Mesevilág a bükkben

A Szamentu-barlang
 
A Bükk-hegység kis hazánk egyik legszebb, geológiailag és tájszerkezetileg talán a legváltozatosabb felszíni és felszín alatti formációját rejti magában. A hegység központi része bonyolult felépítésű mészkőkomplexum, melynek kőzete valamivel több, mint 300 millió éves. A hegytömböt eltérő irányú és dőlésszögű szerkezeti törések szabdalják, melyek meghatározzák a hegység felszíni, valamint felszín alatti kialakulását. Ezeket aztán tovább alakította az erózió és a víz. A víz, ez a képlékeny elem, amely a kőzet részeibe behatolva megkezdte a felszín alatti pusztító-építő munkáját, létrehozva egy titokzatos, veszélyeket rejtő, de meseszép világot, a barlangok világát.
 
Nekünk, barlangászoknak a legérdekesebb rész a magas Bükkhöz tartozó Kistáj, a Kis- és Nagy-fennsík. A Kis-fennsíkon található a Szamentu-barlang, amely a Bükki Nemzeti Park megbízásából elvégzett dokumentációs munka során kedves meglepetéssel szolgált a magyar barlangász társadalomnak. A korábban végzett vázlatos felmérés szerint 400m össz hosszúságú barlang hossza elérte a 944m-t. Így, az egész Kis-fennsík leghosszabb barlangjává lépett elő.
 
A barlang feltárása az 1950-es években kezdődött, amikor néhány lelkes miskolci barlangász megtalálta, kibontotta és bejárta az első 50m-es szűk, vizes kuszodát. A barlang majd egy évtizedig feledésbe merült, mikor 1966-ban Szeremlei Szabolcs néhány kutatótársával majd 10 éves munkával feltárták az objektum ma is ismert járathálózatát.
A barlang Triász-kori mészkőben képződött. A bejárati szakaszok 100-120m hosszan csak hason fekve járhatóak, ráadásul mindez 3-4°C-os vízben. A folyosó, ha beszélhetünk ilyenről, némely szakaszokon alig éri el a 30cm-es magasságot, míg a többi része is átlag 40-50cm. Sok kevésbé merész, kíváncsi látogató fordult már vissza e kellemetlen szakaszok miatt, pedig megéri az alsóneműig elázni, ugyanis a kuszoda leküzdése után, feltárul az igazi csodavilág.
 
Itt találjuk a Bükk-hegység egyik legnagyobb földalatti termét, amelynek méretei: 70x30x15m-t is eléri. Ennek a cseppkőparadicsomnak a Teenager-terem nevet adták a felfedezők. A terem elején találjuk a több mint, 150m hosszú Csont-ágat, melynek tágas folyosójában métereses álló-cseppköveket kerülgetve gyönyörködhetünk a csodás földalatti alakzatokban. A másik majdnem 230m hosszú oldalág, az Ajándék-ág, a Teenager-teremből, s annak a hátsó részéből nyílik. Itt inkább a cseppkő különlegességek vannak túlsúlyban. Ez a szakasz, teljes hosszban, csak barlangkutatóknak járható, ugyanis a megváltozott kőzettani viszonyok miatt a járatszakasz vége előtt négy kisebb akna alakult ki, melyből az utolsó kettő 6 és 5m mély csak kötéllel járható. A kőzet ezen a szakaszon, omlás után, átalakult metamorfid anyag. Ez a hegység kiemelkedése közben két réteglap között felmorzsolódott, később újra megszilárdult kőzettest. A két akna mögött már csak 15-20m-es elszűkülő barlang járat van. A barlangnak a Teenager-terem, a Csont-ág, valamint az Ajándék-ágon kívül vannak még számos látványos kisebb-nagyobb nehézséggel járható szakaszai is. A bejárat utáni kuszodában folyóvíz, a említett járatszakasz végén egy omladékhalmaz alatt eltűnik, majd pár m-rel odébb a Teenager terem alatti járatokban válik újra láthatóvá. A terem végén lévő meredek, sáros, de cseppköves lejtőn lemászva újra megtaláljuk a csobogó vizet, melyet balra a folyásiránnyal szemben 35 méter hosszan, jobbra a folyásirányba a bejárati kuszodával megegyező típusú járatot járhatunk végig mintegy 25 méter hosszan, jórészt hason csúszva. Ez már azért sem szerencsés, mert a szakasz amolyan üledékcsapda. A lassan csorgó víz a felszínről szállított szerves eredetű hordalékot itt rakja le, melyek bomlásterméke többek között feldúsult szén-dioxid koncentrációt eredményez, ugyanis a barlangnak ez a szakasza alig-alig szellőzik. Különlegességnek számító a barlang tágasabb szakaszaiban olykor megtalálható őskori csontleletek, mint a barlangi medve vagy a barlangi hiúz maradványai. A barlang ma szigorúan védett. Látogatása engedélyköteles, csak túravezetővel látogatható.
 
Szabó R. Zoltán (2001. december 15.)
(Eredetileg megjelent: Mount Everest 2002. június II. évf.9.)