Svájc óriásai között

Monte Rosa és a Breithorn)
 
Hosszú huzavona és többszöri el-elcsúsztatott időpontot követően, végre úton voltunk Svájc irányába, hatan két autóval. Rövid és rejtőzködő éjszaka után, a kelő nap langyos sugarai a Furka-hágóban melengették, az éjszaka alatt meglehetősen lehűlt tagjainkat. Gyors pakolás (közben barátkozás az egyik autó tetejére leszálló ragadozó madárral ) utána továbbhaladva délelőtt értük el a Tash-t, ahol megkerestük a legolcsóbb parkolót, mivel Zermattba kocsival nem lehet behajtani. Autót és a feleslegesnek ítélt felszerelést hátrahagyva, elektromos taxival utaztunk tovább a koránban említett településre. Beszereztük a szükséges térképet, majd némi undorral hagytuk magunk mögött a várost. Zermattból nézve látványos, gyönyörű hegy a Matterhorn, de amikor a kerti törpék között, a kerítésoszlopokon, sőt még a függönybe is bele van szőve, az már egy kicsit sok. Akkor még egy szót sem szóltam, a rengeteg souvenirról. Hiába jóból is megárt a sok, főleg az utánzatból. Izzasztó gyalogtúra a következő program. Fenyőerdő, birkák, szerpentinező gyalogösvény, újabb fenyők, ezúttal törpe változat, majd csillagfényes éjszaka, vele ismét a hideg. Mindez 4-5 órába sűrítve. Végállomás apró tavacska a Reffelsee, a 2927m magas Riffelhorn tövében, melynek partján felállítottuk sátrainkat. Másnapra korai indulást terveztünk, de diszkrét kopogás a sátorponyván, várakozásra intett. Napközben 10 óra után azonban semmilyen kopogás nem tarthatta vissza kis csapatunkat. Gyors pakolás, majd indultunk tovább. Néhány 100m és gyönyörű alpesi panoráma tárul a szemünk elé. Előttünk és alattunk spaltnikkal szabdalt Gorner-gleccser hatalmas jégfolyama, melynek túloldalán felhőkoronával övezett, hó és jég fedte úti célunk a Monte Rosa. Tőle jobbra az impozáns Liskamm, két ikercsúcsként a Castor és a Pollux magaslik. Mellette az ötcsúcsú Breithorn. Komor északi fala teljes pompájában látható. Táborunkat, mint később kiderült, hibásan a Gornergrat sziklái közt, a Gorner-gleccser innenső oldalán egy apró tengerszem partján állítottuk fel. A délutánt a gleccseren jégmászással töltöttük, miközben a lehetséges útvonalakat fürkésztük. Másnap egy 4,30-as meglehetősen késői ébresztőt követően, 5,30-kor a fejlámpák tompa fényénél ereszkedtünk le a jéggyalulta sziklán, majd a gleccseren folytattuk utunkat. Elhagyva a Monte Rosa házat, Unt. Plattje sziklahalmazán hatalmas kőtömbök és eljegesedett törmeléklejtőkön haladtunk egyre magasabbra. Feljebb a Monte Rosa-gleccser hasadozott jégtábláin szlalomoztunk óvatosan. Kora délután lefagyott firn mezőt követően, a 4000-4100m magas Monte Rosa-platón rövid étkezési szünet, majd túránk igazán izzasztó szakasza következhetett. Lassuló tempóban, fél lábszárig, szakaszonként térdig érő hóban, felváltva tapostuk az utat, egy majd 45-50º-os lejtőn felfelé harántolva. Már jól benne jártunk a délutánba, mire elértük 4350m magasan, a csúcsgerinc előtti nyerget. A meredek, kakastaréjra emlékeztető 3 csúcsú sziklaalakzat, déli oldalát 4-500m-es sziklafal, északról 60-65º-os jéglejtő alkotja. Némileg elbizonytalanodva vágtunk neki a meredek emelkedőnek. A hágóvasak alig fogtak, a beütött jégcsákány helyén m2-es jégtömbök robbantak ki, a haladás egyre lassúbb lett. Érezhetővé vált az elszámított táborhely, és a túl késői indulás következménye, valamint a nagy magasság hatása. Egyikünk