- MONTENEGRO - túranapló 2011.

Augusztus 12. péntek
Indulás némi késéssel, 20 óra helyett 20,25-kor Szigetszentmiklósról. A város szélén telitankolás, guminyomás majd 20,35-kor elhagytuk a benzinkutat, s haladunk tovább a megbeszélt találkozó a Határ út irányába. Magunk is meglepődünk rajta, de 21 órára ott is vagyunk. Rövid pakolás után a csomagtartó elnyeli mind a négyünk (Krisztián, Csabcsi, Tündi és jómagam csomagjait). Csak kevés marad az utastérben, ami még így is több a szükségesnél. 21,20-tól már haladunk is tovább, előbb kis utcákon, végül az M5-ös irányába. Útközben kellemesen telik az idő, így vidáman állunk be a röszkei határnál az egyre növekvő sorba, alig 2 órával később, 23 órakor. Bő 1 órás araszolást követően éjfélkor nem annyira vidáman, de ezúttal sikeresen elhagyjuk a magyar határt, s beállunk a szerb ellenőrzés sorába. Itt 1,5 óra telik el, ezúttal kocsitolással, mire újra leellenőrizve tovább haladhatunk. Az okmányokkal ezúttal minden rendben, s immár akadály nélkül megyünk Palicsra, amit további 25 perccel később 2 órakor el is érünk. Némi bepakolás rendezkedés majd 2,25-kor alvás.
 
Augusztus 13. szombat
A mai napon az utazásé a főszerep, melyet kora reggel tűzriasztás, majd tűzoltás vezetett be. Krisztián barátom reggel teafőzés közepette próbálja felgyújtani a palici faházat, a benzinfőző, illetve a tartalék üzemanyagot tároló pillepalack segítségével. Az oltásba lábbal bekapcsolódó Csabcsi segítségével, égő lábbal futkosnak más megoldás után. A lángoló törülköző nem, végül a homok segít, így a tűz elhamvad, s ismét helyreáll a rend, csupán lepörkölődött szőrzet, megégett orr és a jobb kézen elszenvedett égési sérülés emlékeztet a kalandra. Időközben (7 órakor) megérkezik az előre rendelt burek. Djordje, Kornél és Gábor kíséretében. 7,45-kor összepakolva folytatjuk az utat Belgrád felé. Novi Sad-nál útvonal egyeztetés, majd elhagyva az autópályának hívott 2 sávos főutat, délre vesszük az irányt. Késő délelőtt 11,30-kor hosszabb ebédszünet Valjevoban, kisvárosban, s 1 órával meghívott pálinkázás után folytattuk az utat új útvonalon Bosznia felé. Alig egy órával később az út mentén elhelyezett reklámtábla figyelmeztet, hogy barlangos vidéken járunk. Néhány szavas egyeztetés után letérés és irány a Potpećka pećina, Zlatibor-hegység 555 méter hoszban kiépített barlangja. Leparkolás után séta a barlangalsó bejáratához, amelynek folytatását alig 150 méter után szifon zárja el. A felső kiépített részbe viszont némi pénzmag leperkálása (1 Euro) után bemehetünk vezetővel és egy nagyobb csoporttal. Beljebb a lámpa kialszik, a túrának vége. Reklamáció eredményeként, mehetünk a következő csoporttal, 2 órával később, ám erre nincs időnk, így indulunk tovább. Rövid kitérő egy tavalyi autószerelőhöz, bő 30 perc majd akadály nélkül értük el és haladtunk át a bosnyák határon. Szép szurdok völgyben meredek sziklafalakkal határolt úton haladunk tovább, közben egy izgalmas és látványos vízitúra lehetőségén töprengek, melyet az út mentén odalent, látható folyóban volna érdemes tenni. Késő délután rövid pihenő a híres Visegrádi hídnál, s utána indulunk tovább. Már sötétben lépjük át a bosnyák-montenegrói határt, s haladunk tovább Niksicig. A város szélén ligetes erdőben Krupačko tó mellett verjük fel a táborunkat éjfélkor, s merültünk mély álomba, alig 30 perccel később.
 
