Olasz föld alatt

a Ligur-Alpok mélyén
(Piagga Bella)
 
Az embereknek többségének Olaszországról napernyőerdőkkel borított napsütötte homokos tengerpart jut az eszébe, esetleg ódon közép és ókori városok és romok. Nem úgy az aktív pihenés és sport szerelmeseinek. Olaszország bővelkedik egyéb látványosságokban is. Hatalmas 4000m-t meghaladó hegyekben, karcsú dolomit tornyokban és több 100m mély barlangokban.
 
A számos barlang közül kitűnik egy, amely rövid időre az ország legmélyebb barlangja és világszinten is a második legnagyobb volt. Ez barlangos körökben Európa szerte ismert objektum a Ligur-Alpokban található a Marquaires tömbön, és Piagga Bella a neve. A barlangot a 40-es években járták be először 165m-es mélységig, majd nemzetközi összefogással további szakaszokat tártak fel. A legmagasabb bejárata a Gaché, 2525 méteren, egy sziklás gerincen található. Ez a szakasz két óriásaknát is rejt magában melyek mélysége, eléri a 127m-t, valamint a 134m-t is. A feltáráskor ezen a szakaszon egy olasz barlangkutató lezuhant. A halála egy rövid időre megakasztotta a barlangrendszer kutatását. Ám a további kutatások során a ’90-es években már 11 bejárata ismert, együttes hossza meghaladja a 32 km-t, mélysége eléri a –925 métert.
 
A Piagga Bella barlangrendszer az év egy nagyon rövid szakaszában júliustól-októberig látogatható, a rendszeres és szélsőséges időjárási tényezők miatt. A hegység felszíne az egyik leglenyűgözőbb példája a magas karsztnak. A környéken található vízzáró kőzeteknek köszönhetően a barlang egyes szakaszai fokozottan árvízveszélyesek. Ilyenkor a bezúduló víz sebessége elérheti az óránkénti több száz métert. Ennek ellenére a barlangban ilyenkor is lehet túrákat szervezni, ugyanis a számtalan inaktív és kevésbé aktív barlangszakasz kiváló lehetőséget biztosít erre. A Pizolit Barlangkutató Sportegyesület tagjai 2001. augusztusában keresték fel a barlangot. Az akció során két egész napos túrát tettek a rendszerben, illetve bejárták és megismerték a felszínt.
 
Mastrelle barlang:
Ez a barlangrendszer legalacsonyabb fekvésű bejárata 1927méter magasan nyílik, teljesen inaktív, ideális túracélpont. A központi tábortól D-re egy széles völgy jobb oldalán található. A bejárati törmelékes meredek rézsűn leereszkedve egy széles teremben találjuk magunkat. A mennyezetről lelógó kötélen tudunk továbbhaladni felfelé. Nagyjából 20m után egy keskeny párkányról két kisebb aknába, majd ezt követően egy bő 200m hosszú meanderben folytatjuk utunkat. Egy kisebb lemászást és egy 10m-es aknát követően igazi ínyencség következik – legalábbis lefele, egy 80 méteres tágas, szépen oldott akna. Leérve erősen törmelékes magas hasadékban folytatjuk utunkat. Néhány közepes nehézségű lemászás majd pár méteres ereszkedés után, egy ferde hasadékban, tágas folyosóban találjuk magunkat. Továbbhaladva egy 65m-es akna fölött, amelyben az alsó szintre, a főág szifonja mögé juthatunk, érjük el a barlang egyetlen kuszodáját, ami 30-40 méter hosszú. Áthaladva ismét tágas hasadékfolyosóban folytathatjuk utunkat. Nemsokára egy széles hosszúkás akna felett traverzálunk át, amely a korábban említett szifon tetejébe nyílik és 130m mély. A hasadék folyosó végén 25m ereszkedés, majd további 6, néhány méteres köteles szakaszok teszik változatossá Gran Re Mida fosszilis meanderét. A végponti teremben egy szifont találunk, kis patakocskával. Itt már –850m-en vagyunk. Egy szűkület leküzdése után, még 150-200m-t mászhatunk tovább sáros agyagos emelkedő folyosón. Szép kellemes nem túl nehéz 14-16 órás túra, egyetlen negatívuma, a Gran Re Mida falait borító fehér porszerű, száraz kristály, ami ugyan szép, de kicsit megkeseríti az ott túrázó barlangász életét, ugyanis kicsit meglehetősen nehéz tőle a lélegzetvétel.
 
Piagga Bella főág:
A főbejárati szakasz, a barlang legrégebbi ismert része. Valójában nem is folyosó, hanem hatalmas méretű termek sorozata, melyben meglehetősen nehéz a tájékozódás. Nálunk bevált, hogy a csordogáló patakot követtük. Igaz sok helyen el-eltűnt a törmelék között, de azért megtalálható. A bejáratot elhagyva hatalmas termekben teherautó és házméretű leszakadt kőtömbök között haladunk egyre beljebb. Itt-ott kisebb lemászások nehezítik, ritkán elhelyezett kőbabák, még ritkábban fényvisszaverők könnyítik a haladási irány megválasztását. Úgy 1,5 – 2 óra tévelygés után elérjük a Baby Besson óriási, jellegzetesen lapos, alig 1 – 1,2 m magas termét. Kőbabák jelzik a termen átvezető utat. Innen már jóval egyértelműbb az út is. Tágas, kanyargós folyosók, magas termek követik egymást. Nemsokára ismét elérjük a patakos ágat, ahonnan megváltozik a barlang jellege, tágas terek helyét a magas, néhol oldott folyosók veszik át. Szakaszonként vízesések, oldalágak, meanderek színesítik az egyébként sem unalmas utat. Három hatalmas omladékos terem, majd négy vízesés 4 – 7 – végül egy 12 méteres után, elérjük a tágas és gyönyörű Canon del Torino-t, majd azután a végponti szifont. Vissza a már megismert úton jöhetünk.
A teljes főági túra, úgy 16-20 órát vesz igénybe.
 
A barlangrendszer még számos izgalmas túracélpontot tartogat, mindazoknak, akik értékelik a földalatti világ szépségeit. Azonban ne feledjük, alpesi óriás-barlangról van szó, így eszerint, megfelelő óvatossággal tervezzük a túrát, és csak megfelelő tudással, tapasztalattal felvértezve vágjunk bele. A térség a felszíni formája is megér egy kiruccanást így esetleges sikertelen barlangi program esetén is hasznosan fog telni a ráfordított idő.
 
Szabó Zoltán (2002. május 22.)
 
(Eredetileg megjelent: Mount Everest 2002. június II. évf.6.)