidebb gerinc szakasz után a meredek, mély, s létrával járhatóvá tett Kozia-hágóba torkollott. Alján itt is eljegesedett hó. A folytatás a hegylánc jobb oldalára kiharántolódó kitett, törmelékes de néhol biztosított út, amely meredek letöréseken keresztül ismét átér a tömb bal oldalára, s immár füves, lépcsőzetes párkányokon, ferde kőtömbökön, s néhány csorbát keresztezve tart a gerinc második legmagasabb csúcsa, a 2291m magas Kozi Wierch (Zerge-csúcs) felé, melyet kora délután 12,45-kor értünk el. Ebéd és fotó szünet, amely sürgősséggel befejezve az északi oldalról sebesen közelgő fekete gomolyfelhők miatt. Irány tovább, le a hegylánc déli oldalán. Párkányok, majd kőtörmelékes terep a Pczelczka-hágóig, ahol át az ÉK-i oldalra, (a viharfelhők, szerencsére továbbvonultak) s egy meredekebb úton fel a Zadni Granat (2240m), majd néhány meredekebb csorbát és kisebb csúcsot követően fel a kissé alacsonyabb Skrajny Granat (2225m) csúcsra. Innen azonban délután 14 órakor befejezettnek nyilvánítottuk a Sas-út végigjárását, pedig a kalauzidő szerint alig 2,5 órányi gerincen való szerpentinezés van hátra. Mivel még le is kell érni, így célszerű volt a visszautat megkezdeni. A csúcsról a sárga, kék, majd ismét sárga jelzésen 4 óra alatt vissza a felvonóhoz (20 óra). Alvás a korábban megismert helyen 23,20-kor.
 
Július 6. vasárnap
 
Kelés 7-kor. Reggeli, majd Zakopane. Rövid séta a közeli Gabolowka-hegyre, kilátás szinte nulla, ködös felhős idő, néha szemerkélő eső. Alig fél óra pihenés, majd vissza a városba. A vasárnapi vásárban vadászat térképre, sajtra, s egyéb finomságokra. Kora du. 12,30-kor indulás haza, a már idefelé is megismert útvonalon. Érkezés előbb Csömörre, majd Kelenföldre, s végül 19,30-ra haza.