Augusztus 14. vasárnap
Reggel 7 órakor kelek, lekésve a napfelkeltét. Néhány fotó, majd naplóírással mulatom az időt. 8 óráig, míg a többiek is felkelnek. Összepakolunk majd irány a város (9,00) a reggeli burekért. Némi kérdezősködés után egy lakótelepen megvan a keresett hely, ahol bőségesen bereggelizünk, s nekivágunk a Maganik hegység észak-keleti pereme felé. 10,30-kor már kanyargunk felfelé. Viszonylag hamar megvan a keresett út, 10,50-kor elhagyjuk az aszfalt utat, s füves, földes mellékúton gurulunk tovább Dragicáék katunja felé. Nem sokkal később megérkezünk, köszöntés, rövid barátkozás, s a kötelező pálinka (nekünk szörp), majd a házuktól 150 méterre felverjük a saját vászon házainkat is. A társaság váltott csapatban készül a barlangba, mi Tündivel felszíni túrát választunk. A tábortól 15 perc a barlang bejárata, odáig együtt megyünk, megvárjuk, míg a két áldozat, Gábor és Krisztián lemegy, utána a maradék 3 fő vissza a táborba készülődni, mi viszont nekivágunk 13,50 a Žurim gerincére vezető, általam kinézett, meredek, úttalan útnak. Meglepően hamar 1 óra alatt érünk fel a gerincre. Ebéd, bő 30 perces pihenés, majd túra a gerincen, aminek a végállomása a Žurim csúcs (2035m). Ott újabb órás pihenő + 1 barlang után visszatérünk a hágóba, s onnan birkacsapáson le a völgybe, s végül táborba, kora estére, 19 órára. A nap hátralévő része vacsorázással telik, közben megjön Gábor és Krisztián is a barlangból. Sötétedés előtt ők elmennek a helyiekkel berúgni, mi holdat fotózunk, majd 22 óra körül Tündi elmegy aludni. Én megvárom a második barlangos csapatot, biztos, ami biztos, majd éjfél után 0,30-kor fekszem le meglehetősen fáradtan.
 
Augusztus 15. hétfő
Viszonylag későn kelünk, utána bőséges reggeli friss kenyérből, közben a társaság vitázik, mi legyen a barlangban hagyott kötelekkel, illetve, ki szedje ki. Érthetően senkinek sincs kedve lemenni. Tündi és én felszíni túrát tervezünk, ezúttal a Borovnik tetőre. Végül kényszerpálya eredménye, hogy a Djordje, Kornél és Csabcsi tér vissza a barlangba ismét, míg mi 11 órakor vágunk neki Gáborral és Krisztiánnal négyesben a kirándulásnak. Fenyőkkel borított kisebb, nagyobb sziklatömbökön kapaszkodunk egyre feljebb, közben Gábor szaladgál jobbra-balra újabb barlang reményében, egyelőre nem túl sok sikerrel. Egy idő után kettéválva két külön gerincen megyünk inkább véletlen, mint tudatos döntés alapján. Útközben figyeljük a töbröket, beszakadásokat, ám barlangot nem találunk, csak kisebb jelentéktelen lyukakat. A hegytömb főcsúcsát időközben újra egyesülve kora délután 13 órára érjük el, némi pihenő odafent, majd más útvonalon ismét különválva jövünk lefelé. Útközben találunk barlangot. Kb. 50 méter hosszú és 15 méter mély s a Žurim-barlang, nevet kapja. Végigjárom, majd folytatjuk az utat, szép sziklás szakaszon lefelé. Egy keskeny sziklaszirten hosszabb pihenő, majd izgalmas lemászás után elérjük az erdőhatárt. Az út legvége ismét igazi meredek szakaszokat tartogat, ennek ellenére délután 16,10-re a táborban vagyunk. Vacsorakészítés, főtt rizs, sült kolbásszal és vagdalt hússal, közben csata a kutyákkal, melyek igazán aranyosak, de minden alkalmat kihasználnak kajalopásra. Kora este, 18 óra után elindultunk a barlangos csapat elé, de már úton voltak visszafelé a táborba, így félútról jöttünk vissza. Ezután, tábori élet a következő program egészen sötétedésig, majd a teljes társaság bevonult vendéglátóink Dragicáék katunjába, búcsúestre. Pálinka, szörp, forralt birkatej a fogyasztási repertoár. Közben Draško, Dragica fia helyi egyhúros hangszeren (Gusle) játszott el előbb egy szerelmi, majd egy katonai történetről szóló dalt, énekkel kísérve. Idővel azonban vágni lehetett a füstöt, így Tündivel sietősen távozunk. Ám utánunk nem sokkal később jöttek a többiek is. Kis idő múlva elcsendesedett a tábor.
 

