Ásatáson Visegrádi-hegység – Holdvirág-árok   Hajnalodik. Egyedül fekszem a sátorban, próbálok magamhoz térni, de minden porcikám sajog, inkább nem mozdulok. Csendesen hallgatom a hajnal első tompa neszeit, közben jár az agyam mindenfelé. Az álom utolsó morzsái is elillannak. Hosszan, jólesően nyújtózkodom, majd lassan feltápászkodom, kinézek. A tábor néma, semmi nem mozdul. Rápillantok az órára: 5,12.... Tovább...