2012. Kék-túra 03.

Cserhát 3/1.
 
2012. január 21-24-ig
 
Január 21. szombat
Éjjel 3:30-kor ébredek, s mivel tartok az esetleges elalvástól, így inkább felkelek. Közel 1,5 órát dolgozom a honlapomon, majd összepakolom az elmaradt néhány cuccot, s 6:35-kor indulok a hévhez. Beérek 7:30-ra, villamos majd a Nyugati, jegyvásárlás s már szállok is fel a 8:11-kor induló váci vonatra. Időben 8:53-ra bent van. Séta a Volán pályaudvarhoz, s a nekem megfelelő járat 9:20-kor megy, s 9:38-kor leszállok Katalinpusztán. Laci már ott van, így sikerrel szabadulok meg a két hátizsáktól, s csinálok 1 közepeset a szükséges napi cuccokkal. 10 órakor nekivágunk a kék-túra naszályi szakaszának. Mindjárt az elején kemény, szuszogó, ami kezdetnek, bemelegítés nélkül, egyáltalán nem esik jól, főleg, hogy fagyott, deres leveleken meg-megcsúszik az ember lába. A Nap néhol áttűz a kopasz fák között, surlófénye megszínezi a tavalyi faleveleket, persze nekem muszáj megörökíteni a tünékeny pillanatot. Néhány 100 méter után balra fordul az út, s megkezdődik a hosszú harántolás a hegy oldalában. Ez a hullámzó út már jóval kellemesebb, mint az előző szakasz volt. Nemsokára elérjük a Bikk-kutat, (egész jól kiépítették, pihenő, tűzrakó, esőbeálló stb.), csupán a forrás vízmedencéje zavaros, sáros. Nem sokat időzünk, haladunk tovább. Közben folyamatosan egyre feljebb harántol az út a Naszály É-i oldalában, majd a végén hirtelen jobb kanyarral meredeken felfelé folytatódik az ösvény. Nem sokkal később, „talán” pihenésként ezúttal bal kanyarral ismét oldalazva folytatódik, végül az utolsó 100 méteren meredeken felfelé haladva érjük el Szarvas és a Naszály-hegy közötti széles nyerget. Pihenés nélkül folytatjuk az utat tovább a kényelmes nyeregben, pár perces kitérő a befagyott tóhoz, végül irány felfelé a főcsúcsra, melyet pontban, délben érünk el. Tartunk kb. 20-25 perces ebédszünetet, miközben alaposan átfagyunk, így mihamarabb folytatjuk az utat ezúttal lefelé. Nemsokára elérjük, s megállás nélkül keresztezzük a Kopasz-tetőt, sajnos ezután már viszonylag hamar elhagyjuk a hegy fagyott, kényelmes részét, s lent a hegylábnál már sárban csúszkálva kanyarodunk rá a Kosdról jövő bányai útra. Végig olvad, felszínen csúszkálva kapaszkodunk fel a Nagymájra (rövid kitérő a csúcsra, s utána gyalogolunk tovább Ősagárdra). A településre vezető útszakasz intenzív sárdagasztás, majd pecsételés a kocsmában aztán ismét sárdagasztással folytatjuk az utat, mező és szántó szélén. Jóval később végre elhagyjuk a szántóterületet, s immár erdőben földúton keresztezzük a Galamb-hegyet. A hegy után már lefelé tart az út, széles rét szélen, majd áthágva rajta ismét intenzív sárdagasztással érünk be Felsőpeténybe. Megkeressük a bélyegzőhelyet, aztán irány Bánk, ahol a barátom lát vendégül. Az éjszakát itt töltjük, alaposan belakva bablevessel és Csörege fánkkal. Közben a napi tapasztalatok alapján áttervezzük a következő három napot, majd alvás 21 órától.
 
Január 22. vasárnap
Reggel 5:30-kor kelünk, s 6:40-kor indulunk Hollókőre, ugyanis az eredetileg tervezett Mátraverebély helyett hollókői indulásnál döntöttünk. Éjjel havazott, így a város előtti behavazott dombon problémás lett a felmenetel, de a hólánc végül megoldotta a helyzetet. A településre a bevezető bekötőútnál megvárjuk, míg Anita (Laci felesége) biztonsággal túljut a veszélyes útszakaszon, majd 9 órakor nekivágunk az útnak. Bő 2 km séta az aszfalton a településig, majd azon belül a kocsmáig, ahol elhelyezzük az első pecsétet. Szép havas tájon, napsütésben indulunk neki a túrának. A falu után mindjárt rövid kitérő a Gyertyános (310m) csúcsra, majd folytatjuk az utat le a völgybe. S odalent fakitermelés, minek eredménye téves úton való felkapaszkodás. Beérve az erdőbe továbbra sincs nyoma a jelzésnek, így visszatérünk a völgy aljába, ahol egy alig látható vadcsapáson végre megvan a helyes útvonal. Közben mögöttünk feltűnik két túrázó, akikkel kicsit feljebb szóba elegyedünk, majd a nap hátralévő túraszakaszát egészen Nógrádsipekig együtt tesszük meg kellemesen elbeszélgetve. útközben egyetlen lényeges esemény, egy jégbe fagyott róka. Az út havas, néhol jeges, illetve a település határán már erősen olvad. Sipeknél a bélyegző a falu ÉK-i végében két utcával beljebb egy presszóban található, ellenben a térképen jelzetteknél. Érdemes a falubelieket kérdezni. Bélyegzés, s 1-1 üdítő elfogyasztás + némi melegedés után folytatjuk az utat. A település határában elköszönünk a túratársainktól, akik hazafelé stoppal, mennek, mi gyalog, tovább a kéken ismét intenzív sárdagasztással. Nem sokkal a település után egy vadász jön szembe (mint kiderül, a térségben intenzív vadászat folyik), aki figyelmeztet, hogy sebzett vadkan van az erdőben. Megköszönjük, majd folytatjuk tovább az utat. Délután elérjük a Hegyest (399 m) rövid kitérő a csúcsra (16 óra), majd folytatjuk az utat. Nem sokkal később a kék és piros turista útelágazása után találunk alkalmas helyet az éjszakai sátrazáshoz, így egy kicsiny hómentes szakaszon ritkásabb erdőben felállítjuk (17 óra) a sátrat. Vacsora, majd sötétedés után 18:30-kor alvás.
 
