- JÚLIAI-ALPOK - túranapló 2011.

Trekking a sziklavilágban
 
10. szombat: Nem sokkal 6 után kelek, befejezzük az előző nap félbe maradt pakolást, s 7:30-kor elhagytuk a lakást. Első megálló a piac, némi házi cuccok, kolbász, bácskai, és az útra disznósajt. Utána a Penny – ásványvíz, majd a pékség – kenyér és péksütemény, végül a benzinkútnál tankolás. Mindezek után végre úton az M0-án, majd az M7-en. Alig 150 km után hirtelen ötlettől hajtva (Tündi) rövid megálló Zamárdiban, lesétálva a vízpartra, kacsák és hattyúk és kacsák társaságában elfogyasztjuk a reggelit. Bő óra múlva folytatjuk az utat. A következő megálló Balatonfenyves, rövid séta a vízpartra, ismét indulás tovább. Ám ezúttal sem jutunk messzire, ugyanis néhány km múlva észreveszünk egy barna táblát, ami bivalyrezervátumot hirdetett Zalakomáron. Bár másról beszéltünk, Tündi úgy értette, hogy azt mondtam, nézzük meg! Így megcélozzuk a bivalyrezervátumot 13-14:30-ig fotózás a parkban. Ezt követően szinte folyamatosan haladunk tovább megállás nélkül az M7-en majd az M70-esen, Szlovéniáig. A határon megvesszük az autópálya matricát, s utána folytatjuk utunkat, egészen kora estig. A Karavankák, és a Júliai-Alpok között 19:00 – 20:30-ig egy pihenőben a padon vacsora szünet. Közben Tündi megsüti a hegyi szalonnát és virslit is. Utána folytatjuk az utat tovább, Krajnska Gora át majd azután balra, a Krisie-hágó irányába. Kevéssel feljebb, lehetőleg minél alacsonyabban, hogy ne legyen az éjszaka túl hideg a 3-4-es hajtűkanyar között egy alkalmas parkolóban, szürkület után felverjük a sátrat, majd kevéssel később 22:00 után alvás.
 
11. vasárnap: Sajnos hamar kiderül, hogy rosszul választottuk meg az éjszakai szállásunk helyszínét, ugyanis meglehetősen forgalmas az út, folyamatos, de főleg reggel válik intenzívé a járműforgalom, melynek zajától nem sokat alszunk. Ennek ellenére csak 6:30-kor kelünk, majd 7:00-kor indulunk tovább, a következő pihenőig. Itt pakolás 8:10-ig, s utána fel, a hágóig. A fizető rész (3 euro) előtt az út mentén, alkalmas helyen leparkolunk, majd séta fel a hágóba, onnan tovább a Fricajed-dom-hoz, majd 8:45-kor nekivágunk az útvonalunknak. Nem sokkal később keresztezzük a Savna-glava (1750 m) kicsiny csúcsát, majd a hágó előtt (9:45-kor), reggeli 20 percig, s 10:10-kor indulás tovább. Néhány perccel később elérjük a Gladki Rob hágót (1870 m), s utána lefelé harántolva folytatódott az út. Visszaereszkedünk egészen 1650-ig, majd innen 15-20 m-es szintingadozással haladunk a Mlinarica-völgy oldalában. Nagyjából 12:00 körül megkezdjük a felfelé kapaszkodást a Razor oldalában. A hegy nyugati falán két széles, impozáns sziklapárkányon vezet az út, ezúttal is 20-30 m-es szintvesztéssel. Elhagyva a párkányokat, széles, törmelékes hegyháton keresztül érjük el a Sedlo Planja keskeny bevágódását (2349 m), ahol hosszabb ebédszünet következik 15:10-15:30-ig. Mivel Tündi a Razor előtt szeretne pihenni még egy kicsit, így addig én felszaladok (szó szoros értelmében) a Planja 2453 méteres csúcsára. A hágóban elhelyezett tábla 30 percet ír felfelé, melyet 35 perc alatt járok meg oda-vissza. 16:15-kor immár ketten, hátizsákokat a hágóban hagyva indulunk a Razorra. A tábla szerint 1 óra az út, melynek alsó része törmelékes ösvény nehezen járható néhol igen omladékos. Útközben tágas barlangnyílás, melyet majd visszafelé megnézünk. A Vrh Subicev nyeregből már kényelmesebb párkány vezet tovább, aminek a végén II. sziklamászás vezet fel a látványos és meglehetősen impozáns csúcsgerincre. Innen már csak néhány perces kényelmes séta a főcsúcsra (2601 m), melyet 17 órakor érünk el. Néhány perccel később egy négyfős csapat fut be. Fotózás, nézelődés, ugyanis az örvénylő felhők folyamatosan változtatják a látványt. Szinte az összes jelentősebb csúcsot be lehet azonosítani. Ám a szél is egyre erősebb, így a társaság után nem sokkal mi is indulunk lefelé. Lent a nyeregben rövid kitérő a Vrh Zlebicevre (2486 m), majd tovább, lefelé. A Razor-barlangnál rövid megálló, bemegyek, s végigjárom, amíg lehet. A lejtős járat végén jégdugó, mely mögött meredek, jeges, sáros lejtő. A bedobott kő 2-3 másodpercig pattog lefelé, s lent folyamatos és ütemes kopogás hallatszik, víz csepeg valamire valószínűleg egy nagyobb fólia darabra. Néhány fotó, majd visszatérünk a hágóba, 17:45-re. Rövid pihenő után pontban 18:00-kor elindulunk lefelé a menedékház irányába. Hosszú, csúszós törmeléklejtő, s utána meredek, kitett, néhol biztosított ösvény vezet a házhoz. Tündi fáradt, s bizonytalan, így az kiírt 45 perc helyett 1 óra 30 perc alatt érjük el a házat, ami nem gond, végül is aznapra már nem terveztünk semmit. Szobát kérünk, majd vacsora, s utána hosszas beszélgetés, végül 22:00 után néhány perccel alvás.
 
