| Svájc hegymászás | 2000. július 1-8. |
(Svájc – Forno-gleccser)
pályaudvaron. Ezután együtt mentünk tovább Svájcba, ahol Maloja-pass volt az uticél. Innen gyalog folytattuk utunkat Forno–völgyön
keresztül
a Forno-gleccser irányába. Egy 2000m tengerszint feletti magasságban töltött éjszaka után másnap, 8,30 körül borongós, esős időben indultunk tovább. Nem sokára lenézett ránk a nap is, így már nekivetkőzve tapostuk a métereket a Forno-gleccser
barázdákkal szabdalt felszínén.
azt a moréna sávot, ahol az alap és az összes táborunkat létesíteni szándékoztunk. Miután az oktatók megmutatták, hogy kell a jégen lapos kövekből sátorhelyet készíteni nekiálltunk. A munkafolyamat végére elmondhatjuk, hogy az a 2x2m-es alapterületű sátor irdatlan nagy és a köveknek is önálló akaratuk volt, de azért estére elkészült a hely és állt rajta a sátor.
fel és le, párban és egyedül, az utóbbi tilos; ástunk hó barlangot,
közlekedtünk a sziklán hágóvassal, ezt a későbbiek során lehetőség szerint kerülni fogom. Megismertük jégcsavarokkal és hevederrel történő standépítés titkát. Ugrottunk jéghasadékot át és bele, majd másztunk kötélen és a nélkül, ennek gyakorlását sem fogom túlzásba vinni.
a társmentés…… hát, az is! Történt ugyanis, hogy az ugrás során
megcsúszott a lábam, így normál landolás helyett bal vállal becsapódtam a jégfalba. Égető fájdalom robbant a vállamba. Miután kihúztak, akkor derült ki, hogy kificamodott. Négy oldali támogatással értem le a táborhelyre, ahova 30 perces várakozás után érkezett a svájci mentőszolgálat tűzpiros helikoptere, melyet a közeli menedékházból hívtak ki. Égi utam az egész túra leglátványosabb része lehetett volna, ha tudok figyelni. Végre Samedan légi kikötőjében horgonyt vetettünk. Két újabb fájdalomcsillapító és egy altató injekció után, lehúztam a redőnyt. Miután erős hányingerrel magamhoz tértem, boldogan állapítottam meg, hogy a karom a normális helyén látom természetes állapotban. Ezután egy szörnyű vándorlás és buszozás következett vissza Malojába s onnan a parkolóba. Mindig tudtam, hogy szörnyű autóban éjszakázni, de a mostani túltett minden eddigi tapasztalaton. Még egynapi várakozás után, amelyet talán a pokolhoz tudnák hasonlítani, kora este 7 órakor végre indultunk hazafelé; másnap délre otthon voltam. Eztán 3 hónapos gyógytorna következik, mire úgy-ahogy rendbe jött a sérülésem.