Augusztus 16. kedd
Reggel 6-kor ébredek, s utána rögtön kelek is (szorít a szükség), reggeli fotó, majd nekiállok a naplómnak, 6,30-tól kelnek a többiek is. Reggeli közben pakolás a 3 napos túrára. Miután útra készen állunk még egy látogatás, s elköszönés a vendéglátóinktól, majd 9-45-kor indulás Velje Duboko irányába. A katunból való kijutás problémamentes, utána egy rövid aszfaltburkolt útszakasz következik, majd durva, köves úton haladunk a Kapetanovo jezero-ig. Utána viszont jön a rémálom. Meredek, szerpentinező, köves úton hajtűkanyarokkal tűzdelve lassan jutunk le a célállomásra, délután 13,30-ra. Elfogyasztunk egy dinnyét, majd 14 órakor egyre komorodó időben nekivágunk a tervezett 3 napos útnak. Pedig a Kapetanovo tó környékén, s abból az irányból sötétkék felhők tornyosulnak a sziklaszirtek felett. Néhány csepp eső is lehull, ám utána kisüt a nap. Izzadva kanyargunk egyre feljebb. Az út gyakorlatilag nincs, néha találunk egykori csapásra utaló jelet, s próbáljuk azt követni. Délután 15,30-kor néhány perc alatt újra beborul, elkezd dörögni az ég, s már szakad is, előbb csak eső, majd nem sokkal később jég. Próbálunk előbb a fák alá húzódni, majd és közben felöltözni, de semmi esélyünk szárazon megúszni, de még elbújni sem, így aztán folytatjuk az utat, hol erdőben, hol réten, s a kettő között, sűrű aljnövényzeten keresztül. Csak néhány 100 méter kell, s máris ronggyá ázunk. Csendben némán mindenki a saját nyomorával foglalkozva, egyenletesen haladunk tovább. Nem sokkal később a jég alábbhagy, de az eső továbbra is esik. Később még kapunk néhányszor kisebb jégzáport, ám az erdőben ez már kevésbé zavaró. Kora este immár csak szemerkélő esőben 18,30-kor elérjük az elhagyatott Zabrđe katunt (1640 m), ahol az egyetlen épen maradt háznál verünk tábort. A kunyhó mögött két óriási fa tövében az aljnövényzetet letaposva állítjuk fel a sátrakat, bár vízszintes terep nem igazán akad. Vacsora és ruhaszárítás a kunyhóban rakott tűz mellett, majd alvás este 22,30-kor.
 
Augusztus 17. szerda
Csillagfényes éjszaka, kényelmetlen, álomtalan alvás után, 6,30-kor kelek. Nem sokkal később kel a társaság többi tagja is. Az idő szép tiszta, 7,30-ra már odasüt a nap is. A maradék még mindig nedves ruhák, hátizsákok gyorsan száradnak. A társaság többi tagja összeszedelőzködik, s 9,30-kor továbbindul. Mi Tündivel maradunk, ugyanis párom mindkét bakancsának orra eltört, s a talp leválni készül, így nem kockáztatunk. A délelőtt napozással, málnázással, szamócázással telik. Később eldöntjük, hogy maradunk még egy éjszakát, s holnap reggel megyünk le. Ez a nap a pihenésé és semmittevésé. Tündi napozik, majd elszundít. Később bemegy a sátorba, s ott folytatja tovább. Én leülök a fa gyökereire, s jár az agyam mindenfelé. Később nekiállok egy talált drót segítségével megvarrni a két bakancs talpát (1-1 óra), majd 15 órakor immár a leánykával közösen nekiállunk vacsorát főzni. Vacsora közben és után kellemes beszélgetés, majd később málnázás közben (kellemes meglepetésünkre), visszaérkeznek a társaink (18,15 óra) is. Élménybeszámoló, majd táborverés, végül traccsparti este 21,45-ig. Utána alvás.
 
