1. Izland – szívében
 

1 nap: június 24. csütörtök:
Időben indulunk, s túl hamar 11,40-kor már a repülőtéren vagyok, aggódó párommal közösen. Várakozás kettesben, végre 12,15-kor felbukkan az első utas, akiből kinézem, a fotótúrát. Telik múlik az idő, s lassan összegyűlik a társaság, jórészt idősebb korosztály. Még némi ácsorgást követően beállunk a kígyózó sorba, majd közel 1,5 órás várakozás és totyogás után rám is sor kerül. Bizonytalanságom a jeggyel kapcsolatban nem alaptalan, ugyanis nincsen benne csomag ár. Ez plusz 3840 Ft, amit a szomszédos ablakban kell befizetnem, utána meg is kapom a beszállókártyám. Újabb sorban állás, közben búcsú életem párjától. Az ellenőrző kapunál aztán vetkőzés, zsebek és táskák kiürítése, mintha bűnöző volnék. Megfordult a világ, ma már alapból bűnös mindenki, s ha bebizonyosodik az ártatlansága, utána, csakis utána felszállhat a gépre. Folytatásban az 5-ös kapunál elhagytuk az épületet, és beszálltunk az ott várakozó buszba, amivel megtettünk, kb. 40-50 métert, majd beszállás a várakozó repülőgépbe. Odabent szűk kényelmetlen ülések s folyton mászkáló és helyüket kereső utasok. Némi várakozást követően, 15 órakor, 25 perccel később, mint kellene, a gép kigurult a felszállópályára, és 15,15-kor megkezdte a felszállást. Bár voltam már repülőn mégis újdonság erejével hat. Fokozatos gyorsulás után előbb az orr, majd a test is a levegőbe emelkedett fel, s a gyomrom maradt lent. Ami a furcsa volt, hogy néhány 100 méterrel feljebb irányba állt s így repült egy jókora szakaszon. Ennek eredményeként ismerős tájakat azonosíthattam be. Előbb az M/0-s majd a Csepel-sziget, a Duna, csupa szívemnek kedves vidék, ám gyorsan mögöttünk marad. Közben, szinte észrevétlenül emelkedünk egyre magasabbra. Ezután eseménytelen időszak következik, és is belemerülök a naplóírásba, melyből néha rázkódás zökkent ki. Nemsokára azonban a gyomrom elindul felfelé, innen tudom, megkezdtük az ereszkedést, kinézve valóban az óceán kéklik alattunk. Néhány percel később bodros felhőket pillantok meg, s nem sokára elmerülünk bennük. Odalent feltűnnek Dánia partjai és szigetei. A gyors ereszkedéstől bedugul a fülem, amit néhány nyeléssel egyenlítek. Közben pár percre láthatóvá válik, Dániát Svédországgal összekötő híd. Gyakori kanyarokkal közelítjük meg a Koppenhága repülőterét, s 16,35-kor gyenge döccenéssel érünk földet. A kiszállás a gépből gyorsan megy, majd hosszú séta a csomagokért, végül jóval lassúbb becsekkolás (automata-kapunál a túravezető (Feri) segítségével) ezúttal gond nélkül, utána sikeresen feladjuk a csomagot. Innentől időnk, mint a tenger, így szép lassan, minden kirakatnál megállva elindultunk a beszállóhely felé. Sikeres jegyellenőrzés, utána ember ellenőrzés következik, …üdítő különbség, a bakancsot ezúttal lábon vihetem át… majd mindezek után a shoppingon keresztül juthatunk be a reptér várócsarnokába. Persze a társaság egyes tagjai leragadnak különböző alkoholos polcoknál, majd kissé később csoportba verődve letelepedtünk egy-egy asztalnál, s több-kevesebb sikerrel próbáltunk egymással ismeretséget kötni. Jóval később 21,30-kor átköltöztünk a B3-as kapuhoz, ahonnan a kiírás szerint indulni fog a gépünk. Ismét várakozó állásponton, szerencsére nem túl sokáig, ugyanis 22 órakor beszállhatunk a gépbe, ami 40 perccel később kigurult kifutópályára, majd némi tétovázás után nekilódult és kisvártatva elszakadt a talajtól, és a levegőbe emelkedik. A tenger felett éles jobbkanyar, majd folyamatos emelkedés mellett felvettük a célirányt. Norvégia partjai felett haladva óraállítás (2 órával vissza) majd elmerültem a gép által kínált szórakozási lehetőségek átböngészésében. Apró LCD képernyő, amit az előttem lévő szék háttámlájába építettek be, 6 film között kínál választási lehetőséget, melyből az