Van egy nagyon kedves, lelkes barátom, barátnőm, akinek mindig eredeti ötletei vannak az aktuális barlangos cél megtalálására. Tőle származik a montenegrói ötlet is, én viszont kapható vagyok mindenre, ami egy új szegletét mutatja meg a világnak. Így nem tartott sokáig, hogy vállaljam e kiruccanást, pedig nem olyan régen jöttem haza egy három hetes norvég túráról.
 

Július 31. szerda
Bemelegítésnek először a nagypapát kellett elhelyezni, arra az időre, amíg én távol leszek. Így délután 5:30-kor indultunk először Veresegyháza irányába nagypapával és H. Ágival. Onnan vissza már a nagyapó nélkül a Mérnök utcai találkozó helyre, ahova koraeste 8:45 körül értünk, itt csatlakozott hozzánk Palika, valamint kb. 200 méternyi kötél, hozzá való karabinerekkel s egyéb beszereléshez szükséges felszereléssel. Ezután irány Szeged, ahová éjfél körül értünk. Alvás Áginál a padlón hálózsákban, éjjel 1:30-tól.
 
Augusztus 1. csütörtök
Aznap hajnali 6 órás kelés után elhúzódó vásárlás, pékség, stb. utána 8-kor pakolás, majd indulás tovább. Nem sokkal később 8:30-kor beálltunk a határon lévő meglehetősen hosszú és igen lassan haladó sorba, majd bő egy óra után vígan robogtunk tova a 30˚ fokos, döglesztő melegben. Szerbián keresztül (rövid autópálya, melynek a díja 2 x 7 euró). Az egész nap rövidebb szünettel tarkított utazással telt, s csak este 21:30-kor álltunk meg, immár Montenegróban, Durmitortól 30-40 km-re, még a Tara folyó előtt, egy füves dombos vidéken, ahol szabadban töltöttük az éjszakát.
 
Augusztus 2. péntek
Másnap kora reggel 6 órakor keltünk, csuromvizesen, (a szabadban, csillagos ég alatt történő alvás alatt, az éjszakai és a hajnali pára megtette a magáét). Kellemetlen pakolást követően, reggel 7-kor elindultunk egyelőre a felhők felett, majd nem sokkal később már benne, végül át, a Tara folyón, utánna ismét felette. Reggel 7:45-kor Zabljak főterén, a Zablja hotel teraszán vártuk a szerbeket, ugyanis a találkozó 8-9 óra között volt megbeszélve. Nem sokkal dél után (12:15-kor) megjöttek – vásároltak – majd indulás a hegységbe. Alig 5 km után megálltunk egy kis háznál, ahol megismertük a szerb/montenegrói vendégszeretetet, ami pálinkából, bablevesből, és újra pálinkából állt. Délután aztán folytattuk az utunkat viszonylag jó minőségű makadám úton, fel egy hágóba (1907m). Meglepetésünkre innen gyalog mentünk tovább, ami nem volt túl jó ötlet, lévén nem így készültünk. Nagy zsák kb. 30 kg, a kicsi is lehetett vagy 15 kg, ehhez jött még hozzá a fotóstáska + sátor. Az útvonal bő 200m szint, benne szerencsére rövid, ám kitett sziklabetét. A teljes szakasz másfél, 2 órás út, de ez az idő maradandó egy életre! Megérkezés után táborverés, vacsora (puffasztott rizs), átbeszéltük mit tegyünk másnap, majd 9– 9:30-kor alvás. Senkit sem kellett ringatni.
 
Augusztus 3. szombat
A tegnapi megbeszélés szerint a mai nap felszíni túrára kerül sor. Hajnali 5 órás kelés, rövid pakolás után, 6 órakor szép csendben kióvakodtunk, a még alvó táborból s indulás a Bobotov Kuk (2523m) irányába. Az útvonal eleje füves, szűk, keskeny csapás hullámzó egyenetlen felszínen majd egy kis tó (Zelezni-vir 2028m) után jön a hosszú, közel 330 méternyi szintet magában ölelő meredekebb szakasz, ami egy hágóba (2361m) vezet fel. Rövid pihenő után a csúcstömb alatt közel vízszintes terepen Ny-i irányba megkerültük azt, majd a csúcstömb ÉNy-i oldaláról egy meredekebb sziklás terepen (I-néhol II-es mászás) értük el még reggel 8:07-re a csúcsot. Fent reggeliztünk, közben olykor egy-egy fotó, majd 9:10-kor indultunk le, illetve tovább egy szép sziklás gerincen át a közeli Bizmeni (2487m) csúcsra, melyet a kifejezetten nehéz terep ellenére viszonylag hamar elértünk. Innen hosszú le-fel, és le ingázás meredek és csúszós törmeléklejtőn, füves hegyoldalon, sziklákon, egyre erősebben tűző napon és nagyon szomjasan. A következő célt a Ledena Pecina (jégbarlang) 12:30-kor értük el. Bő egy órát szántunk a fotózásra, hűsölésre, pihenésre és ebédre, majd indultunk vissza, jókora félkörrel, útba ejtve egy kicsiny és sekély, de névtelen tengerszemet, ahol fél órás fürdőzést engedélyeztünk magunknak a hűvös, de nem hideg, kissé algás vízben. Ez a mai nap egyik legjobb ötlete volt. Palika közben, a víztől 200 m-re szerinte izgalmasnak tűnő barlang indikáció bontásba fogott, ám néhány nagyobbacska kőtömb után feladta. A folytatás és a visszatérő útvonal a tótól a hágóig (Trojni Trevoj 2245m), közel 500m szint hosszú, unalmas, nem is igazán meredek szakasz. A hágó után már csak lefelé mentünk a táborunkig, melyet 17:00-ra értük el.
 