Január 23. hétfő
Egész éjjel hol jobban, hol kevésbé, de esik az eső. Szerencsére reggelre eláll, így 7 óra után felkelünk, s 8 órakor már indulunk is tovább. A hó gyakorlatilag eltűnt, fagy nem volt így ismét sárdagasztás az aktuális program, ám már közel a falu Cserhátsurány. Rövid vásárlás a helyi boltban (választék nincs) majd pecsételés a közeli presszóban, s utána indulunk tovább. Átkelünk a közeli hegyen (Halom 203m) majd a túloldalt kis híján elsüllyedünk a Szanda-patak mocsarában. Mire kikecmergünk a sártengerből 9:40 van, s folytatjuk az utat tűző napfényben Terény irányába immár jelentős megkönnyebbüléssel az országúton. A térkép, s a túrakönyv alapján néhány 100 méter után jobbra a Cukor-erdő irányába folytatódik a túraútvonal, ám ez nem történik meg. Helyette a túraösvény aszfalton (már kevésbé örülünk az aszfaltnak,) bevezet Terénybe (rövid ebédszünet egy buszmegállóban), majd jobbra a templom mellett el, s ki a faluból, ezúttal DNY-i irányba szántók mentén ismét bőséges sártaposással színesítve az egyébként sem egyhangú utat. Hosszas csúszkálás és kanyargás a szántók mentén, néhol bizonytalan útirány után, érjük el a 323m magas Hucskó-hegyet, majd azt keresztezve (újabb sártenger ezúttal bemélyített úton) Szandaváralja település. Pecsét egy oszlopon, a főtéren, bolt persze zárva (du. 15 órakor nyit) így kifelé a településről egy magánházhoz becsöngetve sikerül vizet szerezni. Nem sokkal dél után, 12:35-kor nekivágunk a várhegynek, melyet 13:10-kor érünk el, s pihenünk fent az ősi középkori romok között. Gyönyörű a kilátás, de metszően hideg szélben figyelem a felhők és Nap játékát, majd jó óra múlva folytatjuk az utat, immár lefelé a bányák irányába. Elhagyva az ipari területet, Babka előtt az erdőszélen találunk táborozásra alkalmas helyet, bár még korai az idő. Azonban a következő település (Becske) rossz híre miatt az éjszakát inkább itt töltjük. Táborverés 16:15-kor, hosszas vacsora, majd 18 óra után az egyre intenzívebb hideg elől a hálózsákban keresünk menedéket. Alvás azonban 20:30 után.
 
Január 24. kedd
Ezúttal csapadék nélkül, de jóval hidegebb éjszakában van részünk. Később is kelünk 7:45-kor, az összepakolás jóval lassabb, és az indulás is 9:30-ra tolódik. Ráadásul mindjárt sikerül egy bozótos mezőn, (jelzés sehol), letérni az útról, melyet aztán végképp elhagyunk, s jobb híján irány a falu, persze mint kiderül kerülő úton. Cserébe a falu határán megnézzük a dombtetőn emelt buddhista emlékművet, egy sztúpát, csak utána sétálunk be a településre, melynek határán kis bolt, víz, süteményvásárlás utána 9:45-kor indulunk tovább. Néhány 100 méterrel feljebb pecsételés egy presszóban (a jelzés nem erre vezet, ismét hangsúlyozom, a települések határában érdemes érdeklődni az első szembejövőnél), majd folytatjuk az utat tovább. Szántóföldek mentén utána bozótos völgyben párhuzamosan a közeli vasúttal, s a végén át a síneken. Sáros erdei út, tarra vágott erdő a következő látnivaló, ahol rövid kitérő a Büdös-tó-hegyre (336 m), utána fel erdőirtás mentén a Cser-hátra (349 m) megálló egy fotó erejéig majd végre érintetlen erdőben tovább lefelé. Egy magaslesben rövid ebédszünet, majd sáros bevágódásban csúszkálunk le Kétbodonyba. Aszfaltút vezet át Felsőbodonyba, ahol a térkép jelzi a bélyegzőt, ám ott sehol nincs, s kérdésre megtudjuk, hogy vissza kell menni Kétbodonyba, amit kénytelenek vagyunk megtenni. Pecsét után ismét át Felsőbodonyba, s onnan tovább Romhányba. A történtekből tanulva a falu szélén az első nívós „Fáradt vándor” panzióban érdeklődünk, szerencsére, mert ott a helyi pecsét. Séta tovább a busz majd a vasútállomásra, ahol szintén megtaláljuk az eredeti pecsétet is, bár a lenyomata csupán egy massza. Beszélgetés a volt vasúti alkalmazottal, majd a közeli kávézó tulajával, végül a 16:10-es busszal átmegyünk a szomszédos Bánkra, ami egyben a túra végét is jelenti.