egyik az Avatar, így kapásból azt választom, s hamarosan elmerülök benne. Csak néha pillantok fel illetve ki az ablakon, ám csak a tengervizet látok. Közben próbálok, a filmen állítani mikor rábukkanok, egy információs sávra, melyen megtalálok minden repüléssel kapcsolatos adatot, sőt, egy gombnyomással a légi térkép is látszik, rajta a repülő helyzetével. Még nem láttam ilyet így alaposabban utánanézek, konstatálom, hogy éppen a Shetland-szigetektől enyhén ÉK-re fogunk elmenni. Jelenleg 38000 láb, 11582 méter magasan repülünk, 805km/h sebességgel. A kinti hőmérséklet -40C°, tűz a nap és a kiírás szerint még 1,5 óra van a 23,30-as megérkezésig, így visszatérek a filmhez, s hamarosan magával ragad James Cameron fantasztikus képzelet és látványvilága. A film kétharmadánál váratlanul elsötétül a képernyő, s a gép megkezdi a leszállást. Rápillantok az órámra, 23,31 perc van, kinyitom a naplómat s pótolom a kimaradt néhány adatot, közben simán, zökkenésmentesen landolunk. Kiszállás után összeszedjük a hátizsákokat, majd az előtérben várakozó álláspontra helyezkedünk. Időközben megérkezett a mi csoportunk túravezetője is Kurucz Kálmán személyében, aki rövidesen el is tűnt, intézni az autóbérlést. Várakozás közepette váltotok 100 Eu-ért Izlandi koronát, majd a reptéren veszek 2 doboz tejet, s az egyiket a leendő útitársaim legnagyobb elképedésére, ott helyben le is húzom. Nem sokkal később 1,35-re előgurul a járgányt, egy 8-9 személyes kisbuszt, ami az elkövetkező két hétben az otthonunk lesz. Bepakolás, majd beszállás után útnak indulunk Landmannalaugar irányába. Az út elején nem sokkal indulás után mindjárt fotó szünet, téma a horizonton felbukkanó nap, felette sötét komor felhőzet. Rövidke szünet után folytatjuk az utat a 41-s úton, később az 1-es majd a 25-ös úton. A cél előtt újabb fotószünet, ezúttal tanyaház, folyóval smaragdzöld réten lovakkal a fotótéma, amelyet a reggeli pára, s a laposan sütő nap varázsol különös misztikus köntösbe. Ezután érkezés a célállomásra, reggel 5 órára, ahol megpróbálkoztunk egy rövid alvással.
 
2 nap: június 25. péntek:
Nyugtalan, forgolódós, álomtalan alvást többszöri megszakítással délelőtt 10 óráig húzzuk. Ezután az ébredést követően ritka szar hangulatban s elgyötörve kezdődött a nap. Talán az is jobb lett volna, ha egyáltalán nem pazarolunk alvásra időt. Nem tudom, mások hogyan vannak vele, de nekem jobb, inkább semmit sem alszom, mintha csupán, néhány órát teljesen irreális időben. Így kóvályogva, bekaptunk néhány falatot, majd rövid pakolás után beszálltunk a terepjáróba, 12 óra körül indulás a felföldre. Útközben több, hosszabb, rövidebb fotószünet, néha alig 10-15 percenként, majd megérkezés az Ocsmány-tóhoz, ami a mai túránk egyik fő célja. Megérkezés után kicsit félrehúzódom, nemcsak azért, hogy ne zavarjam a fotósokat, hanem, hogy egy kicsit magam legyek, így távolabb megyek a kocsitól. Mivel a túra elején figyelmeztettek, hogy figyeljek, ne menjek be a fotósok képeibe, biztos, ami biztos alapon inkább még le is mászom a kilátó perem alá. Innen nézve döbbenetes, hogy egy alig 0,5 méter vastag megszilárdult láva kérgen vannak a többiek, az autóval egyetemben. A tó nyugodt mélykék színe élesen elüt a környezetének zord mégis szép formáitól. Hosszasan figyelem a látványt, és hagyom, beivódjon a memóriámba minden apró részlet, sőt, nem csak az emlékeimre hagyatkozom, hanem meg is örökítem, a nálam lévő mindkét fényképezőgéppel. Közel 30 perc telik el, s rájövök, feleslegesen aggódtam, senkinek nem mászom be a képébe, ugyanis valamennyi fotós az autó mellett tevékenykedik. Biztosan csak fáradtak, állapítom meg magamban. Előmászok, s visszatérek a társaimhoz. Nem sokkal később 16 órakor továbbindulunk, s alig 150 méterre újabb fotótéma és újabb megálló. Ezúttal egy másik