Augusztus 4. vasárnap
Másnap reggel 5:30-kor keltünk, hosszú reggeli és tárgyalás, megbeszélés a helyi erőkkel, majd ebéd 12-kor. A bizonytalan időjárás addigra ismét beborult, majd szakadni kezdett az eső. Szerencsére alig tartott egy óráig, s lassan csillapodott, így 13:00-kor irány a barlang. Az eső elállt. 13:20-ra fenn voltunk, 14:00-kor indultunk lefelé. 22:00-ra leértünk 700 m-re, ahonnan nekünk kellett volna beszerelni 897 m-ig, a jelenleg ismert legmélyebb pontig. Beszereltünk két aknát, de már a másodikban ronggyá áztunk. Ennek ellenére beszereltük még a harmadik akna elejét, de a hideg és a víz győzött. (Lásd: „Ahol a víz az úr” című írást)
 
Augusztus 5. hétfő
Éjjel 1-kor elhatároztuk, hogy visszafordulunk, azonban én, még a következő akna beszállását előkészítettem. De nem volt mit tenni, éjjel 1:30–2 óra között elindultunk kifelé. Az első aknákban nagyon lassan haladtunk. Nemegyszer az-az érzésem volt, hogy soha nem jutunk ki. A sok pihenő, és mindenféle magunkkal hozott energiaétel elfogyasztásával azonban lassan legyűrtük a métereket és reggel 9:15-re kiértünk, majd 9:45-re vissza a táborba, ahol nagyon örültek nekünk – tea, sütemény, és kérdések hada. Hosszú egyeztetések eredménye, nincs értelme a barlang mélypontja kutatásának, ugyanis az elmúlt napok esőzései, illetve a most is folyó napi záporok olyannyira megnövelték az ott mozgó vízmennyiséget, hogy nemcsak, hogy lehetetlen dolgozni, hanem bizony életveszélyes is. Ezután az akciót egy egész napos semmittevés és gyakori evés követte. (Pótolni kellett az elvesztegetett energia mennyiséget.) Ez az állapot délután is tartott. Este 8:30-kor fázás címszóval (igaz volt, valóban áthűltem, s képtelen voltam felmelegedni), bújtam a hálózsákba, amiből alvás és éjjeli gyakori ébredés, majd továbbalvás lett.
 
Augusztus 6. kedd
Reggel 8-kor ébredtem sajgó tagokkal. Délelőtt pihenés, naplóírás és étkezés. Délelőtt 11-kor Ági, Ancsa és egy szerb srác elindultak a barlangba kiszerelni, elkísértem őket a bejáratig, készítettem róluk (és a térségről) pár fotót, majd visszafelé túráztam a környező gerincen. Sok barlang bejárat, egy magányos és névtelen hegycsúcs (2199m) megmászása, azonosulás a természettel és még több barlang bejárat valamint (lehetőségek szerint) rengeteg fotó. Ez a délutáni program. (Lásd: „Az elveszett hegység mélyén” című írást.) Késő délután értem vissza a táborba, s estére istentelen vihar kerekedett mennydörgéssel, villámmal és szakadó esővel, amely egész éjjel kitartott. Viszonylag korán, már 19-20 óra körül lefeküdtem, s a vihar ellenére átaludtam az éjszakát, szerencsére a sátram bírta a gyűrődést.
 
