Túra és munka hason fekve

(Térképezés a Vénusz-barlangban)
 
A Kis- fennsíki Csókásréten az egykori úttörőtábor némán, látszólag elhagyatottan áll a havas erdő fái között. Az élet egyetlen jele a kéményből előkígyózó halovány füstoszlop. Odabenn a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület néhány tagja cirkál az álom és az ébrenlét határán. Szükségük lenne a pihenésre, mert másnap, fárasztó programjuk lesz. A Kis-fennsík egyik leghosszabbnak tartott barlangját fogják térképezni.
A Vénusz-barlangot 1963-ban tárták fel a Miskolci bányász barlangász csoport kutatói, Várszegi Sándor vezetésével. Az egykori vázlatos felmérések alapján kb.: 4-500m hosszú üreg a környék egyik legszebb karsztobjektuma, ezért kapta a Vénusz nevet. Létrejöttét a tektonikustöréseknek és a víznek köszönheti. A Kis-fennsík mészkőtömbje enyhe lejtésű, triász dachsteini mészkő. A benne kialakult barlangok jórészt horizontális jellegű viszonylag „könnyen” járható objektumok.
 
Ilyen a Vénusz-barlang is, melynek geodéziai felmérése 2002-ben valósult meg.
Szombat reggel az ötfős csapat útnak indul. Kristálytiszta napos idő van. A hőmérő -12ºC-ot mutat. Félórás sétával elérjük a bejáratot, melyen fémrács védi az üregrendszert a jogtalan behatolóktól. Kinyitnánk, de be van fagyva. Trükkök a nyitásra; karbidlánggal való kiolvasztás – „hogy lehetett ilyen módszerrel régen hegeszteni?” Kivésés – fával, kővel, fúrógéppel-eredménytelen. Egy vastag fatörzs, egy vékonyabb faág és néhány m-es pruszik zsinór segítségével feszítőrendszer – Na ez működik. Hurrá, lehet bemenni; na ja, a bejáratot követő szűkület, öklömnyi rés. A bepergett és eljegesedett növényi maradványok kikotrása kellemetlen, de nem tart sokáig. Beljebb hason csúszva, négykézláb majd állva tudunk közlekedni a kanyargós folyosókon. Ám a kényelmes „séta” nem tart sokáig. Alig 30m és ismét talaj közelben haladunk, kényelmetlen tetaráta medencéken. Ezután egy szűkületet követő kis teremben ismét felegyenesedhetünk, úgy 5m erejéig, aztán a Komfortos-folyosó komfortos pózban, ezúttal hason fekve. Végén két terem, majd egy szűkület és a Futrinka-utca, a jelenlegi munkaterületünk. Itt a tart a barlang térképezése, melynek folytatására szállt le kis csapatunk. Először két személy bújik be, az alig 30cm magas kuszodába akkumulátoros hilti fúróval, csavarokkal és poligonzsinórral felfegyverkezve. Elhelyezik a mérési pontokat, zsinórt feszítenek ki köztük. Ezután a rajzolást végző kutató következik. Neki úgy kell közlekednie, hogy a zsinórokat nehogy leszaggassa, ami egy kuszodában nem is olyan egyszerű. Miközben lassan halad befelé, lerajzolja a barlang járatait a benne lévő tereptárgyakkal (a kifeszített zsinórral) együtt. Mindezt 3 irányból. Felülnézet (hasonfekve, ez nem is olyan egyszerű) oldalnézet (érdemes kipróbálni) és keresztmetszet (ez a legegyszerűbb). A sort a mérőcsapat zárja. Mérik a kifeszített poligonzsinórok hosszát, irányszögét, valamint a dőlésszögét, illetve a rajzoló által megjelölt barlangszakaszokon a kiegészítő méréseket – szélesség, magasság, …stb.; s a végén kiszedik a mesterséges nehezítést. A műveletsor lassú, fárasztó, szakaszonként idegőrlő, és igen kényelmetlen, de szükséges. Így folytatódik a barlangtérképezés a barlang végpontjáig. A munkafolyamat nehézsége ellenére a hangulat emelkedett. A fúráshoz, rajzoláshoz és a műszerek leolvasásához szükséges nyakatekert pózok megjegyzésekre, vaskos tréfákra ösztönzi a legszolidabb szemlélőt is. Kiváltképp mivel a következő fázisban ő kényszerül hasonló tornamutatványok végrehajtására. A térképezés végeredménye, az elkészült barlangtérkép, viszont minden fáradtságot megér.
 
Néhány szó a Vénusz-barlangról. A Bükk-hegység egyik kevésbé ismert karsztobjektuma. Az ismeretlenség egyben a barlang védelmét is jelentette, bár a feltárók szerint kirabolták. Ennek látható nyoma, azonban nem nagyon van. A barlang hossza az új mérés szerint 638,01m, mélysége 37,59m. Átlaghőmérséklete 8,5ºC, ez 3 hónapos méréssorozat eredménye, melyet térképezés ideje alatt végeztek a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület barlangászai. A Vénusz-barlangot víznyelőként tartják számon, azonban a barlang struktúrája, lejtésviszonyai és nem utolsósorban a morfológiai jegyei alapján, korábban máshol elnyelődött vizek földalatti folyómedréről van szó. Természetesen volt víznyelő kapacitás is, de ez inkább az úgynevezett rányelő. A barlang egyik különlegessége, hogy szinte nem találunk benne omladékot. A teljes járathálózat gyönyörű tiszta, szálkőben oldott formátumot mutat, jó néhány oldási különlegességgel. A barlangjáratok szélesek, nem ritkán 3-4m is megvan, viszont lapos „puha” barlangi agyaggal jelentősen feltöltött. Innen a „Komfortos”-folyosó elnevezés. Valóban kényelmesen lehet benne közlekedni, ugyanis az agyagban nincsenek kőtörmelékek. Cseppkődísze viszont igen szép.
 
A Vénusz-barlang túra szempontjából viszonylag veszélytelen. A járathálózatban 3 aknát és 3 kürtőt találunk, melyek bejárása jelent némi kockázatot. A túrázás során ezek bejárása nem szükségszerű, ugyanis valamennyi oldalágakban található. Azonban a bejárattól a 3. akna a barlang ma is időszakosan aktív járataihoz vezet. Ugyanígy a 2. kürtő a Vénusz-barlang legmagasabb szakasza. A bejáratnál 15m-rel magasabbra nyúlik fel, és a legszebb termet rejti magában. (Korábban ismeretlen volt. Térképezés során tárták fel a barlangászok.)
 
A barlang fokozottan védett, 1997-óta lezárt, állandó kutatója nincs, kezelője a Bükki Nemzeti Park. Látogatási engedélyt is itt lehet kérni: 3304 Eger, Sánc u. 6.