tó, majd mögötte a háttérben a természet játékai színek és fények. Fotószünet, fotószünetet követ, s gyorsan telik az idő, közben jobbnál jobb témákat találunk és örökítünk meg; tavak, különös formák, porvihar s por-őrdögök tánca a kopár dombok között, s bennük árnyak, alakok, majd a felföld zord élettelenül is szép formái. A folytatás immár kifelé a felföldről meglehetősen nagy sebességgel, ugyanis némi élelemhez, főleg kenyérhez kellett jutni, még a mai nap folyamán. Eközben az idő elborul, s sűrű éjfekete felhők tornyosulnak, és szemerkélni kezd az eső. Érdekes, hogy rajtam kívül senki nem lát fantáziát a témában, így én is csak a kocsiból, menet közben tudok egy-egy képet készíteni. Továbbhaladunk a szállásunkon, majd az 1. számú főút kereszteződésénél talált miniboltban végre megveheti mindenki, azt, amire vágyik, (részemről tej és kenyér valamint ásványvíz), majd utána visszatérünk a szállásunkra. A szálláson vacsora este 20,45-töl 22 óráig, majd mindenki nyugovóra tér.
 
3 nap: június 26 szombat:
Nem sokkal később 0 órakor ébresztő, nehezen megy, 0,30-kor indulás, hogy elérjük a 3 órás napfelkeltét, ami azonban úgy nézett ki, egyelőre elmarad. Bár Landmannalaugar térsége felett tiszta az ég, azonban a horizonton elhelyezkedő vastag felhőpaplan lehetetlenné teszi a fények illetve a színpompás panoráma kibontakozását. Ennek ellenére valami halvány reménytől hajtva mégis maradunk, s lám megéri, ugyanis hajnalban, 4,40-től egy vékony sávban kettényílik a felhő és szórt, mégis elég erős surló fény tör elő s így káprázatos színekkel ajándékozza meg a társaságot. Ott ahol megálltunk, nekem nem igazán tetszik, így szokásomhoz híven nekiállok körbejárni a térséget. A közelben lévő lápos területet veszem elsőként célba, s mélyen behatolok két sekély tó közé, így itt izgalmas tükröződős képeket tudok készíteni. Néhány hangos szóval riasztom az útitársaimat s nem sokára mindannyian egy kupacban kattogtatjuk a gépeinket. Azonban a fényajándék nem tart sokáig, a felhők összezárulnak, s szürkés félhomály maradt utána. Eközben bő 2 óra is eltelt, és mi folytatjuk az utat ezúttal már visszafelé. Alig 200 méter után újabb fotószünet s kicsit távolabb ismét. Idővel azonban csak sikerült elhagyni Landmannalaugar térségét és folytattuk az utunkat az F208-as úton. Rövid kitérő a Bláhyulur-tóhoz, majd egy közel vízszintes lávamezőn feltornyozódott kőtömbök között, keresztezve a területet érünk ki Hraueyjalón-tó torkolatánál megépített erőmű felé, majd tovább annak aszfaltozott útján. Itt viszont bealudtam, ami nem csoda, ha belegondolok mennyit nem aludtam az elmúlt napokban. Nem szundíthattam sokat, talán 25-30 percet, s mikor magamhoz térek, meglepve veszem észre, hogy a baloldalon magas impozáns hegytömb magasodik, a Bjurfell. Valami nem stimmel, ugyanis a hegynek a jobb oldalon kellene lennie, főleg meg, hogy a hegy előtt folyik a Pjorsa-folyó, amelyen nem vezet át híd. Ezek szerint most az F26-os úton haladunk a 25-ös helyett. Ellenőrzöm a térképen, majd szolok a Kálmánnak, aki mint kiderült, annyira elmerült a Krisztával való trécselésben, hogy nem vette észre az elágazást. De ha már itt járunk, javaslom, nézzük meg a közelben lévő Pjodveldisbaer tőzegtanyát. Ez, ha nem számoljuk a korábbi rossz irányt, néhány 100 méternyi kitérő és mintegy 30 perc. Miután körbejárjuk és lefotózzuk minden oldalról, s utána folytatjuk körtúránkat, melynek következő állomása szép jókora felületet borító virágmező a Heklával hátérben. A fotózás közben legyek hadával hadakozunk, ami erősen hozzásegíteti a társaságot a mielőbbi továbbinduláshoz. Innen már nincs messze a szállásunk ahova reggel 9,45-re érünk vissza. Reggeli vagy ebéd (szalonna kenyér és erős pista), ki minek hívja utána traccsparti, végül 13,30-tól hosszabb lélegzetű alvás.
