Jeges kutak mélyén

(Aknabarlangok Szerbiában)
 

Barlangos szempontból Szerbia nem tartozik a legjobb túrázási és kutatási területek közé. Viszonylag kevés karsztobjektuma ismert, és ezek sem túl jelentősek. Karsztterületei kicsinyek, középhegység jellegűek. A Pizolit Barlangkutató Sportegyesület tagjai mégis évek óta visszatérnek a térségbe. Megéri, hiszen a barlangjai, bár nem nagyok, mégis szépek, érdekesek, és gyakran tartogatnak meglepetést. Ugyanis Szerbiában a barlangkutatás még csak most van kialakulóban.
 
Alig halványult a tavalyi szerbiai kiruccanásunk emléke, máris itt a következő kaland, mert egyetlen kiruccanás sem múlik el emlékezetes momentum nélkül. Az elsőn mindjárt még az oda úton átestünk. Éjszakai autózás egyik velejárója az utasok szundikálása, ami olykor-olykor a sofőrrel is megesik. Ez viszont esetenként végzetes következményekkel járhat. Esetünkben azonban nem ez történt. Elalvás ugyan volt mindenki részéről, melynek következménye zajos ébresztő, az árokban. Szerencsére itt is érvényesült a növényzet (elsősorban a bokrok) jótékony hatása. Eredmény: az összetört Suzukinak és három utasának a túra rövidített változata. Mi azonban e-kisebb incidens után, másnap kora délután elértük a célt jelentő Beljanica-hegységet.
 
Órákon át tartó kanyargós erdei úton való döcögés, majd rövidebb pakolászás után, teljes menetfelszerelésben az alig látszó erdei ösvényeken való több órás izzasztó gyaloglás után érkeztünk táborhelyünkre, melyet a hátrahagyott autóktól légvonalban 2-2,5 km-re lévő, Tisova Jama* bejárata melletti erdőben alakítottuk ki. Rövid pihenő után a háromfős beszerelő csapat elindult kiépíteni a barlangot. A többiek vérmérsékletüktől és fáradságuktól függően nyugovóra tértek.
 
