„Csak” Földtani kuriózum!

(Nincs Kegyelem-aknabarlang)
 
2002 tavasza, kora délután. Ügyes-bajos dolgaimat intézem a belvárosban, mikor megcsörren a telefon.
- Szia Roki, Travy vagyok. Vállalnád-e Naszályon egy új barlang felmérését?
- Új barlang? Persze. Hol, mekkora?
…… és a megdöbbentő válasz:
- A bányában, kb. 200m hosszú és kb. 70m mély. Antalék (Antal József és kutatótársai) fedezték fel.
- Ez igen, mikor? …….
Lassan telnek a napok a megbeszélt találkozóig. Kissé szkeptikus vagyok, a méreteket illetőleg, bár az adat megbízható forrásból származik. Magyarországon ritkán találnak csak úgy barlangot, főleg nem ekkorát. Egy hét múlva a DDCM (Duna-Dráva Cement Művek) területén az igazgatóval tárgyalunk. A felfedezőkön kívül, két barlangkutató csoport tagjai, valamint a Barlangtani Intézet munkatársa is jelen vannak. Engedélyek stb., majd irány a barlang. A bányaudvar legfelső szintjén, a 30m-es falban két sötét lyuk. Beöltözöm, majd felmászom a bejárathoz. Sötét, szépen oldott kanyargós hévforráscsőbe pillantok be. A kíváncsiság nagy úr, elindulok. A falak simák porosak, lépés, fogás nem nagyon van, óvatosan csúszom le a két fal közé, feszülve súrlódással fékezve a sebességet. Kis párkány, megállok, alatta elágazás. Lefelé jobbra szűk hasadék, a bedobott kő leérkezését jelentő puffanást nem hallani. Elindulok balra, tágas de mászható aknában vagyok. Alattam 5-6m-rel úgy tűnik, enyhe lejtős szakasz van. „Csak odáig megyek!” – fogadom meg magamban. Az akna azonban tágul, én már hidalok. Lent az enyhe lejtő 40-45°-os, száraz pergő agyag borítja, 3-4m utána a „nagy semmi”. Kiaraszolok a peremre, közben sajnálom, hogy a végtagokból csak 2-2 van. A duplája is elkelne. Alattam 3m-rel egy terem, a talppontot hatalmas beékelődött kőtömbök alkotják, közöttük nyílások sötétlenek. Valami követ keresek, de csak porló agyagot találok. Nincs mit tenni, vissza a kötélért. Másfél óra múlva, immár kötélen és vigyorogva ereszkedem le a terembe. Lent az összeékelődött kőtömbökön egyensúlyozva, a terem túlsó végén sötétlő nyíláshoz megyek, lenézve lehervad a vigyor. Alattam 6-8m átmérőjű feneketlennek tűnő akna,lámpám fénye elvész a sötétbe. A ledobott kő sokáig visszhangzó hangos durranással csapódik az aljzatba. Legalább 40-es akna saccolom, miközben elhelyezem a falban az ereszkedéshez megfelelő két nittet. Két karabiner, „Y”-bekötéssel, a kötél, végül jómagam. Magam alá kapcsolom a baget, benne a maradék kb. 60m kötél. Lassan indulok lefelé, közben figyelem az akna arculatát. Tágas, teljesen függőleges, erősen oldott. Felettem az egyre távolodó álfenék riasztó látványa, alattam a sötét mélység. Folyamatosan tunningolt karbidláng mellett is csak kis felületek láthatóak. Néhol szép, fehér borsókő borítja a falakat. Lejjebb már kezdek aggódni, a vészesen fogyó kötél látványától, mikor halványan feldereng az akna alja. Leértem. Kb. 2-3m átmérőjű szabályos kör, törmelékkel erősen feltöltve, mint később kiderül 48m mély. (Egy 10 emeletes ház, 30-33m.)
 
A Duna bal partján található Naszály-rögön jó néhány barlangot ismernek a kutatók. Itt található az ország 6. legmélyebb barlangja is. A mészkőtömb déli oldalán működő bánya, a DDCM található. 2002. márciusában a 30m magas felső bányafalban 10m magasan, szűk barlangnyílás vált szabaddá. A karsztobjektumot bejáró első kutatók a Naszály Barlangkutató Csoport tagjai, tágas, nagy mélységű aknáról számoltak be. A barlang kutatására a Troglonauta Barlangkutató Egyesületet, a geodéziai mérések elvégzésére a Pizolit Barlangkutató Sportegyesületet kérték fel. Az eredmény bizony több mint érdekes. A Nincs Kegyelem-aknabarlang jórészt vertikális jellegű, befoglaló kőzete triász dachsteini mészkő. Kialakulása két lépcsőben történhetett. Az első a keveredési korrózió által létrehozott ősi üregek. Ilyet sokat találunk a Naszály-hegyen. Később a második szakaszban, valószínűleg a pleisztocénben bekövetkező erőteljes és nagy mennyiségű vízbeáramlás formálta tovább a barlang, elsősorban az aknák arculatát. Ennek köszönhető a nagy mélységű, tágas „magashegyi” karsztaknákra jellemző formakincs. (Magyarországon hasonló nem nagyon van.). Az aknák mérete is lenyűgöző. A legnagyobb a Pokol-akna 48m mély, 31m a vele párhuzamos, szép borsókővel borított Mennyország-akna és 36m a Sátán-akna. A barlangban cseppkövet nem nagyon találunk. Viszont szép borsókövek borítják a falat, de csak azokon a részeken, ahol a másodlagos kialakulási folyamat nem formálta át. A barlang hossza 224m, mélysége 71m, a horizontális kiterjedése 27m. A barlangunk bizony komoly természeti érték lenne, ha nem egy működő bánya kellős közepén volna. Így csak földtani kuriózum. Fennmaradása bizonytalan, valószínűleg lefejtik – erre utal a neve is: Nincs Kegyelem, bár ideiglenes fennmaradási engedélyt (50m-es védőpillérrel) kapott.
A barlangban túrázni nem lehet, mivel működő ipari területen nyílik. (Kutató munka megkezdése előtt, egyikünknek bányajártassági vizsgát kellett tennie.) A területet mozgásérzékelővel és kamerarendszerrel figyelik, valamint kutyás, fegyveres őrök vannak, melyek cirkálnak a bányaterületen. Csak igazgatósági engedéllyel lehet belépni. Sajnos a barlang környezete valóban omlásveszélyes – tapasztaltuk.
 
(Eredetileg megjelent: Mount Everest 2003. július III. évf.22.)