 
Délután 16,15-kor ébredek, meglehetősen kovájgó fejjel, lezuhanyozom, először meleg majd a végén hideg vízzel, ami hamar segít így, szerencsére magamhoz térek. Még mindenki alszik, szabad a konyha készítek magamnak egy kukoricakását és étvágytalanul elrágcsálom, közben folytatom az útinaplóm írását. Lassanként felkel mindenki s némi készülődés után 21,30-kor indulunk Landmannalaugarba, ahova este 23 órára meg is érkezünk. Odakint kegyetlen hideg, komor szürke világ fogad, az ember még a kocsiból sincs kedve kiszállni. Ennek ellenére két félőrült nekiáll fürdőzni a térdig érő langyos vízben. A társaság többi tagja az autóba való alvás mellet dönt (újabb kiváló program) jómagam inkább 0,30-kor túrázni indulok. Előtte egyeztetek egy találkozási pontot és időt Kálmánnal majd belevetem magam a fehér éjszakák titokzatos magányos és ezúttal igen hideg világába. (Részletes leírást lásd „Gyaloglás a fehér éjszakában” cím alatt.) Rövid túrám után időben érek a találkozópontra, persze nincs senki, bár várok majdnem 30 percet, ám hiába. Végül fogom magam és elindulok, először lassan figyelve, hátha felbukkannak az útitársaim valahol, ám ezúttal is hiába, néma és mozdulatlan minden. Közben igazi látványos napfelkeltében van részem, a fotósok igazán sajnálhatják, hogy kimaradnak belőle. Éjjel 3,10-kor elérem a Bláhnukur 943 méter magas tetejét, mikor messze lent a parkolóban apró pontokat látok mozogni. A fotógép optikai, majd digitális zoomját is bekapcsolva sikerül beazonosítani az útitársaimat, akik nagyjából ez idő tájt indulnak felfelé. Minden igazán szép dologról lemaradnak, legalább is ezen a reggelen. Magamban vigyorgok a helyzet abszurditásán, s a sors fintora, hogy elvileg egy fotós csapattal vagyok itt, akik átaludják, vagy átfürdik a túra, egyik talán legszebb napfelkeltéjét. De hát ez már az ő bajuk… A kelő nappal egyetemben hűl az idő is, de a látvány mindenért kárpótol. Felérkezés után, alig 20 perccel később, a kelő nap sugarai elárasztották a környező riolit hegyeket, s ettől azok szinte lángra gyúltak, s izzottak különböző meleg, sárga, vörös, okker színekben. A társaság első tagja, mégpedig a legidősebb korosztály bő 1 órával később érkezik meg, s utána lassan követik a többiek is. Eközben én, bár már mindent magamra vettem, mégis totálisan átfagytam a megérkezéseik után, hamarosan folytatom az utat ezúttal lefelé, és nem egyedül. A két főfotós (utoljára érkeztek meg) még maradnak, ám a többiek máris 4,40-kor indulnak lefelé a gerincen (nem időztek túl sokat). Bő 200 méterrel később, a társaim (4 fő) folytatják az utat a normál ösvényen, lefelé jobbra. Én azonban balra, az oldalgerincen haladok lefelé. A végén kisebb fennsík itt jobbra le a meredek törmelékes lejtőn (nehéz terep) haladok a völgy aljáig, amit hajnali 5,40-kor el is érek. Innen már nem számítok nehéz szakaszra, eltekintve néhány patakátkeléstől, ám ez nem okoz gondot. Egy kisebb kitérőt még teszek egy oldal völgybe, de ez nem járható hosszan, ugyanis előbb egy kisebb, majd egy nagyobb vízesés álja az utamat. Így haladok tovább a széles völgyön lefelé, melynek alján randevú a másik 4 útitársammal. Rövid reggeli szünet, némi pihenés majd haladunk tovább keresztül egy lávamezőn, majd balra át, a már fentről is kinézett kigőzölgéshez. Itt azonban a társaság ismét szétválik, a két idősebb társunk széles jól kitaposott ösvényen a lávamezőt megkerülve, míg a Zsuzsinak a párja a lávamezőn keresztül indul vissza, én az említett leányzóval várom a Kálmánt és a Krisztát. Ők azonban még csupán apró pontok a felső gerincen, így bőven