A Beljanica-hegységet Szerbia középső vidékén, Belgrádtól kb.180 km-re délkeletre találjuk. Középhegység jellegű és kiterjedésű, jórészt erdővel borított jura és krétakori mészkővidék, jelentős vulkáni anyag betelepüléssel. A terület kevéssé kutatott, ennek ellenére az autóstérkép is jelöl néhány barlangot. A felszíni alakzatai és a meglévő karsztobjektumok alapján, valamint a hegység lábánál felszínre törő két hatalmas, állandó vízhozamú, folyó méretű forrás (Krupaja-folyó és a Mlava-folyó) még jó néhány nagykiterjedésű barlangot sejtet a mélyben. A nyugati oldalon lévő Krupaja forrásának – melyet magunk is megnéztük – érdekessége, hogy a 340 méteres tengerszintfeletti magasságban két kőzettípus (homokkő és mészkő) határában előtörő forrásvíz, 70 méter mély szifonból áramlik elő. Helyi barlangászok szerint a forrás alja igen tágas, de a nagy sebességgel előáramló vízben a kutatás mégsem lehetséges. Ennek az az oka, hogy a meredek dőléssel mélybeszakadó aljzaton felhalmozódott törmelék minden kis mozdulat hatására megcsúszik, ami viszont végzetes lehet a lent tartózkodó búvár számára.
Túránk során három barlangot néztünk meg. A legnagyobb, egyben fő célunk a Tisova Jama, monumentális méretű aknával nyílik a felszínre, melynek a mélysége „alig” 150 méter Alján több 10 méternyi vastag jégdomb, melynek olvadó fala és a barlang fala közti keskeny hasadékban ereszkedhetünk további 15 métert. Ezután egyre lankásabbá váló hókásás, jeges lejtőn jutunk a barlang impozáns méretű (180x105x20 m) Óriás termébe. Ez egyben Szerbia legnagyobb barlangi csarnoka.
Leszakadt kőtömbökön, beszóródott fatörzseken és mindenfelé található eljegesedett szakaszokon mehetünk egyre beljebb, a cseppkövekkel dúsan borított Hátsó-terem felé, mely egyben a barlang végpontja.
A Tisova Jama 235 méteres függőleges kiterjedésével Szerbia ötödik legmélyebb barlangja. 920 m tengerszintfeletti magasságban nyílik, egy 180x160m-es beszakadt dolina alján. Az ASAK (Akademski Speleolsko-Alpinisticki Klub – Egyetemi Barlangász és Alpinista Klub) 1988-1999 között tárta fel. A fentebb már említett Óriás-terem egyik érdekessége az a jó néhány csont, közöttük medvekoponya is, amelyek a kövek között találhatók. Szépek cseppkőképződményei, valamint mésztufa gátjai.
A barlang ma már pusztuló fosszilis objektum. A folyamatos törmelékbeszóródás, valamint az erőteljes jégerózió fokozottan roncsolja falait és képződményeit.
A másik általunk is felkeresett barlang a Grdenice Kod Jama. A Tisovától egy óra járásra van. Az ASAK tárta fel 2002-ben. 60 méteres aknával indít. Ennek alsó 20 méterét 60º-os jéglejtő alkotja, amin a belefagyott fatörzsek teszik érdekessé a lejutást. Az akna alján néhány méteres kanyargós meander rejti a továbbhaladási lehetőséget. Itt azonban már csak a legvékonyabbaknak érdemes próbálkozni. A felfedezőknek nem is sikerült átjutni a szűk szakaszokon. A szűkület utáni, korábban ismeretlen három aknát, a beszerelő csapat egyetlen tagjának sikerült bejárni. Jómagam is csak, a tréfásan „orosz-technikának” nevezett módszerrel tudtam lejutni. Ennek lényege, hogy két kézzel jó erősen kell kapaszkodni a kötélbe. Az előtte levett slószt a társaim a kötélen engedték utánam. Az 5-6 m-es akna után egy 10 és két 8 méteres ikeraknát, valamint rövid, de tágas folyosót lehet bejárni, amely utóbbi egyben a barlang végpontját jelenti. A folyosóban talált vízből oltottuk szomjunkat. Később derült ki, hogy egy denevér oszladozó tetemén keresztül kap a tavacska utánpótlást. Ennek ellenére egyikünknek sem lett semmi baja.
A Kod Grdenice Jama mélysége az új aknákkal közel 85 méter lett. Sajnos a továbbjutásra meglehetősen kicsi az esély, ugyanis a végpontot alkotó folyosó talppontján lévő, alig öklömnyi sáros lyukban tűnik el a befolyó víz. Vízmozgás azonban van, jól mutatják a visszaduzzadó vízszintet a falra tapadt hordalékok. Kürtők, egyéb aknák és más lehetőségek a kutatásra, nem nagyon találhatóak.
A harmadik általunk meglátogatott barlang a Ponor Busovata volt, mely egy időszakosan aktív víznyelő. Viszonylag könnyen járható, tágas, kényelmes, erős tektonikai viszonyokat mutató karsztobjektum. A bejáraton bebújva, omlott kövek között megnyílt 3 méteres aknába érkeztünk. Kitett, de könnyű mászással értük el az első termet. Innen tágas tört-omlott, a víz által tisztára mosott folyósokon, kisebb-nagyobb letöréseken jutottunk egyre lejjebb. A végponti terem előtt még egy csúnya szűkületet, valamint 6-7m-es aknát kellett leküzdeni, amit kötél nélkül érdekes lehetett. A Szerb kutatók és tőlünk az első csapat tagjai kötél nélkül tárták fel. Hallgatva rájuk, vittünk egy 15m-es kötelet, melyet kikötve leegyszerűsíthettük a lemászást. A sikeres lejutást követően, hosszúkás terembe érkeztünk, melynek végén egy szűkület jelentette korábban a végpontot. Csapatunk legvékonyabb tagjának sikerült a derékszögű kanyarral érdekessé tett lyukon átbújnia. Mögötte egy 5 méteres aknát és egy termet talált. Az aknához kötél, a szűkülethez pedig vésőgép kellene. Ez azonban talán egy másik alkalommal valósulhat meg.
A Busovata kb. 300 m hosszú, 30-40 m mély. A bejárattól 10 méterre elnyelődő patakot, a barlangban eddig nem találták meg. Az elfolyó víz a Krupaja-folyó forrásában jelenik meg újra, ami még légvonalban is nagy távolságra van. A barlang erőteljes tektonikai viszonyai, morfológiai struktúrája és tágas méretei elővetítik az ígéretes jövőt.
Mindazonáltal igen megnehezíthetik a kutatást az időszakonként bekövetkező erőteljes áradások, (ennek nyomai jól látszódnak), valamint az erős tektonikus töredezettség. Szinte bizonyos, hogy szakaszonként komoly omlásokkal kell számolni.
A barlang képződményekben gazdag, bár jó része megsemmisülési fázisban van. Összevissza dőlt-tört, comb vastagságú cseppkőoszlopokat találhatunk itt.
Mindent összevetve érdekes képet kaptunk a Beljanica-hegység karsztosodásáról.
 
*Jama = barlang