Szerbia barlangtúra 2002. április 26 - május 1.
Feltáratlan Karsztvidék

(Szerbia barlangjaiban)
 
A közelmúltban egy nem túl jó hírű vidéken, Szerbiában jártunk. Nem először és valószínűleg nem is utoljára. Belgrádi barlangász barátaink meghívására keltünk útra 2002 Április 26-án este. A szerbiai utak mindig izgalmasak, lévén az ottani karsztterületek alig vagy egyáltalán nem ismertek. A helyi barlangkutatás szinte még gyerekcipőben jár. Az elmúlt évtizedek háborús és politikai viharai nem igazán kedveztek a barlangkutatóknak. Ma már más a helyzet. Egyre több barlangász szakosztály alakul. Jelenleg 5 csoport működik, ebből három belgrádi, a másik kettő az ország más városaiban alakult. Van köztük olyan is, amelynek csupán 2 tagja van. Ez a mi szemünkben kicsit megmosolyogtató helyzet, de így van és még eredményesek is. Igaz, ott találni és bejárni kell a barlangokat és nem „kiásni” őket. Barátaink mindig jókat derülnek mikor a hazai vakond módszerről, mesélünk: „ha nem találok barlangot, hát ások egyet”
 
Na és a barlangok, végül is arról szeretnék mesélni, jók, nagyon jók. Nem túl nagyok, nem hasonlítható egy alpesi óriásbarlanghoz. Azon a karsztterületen, ahol mi jártunk, elsősorban víznyelők található. Nagy tágas bejárati szádával, kisebb-nagyobb kötéltechnikás szakaszokkal, szép oldott és cseppköves és tágas járatokkal. A Pizolit Barlangkutató Sportegyesületnek a Május 1-i hosszú hétvégét kihasználva hat objektumot sikerült bejárnia. A leghosszabb, amiért végül is az egész program szerveződött, a Drenjarsky System Cave. Ez az ország Észak-keleti részén található. Érdekessége, hogy nem igazi karsztterületen helyezkedik el, hanem egy hosszú vékony mészkősávban, melynek szélessége alig 1-km, a hossza viszont eléri a 20km-t is.
Az üregrendszer 3 bejárattal nyílik a felszínre. Szép könnyen járható, szakaszonként patakos, érdekes cseppkövekkel díszített barlang. 2-3 kisebb kötéllel járható akna teszi változatossá a túrát. Jelenleg ez Szerbia leghosszabb barlangja. Bejárása 8-12 órát vesz igénybe, a sietségtől függően. Nem érdemes sietni, mert a környéken más jelentős barlang nem található. Így mi is átmentünk a közeli Miroc-hegységbe. Ez a terület Román-szerb határnál a Khazán szorosnál terül el. A térség karsztobjektumai jóval régebb óta ismertek, bár ugyanolyan kevésbé kutatottak, mint más szerbiai barlangok. Legnagyobbak a Buranov és a Suvi ponor.
 
Most a Suvi ponort jártuk végig. Jórészt kötéltechnikával járható tágas kényelmes víznyelő. A bejárat egy izgalmas fosszilis cseppkövekre kikötött kötélhíddal kezdődik, majd egy tágas szép és mély, vízzel kitöltött örvényüst feletti traverzzal folytatódik. Ezt követően érjük el az első tágas szépen oldott aknát. Egy hatalmas cseppkő toronyról indított majd két rozsdás nittből ereszkedve érjük el a 15m-es mélységben az akna alját. Pár méter után víz által szállított és felhalmozott hordalékon átgázolva, emberderéknál is vastagabb beékelődött, de billegő korhadó fatörzsre kell felmászni, majd egy apró fűzőlyukból indított kötéllel áttraverzálni a szemközti falra. Így újhegynyi cseppkőbütykök felhasználásával mintegy 6-7m hosszú kötélhíd kialakításával tudunk leereszkedni az alattunk lévő tó fölé, ahonnan némi ingázással szerencsésen landolhatunk a tóparton. Innen rövid séta, látványos csipkés, oldott falak között, majd két kisebb szabadon mászható akna (kötélbiztosítás ajánlott) következik. Újabb egyszerűbb szakasz, majd az utolsó három akna állja utunkat. Az első egy dupla nittből indul bevezetőszár nélkül mintegy 7-8m, a következő szimpla, „kicsit” rozsdás nittből ereszkedhetünk 6m-t. A harmadikba, két fűzőlyukba kötött kötélen tudunk leereszkedni. Ez 15m látványos cseppkőlefolyás mellett, sűrű vízpermettel kísért utat jelent.
Az akna aljától már további 10-12 perces sétaút vezet a barlang sóderszifon alkotta végpontjához. A teljes barlangot 6-7 óra alatt végig lehet járni.
 