Augusztus 18. csütörtök
Nyugtalan éjszaka, gyakori ébrenlétet követően 6,15-kor kelek, s nem sokkal később kel a társaság is. Összepakoljuk a cuccainkat, rövid reggelit követően 8-kor indulunk lefelé, ugyanazon az útvonalon, amin fel, ám ezúttal tűző napon. Szerencsére az út nagy része erdőben vezet, így csak később okoz nehézséget az erős napfény. A 2009-es túrához képest, viszonylag hamar, 10 órára leérünk. Pakolászás, fürdés az egyik ház udvarán a vízcsapnál, közben vízutánpótlás, némi étel, majd 11-kor indulunk tovább. Újabb zötykölődés, bár ezúttal némileg, talán jobb úton (a vége aszfalt) mire elérjük a Mrtvice-kanyon kijáratát, s haladunk tovább a Morača-kanyonban futó főúton (12,45). Nem sokkal később megállás a Morača kolostornál, 20 perc nézelődés, utána lemegyünk fürdeni a Morača folyóba, a kolostor alatt lévő 1000 éves hídnál. Bár a folyó vize meglehetősen hideg, 16 C°-os, ennek ellenére mindannyiunknak jól esik a fürdés. 14,30-kor indulunk tovább Kolašin városkáig, ahol egy étteremben kajálunk, mi rablóhúst, s többiek egyebeket. Utána a főtéren ejtőzés, pihenés, közben a közeli boltban veszünk szőlőt (isteni finom), majd 17 órakor indulunk tovább Sinjajevina-hegység felé. Némi tévesztés (Djordje!) után, megtaláltuk a bevezető völgyet, s azon az aszfaltút végéig haladunk. Az út végén, 19 órakor Gáborék a terepjáróval felmennek, mi addig összepakolunk, s várakozunk. Bő másfél órával később Gáborral a második körben 20,30-kor indulunk felfelé. Az út végén a Ječmen Do katunba 21,15-kor érünk fel. Sajnos teljes sötétségben semmit nem látunk a minden bizonnyal szép és látványos útvonalból. Tábor és sátorállítás a településtől nem messze a kút közelében, némi megbeszélés a másnapi és esetleges harmadnapi túraprogramot illetőleg, majd 22,30-kor alvás.
 
Augusztus 19. péntek
Pirkadatkor (5,10-kor) ébredek, s 5,40-kor elő is bújok a sátorból. Felsétálok a közeli dombra, majd körbe a tábor körül. Egy sokadik dombtetőn fotózgatva várom be a nap előbukkanását. Az erőteljes surlófények a legapróbb virágokat is apró csodalénnyé változtatják, amelyek még izgalmasabb fotótémákat kínálnak, s a lehetőséget ki is használom. Kicsit később 7 órakor keltem Tündit, közben megjelenik egy tehéncsorda, amely félig a táboron keresztül, félig mellette vonul át, némi aggodalmat keltve a társaságban. Reggeli összepakolás, majd 9 órakor indulás a túrára. Útvonal: át Ječmen Dol katunon, majd fel a Sinjajevina déli peremén lévő gerincszakaszra. Két kisebb domb keresztezése után meredek füves, néhol kőgörgeteges lejtőn érjük el a Šubljača Glava 2071 m magas, 3 csúcsból álló rendszerét. A középső legmagasabb csúcsra mászunk fel, ám alig néhány csúcsfotó után menekülünk tovább, ugyanis meglepnek a szárnyas hangyák, melyek az alaposan leizzadt, szabadon lévő testrészeken, meglehetősen kellemetlen hatást keltenek. Az út folytatása, át a nyergen, fel a következő csúcsra, eredmény ugyanaz. Néhány kattintás, s irány le a nyeregbe. Odalent elválunk Csabcsitól, aki velünk tartott eddig, (a többiek, Gábor, Krisztián, Kornél, végig előttünk voltak) s folytattuk az utat ezúttal már kettesben Šubljača-gerincen. Újabb 20 perc s a következő magassági ponton vagyunk, (2000 m), melynek a térképen nincs feltüntetve a neve. Bár gyönyörű a kilátás, ismét menekülés a szárnyas rovarok elől, keresztezve a hegyet, ezúttal lefelé, tovább a gerincen, ám a nyereg előtt egy 5 méteres törmelékes, omlós szikla letörés megakaszt. Így más nincs, mint a visszaharántolás a meredek, (talán kissé túl meredek is), a reggeli harmattól még nyirkos, árnyékos, füves Ny-i falon. A kellő mélységet elérve, és megkerülve a kritikus részt, egy keskeny, kőtörmelékes kuloáron keresztül, óvatosan mászunk vissza újra a gerincre. Rövid pihenő után, hullámosan emelkedő, füves É-ÉK-i gerincen alig 25 perc alatt érjük el a Gradišta lapos ikercsúcsát (2174 m), ahol újra támadásba lendül a helyi rovarvilág. Gyors fotó, majd a két kiemelkedést keresztezve a káprázatos panoráma ellenére is menekülünk lefelé a nyeregbe, ahol egy jókora kőtömb árnyékában már várnak a barátaink. Megérkezés után rögtön indulunk tovább a Vranova Glava (2215 m) a hegység legmagasabb csúcsa irányába. Odafent néhány falat ebéd gyanánt. Közben Tündivel összekülönbözünk, így úgy döntök, külön megyek. Először lassan lemaradva, majd hirtelen ötlettől vezérelve eltérve a társaság útirányától, felmászok a fennsík peremén lévő Jedini bor (2100 m) csúcsára. A fekete márvány keresztnél rövid ideig elüldögélek, majd indulok vissza, átlósan a tábor felé. Lefelé menet belefutok egy tágas iker aknából álló zsomboly-nyílásba, melynek a második aknájában, 4 másodperces zuhanás után nem hallom a bedobott kő hangját. Próbálok valahogy belenézni, de meddő a próbálkozás, így indulok tovább. A visszaúton még keresztezem a Rudi do (1940 m) nevű oldalcsúcsot, de itt már megállás nélkül haladok tovább, hiszen nem tudom a többiek ez idő alatt meddig jutottak. Azonban, kár volt sietni, hiszen néhány dombbal arrébb, kb. 1 órányira a tábortól, utolérem őket. Rövid szóváltás, egy közös fotó majd folytatják az utat. Én még várok, közben pihenek egy keveset (Tündi is marad) majd kb. negyed óra múlva mi is, igaz némán, de azért már kettesben elindulunk egy rövidebb, úttalan úton, majd murva úton, így 1 óra múlva a táborban vagyunk, épp időben, ugyanis a szomjúság már meglehetősen elkínzott. Este megbeszélés, majd a többiek buliznak, én 20,30-tól próbálok aludni, meglehetősen sikertelenül.
 
