4. Izland – Észak – Víz
 
10 nap: július 3. szombat: Rövid az éjszaka, ugyanis az ébresztő 0 órakor van, s utána az indulás, 0,15-kor. Námaskard térdégében a társaság kettéválik, egyszemélyes jómagamra, illetve a csapat másik felére. Engem felvisznek a Krafla parkolójába, utána a csapat nagyobbik fele visszatér a korábban említett területre. Az előző napokban egy prospektusból kinézett útvonal szerint, jómagam gyalog megyek le a Myvant-ig (Szunyogos-tó-ig), ahol a találkozót beszéltük meg hajnali 4 órára. Erre van pontban 3 órám, ugyanis immár, éjjel 1 órát mutat a karomon, az időmérő szerkezet. Sietősen vágok neki az útnak, (Részletes leírást lásd; „Túra Izlandon” címmel.), melyek végén negyedórás késéssel, 4,15-re érek a megbeszélt találkozóhelyre, Reykjahildba. Utána irány vissza a szállásra, s 5 órától alvás, egészen reggel 7-óráig. Az ébresztőt követően összepakolunk, ezúttal véglegesen, (a következő szállásunk már egészen máshol lesz), majd 8-kor indulás tovább. Az első túracél a Hövdy, melyet szitáló esőben, érünk el. Leparkolunk, majd körséta a parkban, ami kellemes hangulatú ligetes fás erdős terület, itt-ott virágokkal, s változatos mohafélékkel. Időközben erősödik az eső, így hamarosan odébb állunk. A Myvant túloldalán, a pszeudokráterek ismét megállunk újra egy rövid séta erejéig. A körtúra végén (11-kor), folytatjuk az utat, egészen a látványos és népszerű, patkóforma vízeséshez a Godafoss-hoz. Itt közel 30 percet (11-11,30 között) töltünk el, ezután folytatjuk tovább az utat, a következő látványosság irányába, ami a vérében van. Az Aldeyarfoss a felföld peremén található, így meglehetősen lassan döcögünk a célállomásig. A természeti látnivalót a parkolótól még további gyaloglással jutunk el magához a vízeséshez. Fotózás, minden iránytól megtörténik, ám az eddig szemerkélő eső egyre inkább rázendít. Az esőt nem kívánatos elemnek minősítjük, így nem sokáig időzünk, e-helyett irány vissza a parkolóba. A parkolót kora délután 15,00-kor folytatjuk az utat. Némi eltévelyedés után végre megvan a helyes irány is. Rövid megállót tartunk Isholsvatn-nál, majd rá az 1. számú főútra s haladunk tovább Akureylibe, ahova egy kicsit későn, 15,45-re érünk. Bent városban szinte rögtön megtalálom azt a pékséget ahol anno 2 évvel korábban finom, hínáros kenyeret vettünk. Ám hiába a szerencsés útvonalválasztás, az üzlet nem sokkal korábban bezárt. Így marad a Neto áruház, ahol megejtjük az esedékes bevásárlást, ami 16 órára megvalósul. Utána folytatjuk az utat, méghozzá jó hosszasan. A célállomást este 21,30-ra érjük el, mégpedig egy magánház (Stekkjardalur) formájában. Hosszas telefonbeszélgetés Tündivel, vacsora, majd diaporáma nézegetés, végül 23 órától alvás.
 
11 nap: július 4. vasárnap: Reggel 6,30-kor ébresztés, összepakolás, s nem sokkal 8 óra után indulás, tovább. A Hop-tó alatt az 1-es úton haladunk, mikor nem várt fotótéma, kínálja magát, barátságos lovak az út mentén. Bő 30 perc múlva megyünk csak tovább, de nem sokáig. A megállás oka a Hvitserkur, a Madárszikla 10-15 méter magányos obeliszkje magaslik ki a tengerparti fövenyből. Most azonban dagály van, így nem lehet száraz lábbal megközelíteni, így rövid séta következik a part mentén, a folyó torkolaton felfelé, abban a reményben, hogy látunk fókákat. Korában 2008-ban sikerült látni és fotózni is. Ezúttal azonban ez is elmarad, bár most is vannak fókák, de túl messze a túlsó parton. Ráadásul a szemerkélő eső a társaság kedvét is meglehetően demoralizálja, így nem sokára a visszatérés mellett szól a döntés. Délelőtt 11,15-kor indulunk tovább a 711-es úton. A félsziget másik oldalán egy fókákat jelző táblánál újabb megállás, azonban az emlősök helyett tengeri csér-kolóniát találunk, és némi szerencsével fotózunk. Pedig nem könnyű elkapni a villámgyorsan repkedő madarakat, amelyek ráadásul le-lecsapnak, mikor túl közel merészkedünk egy-egy fészkelő helyhez. Miután kedvünkre kifotóztuk magunkat, folytatjuk tovább az utat Hvammstangi-ba (13,15) ahol felvesszük Ádámot a Cinto másik túravezetőjét. Innen viszont hosszú utazás kezdődik, végig a Ny-i fjordok mentén, nagyrészt a 60-62-s utakon, több rövidebb fotószünetet beiktatva. Végállomás Látrabrabjarg, a Lundák kedvenc pihenő partszakasza. Megérkezés előtt elfoglaljuk a szállásunkat Breidavik-ban kora este, 20,30-kor. Rövid vacsora után irány a partszegély. Lundák, alkák, és különböző sirályok adják a fotótémát, egészen 24 óráig, amikorra az egyébként is kevés fényt egy széles, szürke felhősáv még jobban leárnyékolja. Így jobb híján visszatérünk a szállásunkra, 0,35-re. Egy esti SMS, valamit Ádámmal (a szobatársammal) való némi trécselés után 1,30-tól alvás.