Tanfolyam a Berger hegységben!
(Svájc – Forno-gleccser)
A 1999-es Mont Blanc túra életem meghatározó élménye volt. Több mindent megfogadtam ott Európa tetején, ezek közül az egyik, hogy minden évben teszek, legalább egy hasonló jellegű magashegyi túrát; hogy ezt biztonságosan tudjam csinálni, egy barátommal jelentkeztem a MAHOE által szervezett Gleccserjáró és magashegyi tanfolyamra. Ez a meghirdetett időpontban 2000. Június 1-én el is kezdődött. Ekkor találkoztunk előző napi délutáni indulás után reggel 7 órakor az Innsbrucki
pályaudvaron. Ezután együtt mentünk tovább Svájcba, ahol Maloja-pass volt az uticél. Innen gyalog folytattuk utunkat Forno–völgyön
keresztül
a Forno-gleccser irányába. Egy 2000m tengerszint feletti magasságban töltött éjszaka után másnap, 8,30 körül borongós, esős időben indultunk tovább. Nem sokára lenézett ránk a nap is, így már nekivetkőzve tapostuk a métereket a Forno-gleccser
barázdákkal szabdalt felszínén.
Kora délután 13 órakor értük el a 3088 m magas Monte Rosso lábánál,
azt a moréna sávot, ahol az alap és az összes táborunkat létesíteni szándékoztunk. Miután az oktatók megmutatták, hogy kell a jégen lapos kövekből sátorhelyet készíteni nekiálltunk. A munkafolyamat végére elmondhatjuk, hogy az a 2x2m-es alapterületű sátor irdatlan nagy és a köveknek is önálló akaratuk volt, de azért estére elkészült a hely és állt rajta a sátor.
Június 3-ától a gyakorlati foglalkozás vette kezdetét. Sok érdekes és kellemes helyzetben volt részünk. Megtanultuk: kicsúszáskor, hogy állítsuk meg magunkat a havas-jeges lejtőn; meg azt is, hogy nincs az a vízhatlan ruha, ahova a hó ne tudna behatolni. Valamint ha szerencsétlen(?) hegymászó felmegy valahova, ott biztos elromlik az idő, de mihelyt lejön, kitisztul.
Így ment ez négy napon keresztül melynek során, megtudtuk, milyen hatalmas kőtömbökön és közöttük közlekedni; meglehetősen ingatag, meredek hólejtőn haladni, felfelé lassú és fárasztó, lefelé gyors és még fárasztóbb. Jégen ugyanilyen csak bizonytalanabb és csúszós.
Aztán mentünk a gleccseren
fel és le, párban és egyedül, az utóbbi tilos; ástunk hó barlangot,
közlekedtünk a sziklán hágóvassal, ezt a későbbiek során lehetőség szerint kerülni fogom. Megismertük jégcsavarokkal és hevederrel történő standépítés titkát. Ugrottunk jéghasadékot át és bele, majd másztunk kötélen és a nélkül, ennek gyakorlását sem fogom túlzásba vinni.
A sok kaland közepette még az időjárással és annak szeszélyével is sikerült megbarátkozni. A napok csak suhantak tova, már csak az utolsó gyakorlat az ön- és társmentés maradt hátra. Június 6-án erre is sor került, bár ezt így utólag, ezt szívesen kihagytam volna.
Az önmentés rendben ment,
a társmentés…… hát, az is! Történt ugyanis, hogy az ugrás során
megcsúszott a lábam, így normál landolás helyett bal vállal becsapódtam a jégfalba. Égető fájdalom robbant a vállamba. Miután kihúztak, akkor derült ki, hogy kificamodott. Négy oldali támogatással értem le a táborhelyre, ahova 30 perces várakozás után érkezett a svájci mentőszolgálat tűzpiros helikoptere, melyet a közeli menedékházból hívtak ki. Égi utam az egész túra leglátványosabb része lehetett volna, ha tudok figyelni. Végre Samedan légi kikötőjében horgonyt vetettünk. Két újabb fájdalomcsillapító és egy altató injekció után, lehúztam a redőnyt. Miután erős hányingerrel magamhoz tértem, boldogan állapítottam meg, hogy a karom a normális helyén látom természetes állapotban. Ezután egy szörnyű vándorlás és buszozás következett vissza Malojába s onnan a parkolóba. Mindig tudtam, hogy szörnyű autóban éjszakázni, de a mostani túltett minden eddigi tapasztalaton. Még egynapi várakozás után, amelyet talán a pokolhoz tudnák hasonlítani, kora este 7 órakor végre indultunk hazafelé; másnap délre otthon voltam. Eztán 3 hónapos gyógytorna következik, mire úgy-ahogy rendbe jött a sérülésem.
És végül egy jó tanács! Ha valaki, valamilyen tanfolyamra jelentkezik, amely biztosítás köteles; jobb, ha saját maga győződik meg a biztosítás megkötéséről, mert meglehetősen kellemetlen, ha utólag derül ki, hogy e- dokumentum a hiánycikkek listáján foglal helyett.
Még akkor is, ha a tanfolyam díja tartalmazza azt, mint esetemben is történt.
Szabó R. Zoltán
2001. február 18.