- DOLOMITOK - túranapló 2002.

Monte Rosa helyett
 
..... Az előzményt lásd: GRAN PARADISO – túranapló 2002.
 

Szeptember 18. szerda
Reggel 6:30-kor erőszakos kopogásra ébredtünk, parkőrök keltettek. Nagyon morcosan néztek ránk, de szerencsére nem büntettek, csak elzavartak. Ennek köszönhetően volt egy nagyon gyors összepakolás, majd továbbállás. A következő úticélnak, a Monte Rosa csoportot jelöltük meg, azon belül is a Gressony-völgyet, ahonnan a Dufourspitzét akartuk elérni a Margherita házon keresztül. Kora délután elértük a kiszemelt helyszínt, ám a felvonó, amivel az első 2500 m-t tettük volna meg, nem járt, így már kockázatos lett volna az időhiány miatt, hiszen vasárnap estére már otthon kellett, hogy legyünk. Nem volt az sem egy utolsó szempont, hogy a társaság egyes tagjainak elég volt a Gran Paradiso, s nem vágyott újabb 4000-es hegyre. Rengeteg eltékozolt idő és tanakodás után (sátorszárítás, evés 2x, fürdés, zárjavítás) úgy döntöttünk átmegyünk a Dolomitokba és felmegyünk a Marmoládára. Délután, 18 óra után indultunk el autópályán és kisebb utakon. Jó sokára, hajnali 1-re érkeztünk meg a hegy lábánál a visszaduzzasztott Fedaia-tó feletti parkolóba. Sátorállítás a gát eldugottabb, fűvel benőtt zugában, majd éjjel 1:30-kor alvás.
 
Szemptember 19. csütörtök
Reggel viszont 7:30-kor kelés, gyors reggeli, és lassú és hosszú szöszmöszölős pakolás, (Laci és Gyula jól kiegészítették egymást), majd 10-kor elmentünk a felvonóhoz (ellensúlyozva a késői indulást). Térképvásárlás (6 euró), felvonó 3,70 euró, és 11-re fent voltunk a felső állomáson. Innen a 606-os, félkörben haladó úton törmelékes, néhol kisebb-nagyobb hómezőt keresztezve jutottunk el a Marmolada-hágóba (2896m) ahonnan a hegy Ny-i gerincén haladó, kiszemelt ferrata indul. Kora délután, 13:30-kor vágtunk neki a gyönyörű, jég csiszolta, látványos gerincútnak. A néhol 800 méteres mélység felett haladó útvonal sok helyen létrákkal, fém rudakkal van kiépítve, s jó néhány havas, jeges szakaszt tartalmazott. Sajnos a minden bizonnyal szép kilátásból nem sokat láttunk, mivel a gomolygó felhők hamar beborítottak mindent. Sűrű szürke ködben kora délután 15 órára elértük a gleccsert, de mivel friss hó borította, így hágóvas nélkül, összekötve, két-két csapatban könnyedén mentünk fel a menedékházig. Ott pihentünk egy keveset, ettünk pár falatot, majd fel a el Punta di Penia (3342m) csúcsára. Hideg, szállingózó hó, és nulla kilátás fogadott. Rövid fotózás a csúcsnál, majd pár perccel később vissza a házig. Bekötözködtünk, majd indulás lefelé. Néhány 100 méter egy csúszós, latyakos, hógerincen lefelé, összekötözve, ám még hágóvas nélkül. A folytatás nem túl nehéz, néhol kitett sziklamászás lefelé, kötéllel biztosítva egymást. Nemsokára elértük a gleccsert, amelyen immár hágóvassal, (vízjég), párosával összekötözve jöttünk le, kerülgetve a néhol meglepően nagyméretű hasadékokat. Kora este 19:30-ra értünk le a felvonó felső állomására, aminek utolsó kabinját természetesen lekéstük, így akár tetszett, akár nem (volt, akinek nem), gyalog kellett folytatni az utat. A folytatás 2-3 kisebb eltévedéssel, (nem mindenhol egyértelmű a jelzés, főleg sötétben) tarkított út. „Nehezítésként” mindvégig esőben, keskeny, néhol sűrű aljnövényzettel szegélyzett csapáson. A parkolót késő este 22 órára értük el. Valamennyivel lejjebb mentünk kocsival, egy táborozásra alkalmas helyig, ahol sátorverés után, vacsora nélkül, 23 órakor feküdtünk le, s aludtunk el.

Szeptember 20. péntek
Másnap, viszonylag későn, 8 óra körüli ébredés, sátorszárítás, közben reggeli, majd 10 után indultunk tovább a Sella-csoport felé. Útközben néhány fotószünet, majd a helyszínen (Sella-hágó 2244m) kisebb kirándulás a hegy tövében, fotózás a füvel benőtt oldalban, laza pihenőnap. Délután háromnegyed 5-kor Laci és Gyula elindult a közeli 2 órás, Méisules-ferratát végigjárni. Addig Ildivel vacsorát főztünk, s jókat dumcsiztunk, s így viszonylag kellemesen töltöttük a hátralévő időt. Laciék 19:30-ra jöttek meg állítólag sikeresen elérték a kitűzött célt. Folytatódott a vacsorafőzés, evés, majd 21 órakor indulás át, Cortina felé. Este 10 órára érkeztünk meg, útközben szakadt az eső, de szerencsére, mire sátrat kellett állítani, már elállt. Rövid megbeszélés másnapra, majd 23 órakor mentünk aludni.
 
Szeptember 21. szombat
Reggel 7-kor ébresztő, majd a társasághoz képest viszonylag hamar, 7:30-kor indulás a Lavaredó csoportba fel, a fizetős úton, a Tre Cime alá. A parkolóban elvesztegettük a nyert időt, sátorszárítással, reggelivel és pakolással. Értelmetlen művelet, hiszen nem szándékoztunk több éjszakát a hegységben tölteni. Így a sátrat otthon is meg lehetett volna sokkal kényelmesebben szárítani… Egyetlen jó, hogy közben csodálatos rálátás nyílott, a szomszédos felhőkkel takart völgyre. Jó sokára, 10:30-kor indulás a kiszemelt túrára. 104-es úton kerültük a Paterno gerincet, majd 200 m-rel arrébb le is tértünk róla. Térkép által jelzett, valóságban, emberek által nem, csak a zergék által járt párkányon, „eltűnő utakon” mentünk a Paterno (Camoscio-hágó) alá, majd onnan fel. A Forcelle-ferratát végigsétáltuk, majd vissza a hágóba. Utána fel a Monte Paternóra (2744m). Némi időzés a csúcson, fotó, panoráma, majd le, és végig a Paterno gerincen az Innerkofler úton le a Locatelli-házig. Némi pihenés és kaja után, a normál út felett a felső ösvényen visszamentünk a parkolóba. Persze újabb pakolás következett, majd 19:20-kor indultunk lefelé. A faluban, Missurinában gyors vacsora, ezután indultunk tovább immár hazafelé. Egész éjjel a lehetőségekhez képest, a legnagyobb sebességgel haladtunk hazafelé, közben alvás a kocsiban.
 
Szeptember 22. vasárnap
Reggel 5:30-ra értünk Pestre. A Batthyányi-téren búcsúfotó, majd immáron egyedül közösségi közlekedéssel folytattam az utam hazafelé. Sikerült a 7 órai HÉV-et elérni, így reggel 8-ra hazaértem.