Augusztus 20. szombat
Álmatlan, nyugtalan éjszaka „után”, végül 3,10-kor felkelek, s 3,20-kor nekivágok az éjszakai túrámnak. Sötétben, a holdfényben lámpát alig használva, 1 óra alatt érem el a hegylábat (útközben farkasok). Rövid pihenő után, újabb 50 perc az előcsúcs, majd nem sokkal később a főcsúcs (5,25-kor). Felérve veszett hideg van és igen erős a szél, szerencsére a csúcson kőből rakott menedék, gyorsan be is húzódom. Odafent megvárom a napfelkeltét, majd kellemesebb időben, szép súrlófényben 6,20-kor indulok lefelé, a 2203 m magas Jablanov Vrh-ről. Lefelé keresztezem az É-i mellékcsúcsot, majd balra a sziklás oldalon leharántolva, mászva térek vissza a kiindulópontra. Rövid pihenő a közeli, kicsiny csúcson Pilac Glava (1913 m) majd a másik közeli csúcsocskát Kukovica-t 1872 m megmászva, illetve keresztezve Sovna glava-t (1860 m), 9,10-re térek vissza a táborba. Szép, néhol izgalmas túra van mögöttem, el is döntöm, hogy megírom részletesen is! (Lásd: „A hegyek sötétjében”) Mire visszaérek, társaim már pakolnak, így én is nekilátok. Alig 1 órával később 10 órakor indulás lefelé, a többiek gyalog, én a terepjáró hátulján kapaszkodva (Tündi bent elől). Leérkezés után összepakoljuk a csomagtartóban ömlesztett cuccokat, majd indulás a Tara-híd irányába. Útközben rövid megálló egy női kolostornál, a Manastir Dobrilovina-nál, majd folytatjuk az utat, tovább a hídhoz. Itt a társaság elment fürdeni a Tara-folyóba, mi Tündivel megvárjuk őket a parkolóban. Ezután ebéd a „faház-vendéglőben”, az előző étterem jobb is, olcsóbb is volt, majd indulunk tovább. Délután rövid kitérő Žabljakba vásárlási céllal, mi gyümölcsöt és térképet veszünk. Utána indulás hazafelé, ezúttal új útvonalon, a Durmitoron keresztül Bosznia felé. A határt a Piva folyó mentén érjük el. Átlépés, a túloldalon rövid pihenő (21 órakor), majd Sarajevon keresztül irány Horvátország. Egész éjjel haladunk, viszonylag rövid pihenőkkel. Már pirkad, amikor Mohács előtt átlépjük a magyar határt. Az első benzinkútnál elköszönünk, a másik kocsi utasaitól s immár külön-külön haladva az M6-on, irány haza. Rövid kitérő a Határ úthoz, ahol kirakjuk a Csabcsit és Krisztiánt, utána vasárnap reggel 8 órára hazaérünk.