van időnk. Közben próbálom nyugtatgatni a lánykát, aki folyamatosan aggódik a párjáért. (Csak tudnám, akkor miért engedte el egyedül.) Közben fél szemem rajta tartom az érkezőkön, s próbálom kisakkozni, mikor kell elindulnunk, hogy pont összefussunk. A haladási sebességből úgy gondolom, hogy miután eltűntek a szemem elől, 13-16 perccel azután érdemes elindulnunk. Ám Zsuzsi annyira sürget, hogy néhány perccel hamarabb kelünk útra. Mikor megérkezünk a találkozási ponthoz, csak annyi időm marad, hogy levegyem a hátizsákot, s igyak egy kortyot, s máris felbukkan Kálmán és a Kriszta. Néhány szó után közösen folytatjuk az utat a lávamezőn keresztül. Útközben egyetlen izgalmas fordulat volt, találkozás egy hófajdal. Az állat csak későn vette észre, a közeledésünket, s utána sem nagyon sietet elbújni. Ennek ellenére sem sikerült jó képet készíteni a madárról. A hátralévő viszonylak kis távolságot már gond nélkül kényelmesen tettük meg, s 8,30-ra visszaértük a kocsihoz. Néhány perc alatt sikerül összeszedni mindenkit, majd indulunk vissza a szállásunkra, amit 10 órakor ismét elfoglalunk. Tervek szerint délután 15 órakor indulunk tovább, így mindenki késlekedés nélkül eltűnik az ágyában.
 
4 nap: június 27. vasárnap:
Kora délután, 14,20-kor magamtól ébredek, meglehetősen kómásan, ami néhány perccel később el is múlik. A betervezett programot elmosta az eső, (legalábbis most úgy tűnik,) helyette marad a traccsparti. Szerencsére idővel csillapodik az eső, így 18 órakor nekivágtunk az aznapi programnak, a közelmúltban kitört Eyafjallajökull vulkán megtekintésének. Tankolást követően a 261-s úton indulunk a tűzhányó irányába. Még Izlandi viszonyok között is rossznak számító, (hordalékos, köves, hamuval vastagon belepett és átfolyásokkal tarkított) úton viszonylag lassan haladunk egyre beljebb. Ám a tűzhányótól 10-12 km-re megállunk. Bár a hegy felett impozáns felhők tornyosulnak, ezeknek csak közvett oka a tűzhányó. Maga a vulkán hatalmas csalódás, főleg, hogy ez volt az egyik ok, ami miatt eljöttem erre az útra. Bármiféle látványos vulkáni tevékenység nélkül csendesen alig látható módon pipált a hátérben. Csalódottan téblábolok a kocsi körül, igazából, fotózni sincs kedvem, de ennek ellenére elkattintok néhány képet, bár nem igen látok jó témát. Bő 40 percet töltünk el itt, majd indulunk vissza, majd tovább Keflavik irányába. Sajnos a felföldi kalandozásaink véget értek, számomra már csak egyetlen újdonságot tartalmaz az Izlandi fotótúra a Ny-i fjordok vidékén lévő Látrabjarg. Ez azonban még messze van. Egyelőre úton vagyunk a Keflavikba, ahova 0,15-re érünk. A bérelt terepjáró leadása után visszaindulunk a szállásunkra. Az út utolsó harmadában a bíborkárpitot öltő égbolt visz némi színt, az egyébként unalmas utazásba. A kókadozó (hátul mindenki alszik) útitársak hamar magukhoz térnek mikor megállunk fotózni. A színes reggeli háttér előtt legelésző lovak látványában minden fotós, sőt minden szépérzékkel megáldott emberi lény lát fantáziát. Ráadásul az izlandi lovak sajátossága hogy embert látnak közeledni, akkor ők is odamennek kerítéshez barátkozni. Nemsokára a teljes ménes ott sorakozik egymás mellet. Sűrűn kattognak a fényképező gépek s izgalom lesz úrrá az egész társaságon. Nem sokan veszik észre a lovak mellett másik látványos témát, a Hekla felhőkkel övezett panorámáját. A közel 45 perces fotószünet után mindenki elégedetten ül vissza a gépkocsiba a hátralévő néhány 100 métere. Megérkezés után nem sokkal mindannyian elvonulunk a saját kis védett zugunkba s utána hamarosan 3,40-től nyugodt mély alvás.