(Látogatás a Durmitor legmélyebb barlangjában)
 
Kora hajnal van. Az idő tiszta, az ég felhőtlen. Bár a Nap már magasan ragyog, fénye még nem éri el a Zupci-tornyok lábánál álló parányi sátrakat. Az A.S.A.K. a Pizolit és a Pro-Natura Barlangkutató Csoportok közös táborhelyén, csak néhány ember mozdul. Az expedíció célja a 897m mélységig ismert Pothole on the Windy Hills barlang további ismeretlen részeinek feltárása. Az A.S.A.K. tagjai, már egy hete fent töltik az idejüket a táborban, de a mostoha időjárás nem kedvez a barlangfeltáró tevékenységnek. A folyamatos esőzések eredményeként a barlangi vízmozgás is jelentősen megnőtt, olyannyira, hogy a kutatók már az expedíció felfüggesztésén gondolkoznak. Aztán a hétvégére a felhőtakarót áttörik az első napsugarak, mellyel felcsillan a remény a célok megvalósítására.
Dél lesz, mire összeállnak a túra és munkacsapatok. Egy rövid, de heves zápor azonban visszakényszerít a sátor védelmébe. Szűk óra múlva azonban bagekkel megpakolva tűző napsütésben gyalogolunk a vizes fűben, az alig 20-25 percre lévő barlanghoz. A bejáratnál azonban várni kell, mert a szlovénok alig 20 perce mentek le. A türelmetlen magyar barlangász azonban 5 percnyi várakozást elégnek tart és elindul. Kár volt annyira sietni.
A bejárati 4-5m-es akna után, rövid szűk meander, majd két rövid aknácska leküzdése még nem okoz torlódást, ám utána a 60-as akna tetején már hallani lehet a szlovénokat. Várakozás majd indulás lefelé, 60-as akna, majd a 80-as mondják. Na persze, a kettő között egy párkány, fal sehol, víz azonban mindenhol és egyre több, aztán a várakozás. Valaki ott lent nem áll a helyzet magaslatán.
Végre lent és meglett a fal is, az eső azonban tovább esik. Indulás tovább, omladékos aknában, „vigyázz kő”-kiáltás fentről, futás ki merre lát, hely viszont nincs. Meander következik, kényelmes, tágas, majd akna, legalább 40m, szép, cseppköves, alján patak. Elágazás – merre menjünk? – először persze rossz irányba, másodszorra egy otthagyott babkonzerv segítségével meglett a helyes út. Hosszú fosszilis cseppköves folyosó kisebb-nagyobb aknákkal. Múlnak a percek, órák, fogynak a hátralévő méterek, nő a víz és a bagek súlya. Aztán vége, 700m-en vagyunk, nincs több kötél, akna viszont van, alig 10m az alján habzó áradat. Korábban két oldalágat is magunk mögött hagytunk, melyekből vastag sugárban dőlt a víz a főágba. Rozsdás sziklaszeg a bal falon, lejjebb repedt nitt, jó lesz az irány, le. Újabb akna kb. 15m, lejjebb kisebb párkány. Fülsüketítő dübörgéssel zúdul alá a négy főelem legaktívabb tagja. Harántolás jobbra, megosztás, még jobbra, újabb megosztás, nem elég, még két méter.
A páratartalom 100%-os, még a kövekből is víz szivárog. Egy örökkévalóság mire sajgó csuklókkal, helyére kerül az utolsó nitt is. Lefelé, az esőből felhőszakadás lesz, és lent térdig érő csinos tó fogad. Széles folyosó a továbbvezető járat, majd újabb akna. Jéghideg vízpárával telített légtömeg söpör végig a járatokon, ízelítőt adva a lenti viszonyokról. A következő akna bő 15m, de teljesen betakarja a kisebb párkányon szétterülő víztömeg. Ide már nem érdemes lemenni. Szavazással döntjük el a nyilvánvaló tényt, kimegyünk. 730m gyönyörű oldott aknák, járatok, 2-3ºC és mindenfelé dübörgő víztömegek.
Ez Durmitor legmélyebb barlangja, ahol az emberi akarat, szándék mit sem ér, és ahol a víz az igazi úr!
Elfogyasztottuk a vízhatlanul becsomagolt, szétázott ennivalónkat, majd irány a felszín. Próbálkoztunk „végpont”-fotóval, ám ez meddő vállalkozásnak tűnt, ide vízhatlan gép kell! Hosszú gyötrelmes órák, kötelek, aknák és szűnni nem akaró vacogás. Az éjszakából reggel lett, s a reggelből délelőtt, mire az utolsó meanderből felpillantva napfény csillan a bejárati akna felett.
 

 

Kiegészítés:
A Pothole on the Windy Hills a Durmitor eddig megismert legmélyebb barlangja. Jugoszláv, olasz, francia, lengyel expedíció tárta fel 897 mélyen. A barlang a Vjetrna-bruda második, harmadik csúcsa közötti nyeregben található, kb. 2100m tsz. feletti magasságban.
Befoglaló kőzete a triász-ban keletkezett mészkő, amely jelentősen karsztosodott, helyenként kovásodott. A barlang falait érdekes fosszíliák díszítik. Járatai jórészt függőlegesek, csak kötéltechnikával járhatóak. Esős, csapadékos időben árvízveszélyes.
 
(Eredetileg megjelent: Mount Everest 2003. január III. évf.16.)