12. hétfő: Nyugtalan éjszaka után 6:30-kor ébredek, de csak 7:00-kor kelek. Rendbe rakom magam, s kiülök a ház elé naplót írni, közben gyönyörködöm a kelő nap által fokozatosan megvilágított hegyek látványában. 8:00-kor Tündi is felkel, s utána eldől, megyünk túrázni. Egy hátizsákba pakolva, melyet én viszek, 8:30-kor elindulunk a térképről kinézett körtúrára. Alig 15 perccel később letértünk az első csúcs, a Pihavec irányába. Alig jelzett csapáson érjük el a csúcsra vezető csúnya törmeléklejtő elejét, melynek látványától Tündinek elmegy tőle a kedve, így egyedül folytatom az utat. A törmeléklejtő elején nincs is gond, ám feljebb egyre nehezebb, instabilabb a lépés. Nehezen, minden lépésért megszenvedve érem el a lejtő tetejét, ahonnan kiépített út vezet fel a nyeregbe. Odafent végre kiérek a napsütésbe, így lekerül a polár, s úgy folytatom az utam, viszont nem a jelzésen, hanem egyenesen felfelé, a lépcsőzetes sziklákon a csúcsig (2419 m). Viszonylag hamar érek fel. Fotózás, s átsétálok a másik csúcsra, majd vissza, s indulás lefelé, ezúttal már a jelzett úton. A nyereg felett nem sokkal 6 kőszáli kecske pihen, s nekem muszáj őket megcsodálnom, fotóznom. Bő 10-15 percet töltöttem el az állatok mellett, majd indulok vissza. Gond nélkül érek le, majd végig a törmeléklejtőn, vissza a Tündihez. Bekapok néhány falatot, s együtt indulunk tovább a Dovska Vrata (2180 m) hágóhoz. Innen újabb csúcstámadásra indulok, ezúttal is egyedül, a Bovski Gamsovec (2392 m) tetejére. Az útvonal szép sziklagerincnek ígérkezik, s a tábla szerint 45 perc. Az eleje valóban gerinc, ám beljebb lépcsőzetes párkányrendszeren folytatódik felfelé az út, néhol drótkötéllel biztosítva, majd egy keskeny szűk hasadékon keresztül vezet fel a gerincre, néhol lépésekkel és vastüskével könnyítve a terepet. Alig 25 perc alatt érem el a csúcsot, fotózás, majd hirtelen ötlettől vezérelve tovább indulok a gerincen. Törmelékes, keskeny, s néhol rettentően kitett, szakaszokon olykor egyensúlyozással, küzdöm le a métereket. Útközben két kulcspontnak, számító szakasszal egy átlépéssel, illetve egy harántolással egybekötött mászással érem el a másik, következő csúcsot, a Vrh nad Kamnom-ot (2365 m). Gyors fotó, s már indulok is vissza. Különösebb gond nélkül, ám igencsak feszülten érek vissza a hágóba, amely közben teljesen felhőbe borult. Az időjárás közben egyre komorabb, (a menedékház személyzete délutánra esőt jósolt,) így vacillálunk az út folytatásán ugyanis igencsak csábítóan hat a közeli Stenar csúcsa. Egy távoli mennydörgés azonban visszafordulásra késztet. Kényelmesen fotózgatva érjük el a menedékházat. Vacsora a ház oldalában egy padon, hosszas beszélgetés, fotózás, utána a naplemente hatására váratlanul tisztulni kezdenek a környező sziklaormok látványos fotótémával ajándékozva meg. Így ismét fotózásal, végül naplóírással folytatjuk a napot, ezúttal már a kellemesen meleg társalgóban. Másnapra korai indulást tervezünk, így alvás 21:30-kor.
 