Rokin ponor: A Miroc-hegység legmélyebb barlangja 270m mély, jórészt kötéltechnikával járható. Bejárata egy eróziós völgy talppontján kibukkanó sziklafalba függőleges háromszög alakú hasadék, melyen lemászva egy kisebb teremben találjuk magunkat. A továbbvezető utat egy 30m mély akna, kínálja, melynek alján néhány lépésnyi meander után, újabb 30m-es oldott, tágas aknába ereszkedhetünk be. Leérve, viszonylag szűk, erősen csipkézett, beszorult omladékköveket kerülgetve, egy 65-70º-os tektonikus eredetű hasadékban folytatjuk utunkat, melynek alját egy kisméretű terem alkotja. Innen egy rövid szűkület leküzdésével érjük el a barlang horizontális szakaszait. A főágból több kisebb-nagyobb oldalág ágazik ki. Mi követve a főágat elérjük a barlang leglátványosabb szakaszát. Hosszú oldott kőpengék lógnak a mennyezetből, mint megannyi hatalmas cseppkő. Továbbhaladva újabb aknasort találunk, melyek tágasak és mélyek. Az első mindjárt „kedves” ajándékkal, intenzíven csepegő vízzel kedveskedik. Félig elázva érjük el az alját, amely valójában egy lejtős 5-6m széles párkány. Innen szállhatunk be a barlang legnagyobb aknájába, melyet újabb, ezúttal keskeny párkány oszt kétfelé. Az 50m-es akna aljától már állandósult vízcsorgásban két kisebb letörés leküzdése (3m és 8m) után elérjük a barlangrendszer végpontjára vezető 6-8m átmérőjű szilvamag alakú folyosót, amely 25-30º-os szögben tör a földkéreg mélyébe. Itt már csak biztosításnak érdemes kötelet használni. A barlang végpontját egy tükör tiszta vizű tó alkotja, melyben a szerb búvárok további járatokat találtak. A barlang bejárása ki- és beszereléssel együtt 9-11 óra.
 
Faca Sora: Ez az ott jártunkkor viszonylag kicsiny alig 100m mély barlang jelenleg újra kutatás alatt áll, mivel egyesületünk néhány tagja a végponti hordalékkal eltömődött hasadék megbontásával további szakaszokra bukkant. A barlang bejárata hatalmas több mint 10m átmérőjű mohával benőtt beszakadás, amely egyik oldalán mászható. Alatta egy 10m-es akna után fosszilis járat indul, amely tágas meanderbe torkollik. Kb.: 25m után elérjük a meander végét, amely egy 15m-es akna. Leereszkedve az akna aljára egy letörés peremére érkezünk, ami nem más, mint az előző akna 5m széles párkánya. Az újabb szakadék azonban már bő 60m mély, 15-20m átmérőjű hatalmas akna. Az aljára érve egy keskeny hasadékot találunk, amely hordalékkal volt feltöltve. Némi bontás után sikerült átjutni a kétes állagú dugón. A túloldalt, egy hosszúkás terembe, azt követően egy 7m mély aknába jutottunk, melyet egy kanyargós meander követett, alján keskeny patakocskába csorgott a víz. A meander után 6m-es aknát találtunk, egy kisebb teremmel, melynek végén kb. 15m-es mélységben tűnik el a víz. Ide már felszerelés híján nem sikerült lejutni. Majd jövőre. A szerbiai barlangokkal kapcsolatos info: a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület honlapján található.
 
(Eredetileg megjelent: Mount Everest 2002. október II. évf.13.)
Szabó R. Zoltán
2002. szeptember 12.