Augusztus 7. szerda
Reggel 7:30-kor ébredtem, még mindig szakadó esőben, így nem siettem az előbújással. Ám 8-kor kiugrasztottak, hogy a szerb gyerek már megjött, de lányok még nem jöttek ki a barlangból. Épp indultunk volna mikor Ági megjött és mondta, hogy nincs semmi baj, csak a szerb fickó otthagyta őket, mert Anikó túl lassú volt. Megnyugodva visszabújtam, majd jóval később, mikor elállt az eső, újra előjöttem. Fotó a viharos égről, igencsak látványos, ahogy a fehér színű cakkos mészkőszirtek felett sűrű, sötét színű felhők gomolyognak. A napot reggeli-ebéddel folytattam, majd naplóírás következett. Közben újból elkezdett esni, így vissza a sátorba. Kora délután 13-13:30 körül elállt, és még a nap is elő-előkandikált a felhő rongyok résein keresztül. Fogtam a fotóstáskám és irány a tábor felett magasodó Bandijerna 2409m magas csúcsa. Sikerült kiválasztani elsőre, a nem túl könnyű DNy-i oldal, húzós, helyenként 50-55 fokos sziklabetétekkel, tornyokkal tarkított útját. Azonban gond nélkül sikerült felérni, s fentről káprázatosan tiszta, de komor felhőkkel borított panoráma minden irányba. Azonban a felhőzet semmi jót nem ígért, így igyekeznem kellett lefelé. A fotózást azonban nem lehetett kihagyni, így nem sok esélyem volt megúszni az esőt, majd mikor elkezdett ismét esni, (ez pár perc múlva bekövetkezett,) irány le a normál úton. Szerencsére kicsivel lejjebb találtam egy sziklahasadékot, így behúzódtam egy kanyonszerű nyílásba, amíg elállt az eső. Sajnos nem sokkal később a szűk falon mindenhol csorgott befelé a víz. Kezdtem úgy érezni magam, mint a kiöntött ürge. Szerencsére ezúttal nem esett túl sokáig, így később mikor, úgy ahogy elállt, irány le a hágóba, majd onnan vissza a táborba, útközben gombászás. Délután 5,30-ra értem vissza, a meglehetősen néptelen sátrak közé. Magam sem húztam tovább az időt, be a sátorba majd vacsora, végül 9:30-kor alvás, bár éjjel 1:30-kor még mindig nem tudtam elaludni.
 
Augusztus 8. csütörtök
Reggel 7:30-kor keltem. Az időjárás továbbra sem változott, most is szemerkélő eső fogadott. Úgy néz ki, hogy ezúttal a barlangba megyek. Ám kiderült a kiszerelés folytatására már megvan az ember, így csak az összerakott bageket kell segíteni lehordani a hegyről az autókhoz. Rövidebb túrára nem érdemes elindulni, ahhoz kevés az idő, így marad a várakozás, közben fotózgatás. Az eredmény, hogy délelőtt semmit sem csináltunk, s délután levittünk 1-1 baget az autókhoz, (azt hittem több lesz!), utána semmi. Éjjel 11-kor lefeküdtünk, de aludni ezúttal sem sikerült, hiába a kevesebb alváshoz és több mozgáshoz vagyok szokva.
 
Augusztus 9. péntek
Másnap reggel 8-kor kelés, a teljes tábor lebontása, s összerakodás. Az idő párás, ködös, felhős, de folyamatosan tisztul. Miután mindenki összepakolt, egy közös fotózás, majd indulás lefelé, 11:15-re értünk le a hágóba. 11:45-kor az autót hátrahagyva indultunk egy rövid felszíni túrára a közelben levő, a szerbek által oly sokszor emlegetett óriás karrmezőt megnézni. Az út alig 45 perces sétát jelentett, míg a térséget elértük. Ott aztán jókat barangoltunk s volt mit nézni. A hegyoldalt, s a tetejét is látványos oldásformák, hasadékok borítják, melyek között közlekedni sem egyszerű. Jó néhány eléri az akár 30-50 méteres mélységet is. Hosszú barangolás után délután 15:30-ra értünk vissza a hágóba. Utána lementünk a térség iskolájába, majd kicsit később a városba, Zabljakba. Rövid vásárlás, majd irány vissza az iskolába, vacsora, hosszas duma parti, majd viszonylag későn, a padokon elhelyezkedve (állítólag skorpióveszély van) alvás.
 
Augusztus 10. szombat
Másnap reggel 6-kor kelés, gyors pakolás, (nyomát sem láttuk semmilyen skorpiónak) majd indulás haza. Hosszú, unalmas utazást követően délután 16:45 körül értük el a szerb-magyar határt. Itt azonban nem volt szerencsénk, ugyanis csak 3 óra 25 perces várakozás után léphettünk magyar földre. Ezután irány Szeged, majd egy pizzázó hely, ahol farkaséhségünket csillapíthattuk. Sajnos a helyi zenekar gondoskodott róla, hogy a vacsoraidőnket a lehető legrövidebbre fogjuk. Folytatásként kiraktuk Barnát, majd irány Ági szerény lakosztálya. Itt Palika viszonylag gyorsan bealudt, mi azonban éjjel 1:30-ig beszélgettünk.
 
Augusztus 11. vasárnap
Másnap reggel 8 órás kényelmes kelés után irány a helyi Csiga pék, (Ági legendákat mesélt az ott készülő termékekről), ahol bőségesen elláttuk magunkat péksüteménnyel, (valóban finomak) majd hazafelé vettük az irányt. Útközben megálltunk Kecskeméten, az ex-anyósoméknál egy villámlátogatásra, valamint alumíniumlemez darabokért a barlangos fix pontokhoz. Később folytattuk utunkat, majd kiraktuk Palikát, végül irány Veresegyháza, ahol felvettük a nagypapát. Délután 15:30-ra értünk Szigetszentmiklósra.