13. kedd: Reggel, megbeszélés szerint Tündi kelt 5-kor, de mivel túl sötét van, végül 5:40-kor kelünk, és pakolunk össze. Indulás 6:05-kor útközben a pirkadat fényeit, s a holdat valamint az egyre vörösödő hegyormokat fotózgatva, 7-re a Stenar-ra vezető elágazásnál vagyunk. Tündi bekap pár falatot, s utána a hátizsákokat hátrahagyva, 7:07-kor nekivágunk a csúcsra vezető útnak. Eleinte kőtörmelék lejtőn, majd köves ösvényen 7:42-re fent vagyunk a Stenar (2501 m) magas csúcsán. Fotózás, gyönyörködés az elképesztő panorámában, majd 8:15-kor indulás lefelé. Útközben rövid kitérő Spodniji Stenar (2356 m) csúcsára. A felvezető út izgalmas karros, karsztosodott hasadékok között vezet fel a lapos csúcsra. Néhány perces odafent tartózkodás után lefelé megnézünk egy látványos, de eltömődött barlang akna impozáns beszakadását majd kicsit később felriasztunk egy zergecsaládot. Mikor visszatértünk a hátizsákokhoz, tartottunk egy reggeli szünetet (9-9:30-ig), s utána indulás a Kríz –re (2410 m), amelyet keresztezni szándékoztunk. Az útvonal törmelékes ösvényen, majd gyengén jelzett, kb. 30 fokos sziklafalon vezet fel a gerincre, s utána keskeny gerincen fel a legmagasabb pontra melyet pontban 10 órára érünk fel. Fotószünet, nézelődés, majd nem sokkal később indulás tovább, a Bovsk Vralica-hágó-ba (2375 m), majd onnan lefelé Krnica-völgy irányába. Egy kissé gyanús, hogy a mindenhol kihelyezett táblák sehol nem említik az általunk kinézett útvonalat. De szerencsére idővel megvan a levezető út, amelyen 10:50-kor megkezdjük a leereszkedést. Igen hamar kiderül, miért nem jelzik sehol! Az útvonal gyengén jelzett csak garantáltan tériszonymenteseknek ajánlható, ugyanis kicsiny, sokszor kőtörmelékes párkányrendszereken folyamatosan igen kitett, nagy mélység felett vezet, minimális biztosítással. Nem kirándulóknak való, az biztos! Csak végszükség esetén megyek végig még egyszer ezen a szakaszon, fogadom meg magamban, miközben úgy tűnik iszonyú lassan haladunk lefelé. A nehézség ellenére 12:15-re leérünk az alattunk lévő katlan törmelékhalmazára. Rövid pihenés után folytatjuk az utat a völgy irányába. A felső szakasz, mozgó, majd lejjebb már stabilizálódott törmeléken, keskeny ösvényen haladunk lefelé. Rövid szünetekkel tarkítva érjük el az erdőhatárt, majd a Koca V. Kici házat, ahol jobb híján, a makadám úton folytatjuk a túrát. (Baloldalon, a turista utat nem találjuk, bár a térkép szerint létezik.) Hosszabb pihenőt tartunk a hegymászók emlékparkjánál (15:00-15:35-ig), ahol érdekesség, hogy a táblák szerint a legtöbb haláleset a Mala Mojstovkán és a Prisankon történt. A pihenés és étkezés után átsétálunk a Mihov-dom-hoz (lefelé -150 m). Az előre remélt buszos felközlekedés a hágóba (Vrisic) nem jön össze, így nekiindulunk gyalog, 4:30-kor. A napi túra után még 540 méternyi szint felfelé, ami így, a túra végén, megterhelő, s meglehetősen demoralizálóan hat. Szerencsére az út mellett, alig jelzett ösvényen kényelmesen felgyalogolhatunk a hágóba. Így is teszünk, s 17:30-ra fel is érünk. Sikertelen térképvásárlás után lejjebb, a 17-es hajtűkanyarban lévő parkolóban leállunk rendbe rakni magunkat, mosakodás egy palack vízből, majd vacsora, közben fotózzuk naplemente színei által vörösre festett sziklafalakat. Szürkület után 20:30-kor sátrat állítok a parkolóban, s 22:00-tól alvás.
 
14. szerda: Reggel 5:30-kor kelés, gyors pakolás, Tündi teázik, s 6:30-kor elindulunk haza, Magyarország irányába. Ljubljana – Maribor – Lendva útirányon át, végig autópályán, késő délelőtt 11-kor érjük el, s akadálytalanul lépjük át a magyar határt, s haladunk tovább a 86-os úton, (útfelújítás miatt némi dugó) Körmend, utána a 8-ason Kám irányába. A településen megkeressük a Meindl boltot, akol viszonylag jó áron kapunk, és veszünk bakancsot. Ezután folytatjuk utunkat a Zalai-dombságon keresztül, majd Zalaszentgrót határában megállunk a Csicseri-csárdában egy rövid vacsora erejéig. Normális adagot kapunk ami még finom is, így jóllakva folytatjuk az utat a Balaton irányába. Késő délután 17 órakor Tündi kérésére újabb megálló Zamárdiban a szabad strandon. Fürdés közben, néhány perc alatt erős szélvihar kerekedik, így nem sokára, 18:20-kor indulunk tovább, ezúttal már megállás nélkül haladunk hazáig, s este 21 órára érünk haza.