- RETYEZÁT - túranapló 2004.

(téli túra a hegység legmagasabb csúcsaira)
 
Az erdélyi Kárpátok egyik gyöngyszemeként számon tartott Retyezát-hegység mindig is a terveim között szerepelt. De soha nem gondoltam volna, hogy először télen fogok eljutni oda. Az egész túra Csabcsival történő, véletlen, spontán telefonbeszélgetés eredménye, melynek során már csak pakolászni és készülődni kellett.
 
Február 6. péntek
Az indulás este 22:10-kor Szigetszentmiklósról, először le Szegedre, ahova éjjel 2:30-kor értünk. Itt felvettük a Barnát, majd irány tovább a román határ. A határon gyorsan, gond nélkül átmentünk egy órával később 3:30-kor. Hajnalban biztonságosnak ítélt helyen egy rövid alvás az autóban.
 
Február 7. szombat
A pihenés után a reggeli órákban folytattuk utunkat a célfaluba Nucsoarába, illetve az azt követő menedékházhoz Casceadához, melyet 11 előtt pár perccel értünk el. Gyors pakolás a csípős hidegben, pár falat ennivaló, majd háromnegyed 12-kor indultunk fel a felső szállásunkhoz, a Gentiana házhoz. Az út elején még csak hófoltokon, majd egyre több és mélyebb hóban haladva kora délután 14:50-re elértük a házat. Elfoglaltuk a „tömeg” szállásunkat, majd pihenésképpen felmentünk a közeli, megfagyott vízeséshez. Némi jégmászási próba (Barna részéről) majd indulás vissza. A teljes út oda-vissza 2 óra téli körülmények között. Este, viszonylag korán, már fél 8-kor elvonultunk aludni, s nem sokkal később alvás, előbb nagyon melegben, majd fokozatosan hűlő s meglehetősen büdös, főleg füstös zugban.
 
Február 8. vasárnap
Reggel 7,30-kor keltünk, majd bőséges étkezést és kényelmes készülődést követően negyed 9,15-kor indultunk útnak. Tervezett célállomás lehetőleg a Peleaga a Retyezát-hegység legmagasabb csúcsa, persze az időjárástól függően. Induláskor borult, felhős idő, majd gyenge havazás. Ettől függetlenül elindultunk az úti célunk felé. A völgy alján, illetve feljebb egyre nagyobb hó, erősen fagyott állapotban. Az idő is mintha kedvezett volna, elállt a havazás is. Viszonylag könnyedén haladtunk. A gerincre való felkapaszkodás sem okozott különösebb nehézséget, meg is lepődtem rajta. Viszont fent a gerincen erős szél, és napsütés fogadott. Nekivágtunk persze hiányos felszereléssel (otthon Csabcsi azt mondta: „Nem kell se hágóvas, se csákány. Nem lesz sok hó!”). Néhányan azonban nem hittünk neki, s vittük a saját felszerelésünket. Ezt kellett most szétosztani úgy, hogy mindenkinek legyen legalább egy megbízható eszköze. Hágóvasakat megkapták a lányok, fiúknál csákány és síbot. Így felszerelkezve keskeny hógerincen, eljegesedett havon, nem sokkal délután 13 órára elértük a Peleaga (2508 m) csúcsát. Néhány fotó, ám a metsző hideg szél nem tűr halasztást, így hamarosan indulás lefelé. Útközben egy nagyobb sziklatömb szélárnyékában beerőszakoltunk néhány falatot, majd folytattuk utunk. Nem sokkal később, 14 óra előtt 10 perccel ismét a nyeregben voltunk. Innen Csabcsival ketten külön túrára indultunk. A többiek lefelé tartottak, útközben befagyott tavacskán másfél órás csúszkálással színezve az útvonalat. Mi először megmásztuk a szomszédos szép, hógerincen a Custura Bucura (2370m) csúcsát, majd keresztezve azt, leereszkedtünk a Bucurei hágóba (2206m). Sajnos közben az időjárás kezdett romlani némi felhősödéssel, ennek ellenére folytattuk a gerincvándorlást. Ugyanis innen egy szép, havas-jeges gerincen felmentünk a Kis Bucura (2378m) csúcsára, majd a nyergen keresztül immár sűrű felhőben felmásztunk a Nagy Bucura (2433 m) csúcsára. Néhány perces pihenő, fotózást követően rövidke vissza út, majd a Nagy Bucura csúcsa alatt végigharántolva kerestük a lehetséges levezető utat, közben szomorúan pislogtunk a hegység névadó csúcsára a Retyezátra ami, ezúttal sajnos kimaradt. Sebaj, így is többet kaptunk, mint amire számítottunk. A nyereg alatt egy közel 45 fokos meredekségű eljegesedett kuloárban elindultunk lefelé, közvetlenül a sziklafal tövében. Bár az eljegesedéssel szinte kizárható a lavina, de azzal, hogy a sziklafal tövében haladtunk a minimális esélyét is a nullára csökkentettük. A harántolást kisebb lecsúszással, majd újabb harántolással folytattuk. Néhány kisebb sziklásabb szakasz és hólejtő keresztezésével alkonyatkor elértük azt a nyerget, amiről egy hosszan követhető hólejtőn, (nekünk hosszúnak tűnt), leereszkedve elértük azt a széles, lapos gerincet, ahonnan egy még hosszabb hólejtőn visszajutottunk a Gentiana menedékházhoz vezető útra. A házhoz már teljes sötétségben, persze fejlámpa nélkül 18 óra körül értünk vissza. Pihenés, vacsora, majd 21 óra után, mély álomtalan alvás.
 
Február 9. hétfő
Reggel fél 7-kor ébredtem. Az előző délutáni felhősödés meghozta az eredményét, az éjjel és még reggel is esett a hó, bő 15 cm. Kényelmesen megreggeliztünk, összepakoltunk, majd 9 óra után elindultunk le a hegységből. Az autókhoz 11 óra után értünk. Fél óra pakolás után elindultunk hazafelé. Útközben még meg akartuk nézni Vajdahunyad várát, de sajnos zárva volt, bár a kiírás szerint 9-15-ig van nyitva. Így jobb híján továbbmentünk Devo-ra és az ottani romot néztük meg, (1,5 óra) majd délután 15,30-kor indultunk tovább. Este 18,15-kor Aradon, tankolás közben egy kikanyarodó török kamion meghúzta a Csabcsi kocsiját. Hosszú 2 órás adminisztrációs procedúrát követően este 20,30-kor indultunk tovább. 21 órakor át a határon, majd tovább, haza. Éjjel 0,30-ra itthon voltunk.