hányingerrel és felfájással küszködött, másikunknak sürgős dolga támadt a hóbuckák között. Ha továbbmegyünk, este 6-7 közt értük volna el a Dufourspitze 4614m-es csúcsát, utána a visszaúton sötétbe kellett volna megkockáztatni az átkelést a Monte Rosa illetve a Gorner-gleccsereken és a Unt. Plattje törmelékes sziklalabirintusán, vagy felszerelés nélküli bivak. Igazából egyikhez sem volt kedvünk így, fájó szívvel, de a visszafordulás mellett döntöttünk. A gerincről kb.: 4400m-ről az első szikla felszökés kétharmadáról ereszkedtünk vissza. A visszaút egyetlen fontos momentuma, váratlan találkozás a sötétben egy Kőszáli kecskével. Mi kis híján frászt kaptunk, ő azonban békésen legelészett tovább. Látszik, melyikünknek miből vannak az idegzetei! Kevéssel éjfél körül illetve kicsit utána botorkáltunk vissza a sátrainkhoz, melyek érintetlenül álltak a helyükön. Másnap a ragyogó napsütés ellenére, pihenéssel múlattuk az időt. Délutánra valószínűleg az átélt „kudarc” hatására háromfelé bomlott társaságunk, önálló programokban kezdett gondolkozni. Ketten a Gornergrat szikláira túráztak fel, a másik páros, egy bivakkal a Castor 4223m-es csúcsát célozták meg. A Zrollings-gleccser jégtornyai azonban megakadályozták a céljuk elérését. Jómagam, Somogyi László barátommal, már összeszokott párost alkotva visszatértünk Zermattba, ahonnan másnap reggel továbbmentünk Tashba. Túracélnak a Breithorn-t vagy a Matterhorn-t választottuk ki, hossza vacillálás után az előbbi tűnt megvalósíthatónak. Az idő és a pénz nagyúr. Kora délután a legszükségesebb felszereléssel, alig 20 perces vonatozással szitáló esőben, újra Zermattba értünk. Turistaúton haladtunk tovább felfelé, immár szakadó esőben. Nemsokára elértük a Gletschengarden 15-20m mély, alig pár méter széles, látványos szurdokrendszerét, melyet három nagy gleccser összefutó oldalék vize vájta a tömör sziklába. Néhány fotót követően szemerkélő, majd ismét szakadó esőben, menetközben csodálhattuk meg a Matterhorn felhőkkel övezett impozáns sziklapiramisát. Alkonyatra elállt az eső. Bíborrá színeződött felszakadozó felhőrongyokkal övezett csodaszép alpesi panoráma tárult a szemünk elé, a lenyugvó nap utolsó sugaraiban. Egyre sűrűsödő sötétben folytattuk utunkat. Sikerült letérni az ösvényről és sziklamászásnak titulált botorkálással átkeltünk egy széles gerincen, majd egy törmelékes katlan falának megmászása után este 22,30-ra elértük a Trockener Steg 2939m tengerszint feletti magasságban lévő felvonó állomását. Hűvös, huzatos éjszaka a felvonó ház tövében lévő rögtönzött bivakban. Reggel az első felvonóval felmentünk a Klein Matterhornra, ahonnan nekivágtunk a Breithorn főcsúcsának. Szikrázó napsütésben haladtunk, nemsokára kiértünk az északi gerincre, ahol metszően hideg és erős szél fogadott, mely kicsit lasitotta a tempót. Délelőtt 10,15-re elértük a 4164m magas Breithorn fő csúcsát. Fotó, csúcscsoki, egy órányi nézelődés, majd indultunk lefelé. A Klein Matterhorn melletti sípálya alatt, megnéztük a gleccser jegébe vájt érdekes és jégszobrokkal díszített barlangot. (Ingyenes.) Egy megálló a felvonóval, ezúttal lefelé, majd tovább lefelé ismét gyalog Zermattba, ahol a találkozót beszéltük meg. Hólyagosra, véresre tört lábbal késő délután érkeztünk meg. Tovább már kocsival folytatjuk az utat hazafelé.
 
(Eredetileg megjelent: Mount Everest 2003. június III. évf.21.)