Utazán Santana-ig országjárás 2016. február 11.
- MADEIRA - túranapló 07. rész

Február 11. csütörtök
 
Az „ágy” baromi kényelmetlen, huplis, Zoli éjjel 2-kor fel is ébred, hogy megfájdult a dereka, így inkább leteríti a polifoam-ot, s a hálózsákot, és leköltözik a padlóra. Így sem alszik túl jól, míg Réka viszonylag mélyen szundít. Megváltásként fogadják a reggel 7 órát, amikorra az ébresztőt megbeszélték. Gyorsan összepakolnak, s 30 perc múlva el is húzzák a csíkot. Zoli egy kávézóban iszik egy narancslevet a reggeli kakaó helyett, majd megkeresik és felsétálnak a Grutas do Sao Vicente barlanghoz.
Réka ugyanis már jó előre kinézte Zolinak a helyi lávabarlangot és vulkáni központot. Túl korán ott vannak, 8.20-ra, így várni kell a 10 órási nyitásig. Előtte körbejárják az előtte lévő szép parkot – sajnos szemerkélő esőben. Később reggeli, végül 10 óra előtt pár perccel megveszik a jegyet 8 euróért (sajnos semmilyen kedvezményt nem adnak Zoli barlangász- meg alpin-kártyáira). 10.15-kor megkezdődik a túra. A barlang 3000 m hosszú, több láva-alagút átvágja, viszonylag érdekes, bár tele lámpaflórával. A túra után vulkános bemutató, a legérdekesebb a kitörés szimulálása, majd „lifttel” lemennek a „Föld közepére”. A bemutató végén 3D-s film Madeira keletkezéséről. Az egésznek 11.35-kor van vége.
Utána fogják a cuccaikat, s mivel az utolsó délelőtti busz is elment, így a körforgalomnál stoppolnak a borult időben. Kb. 10 perccel később egy bácsika áll meg, s elviszi őket a következő faluba, Ponta Delgadá-ba. Itt kisétálnak a település szélére, s folytatják a stoppot. Kb. újabb 15 perccel később egy német házaspár áll meg, szintén középkorúak, akik pont oda igyekeznek, ahová ők, s elviszik őket egészen Santaná-ig. A fülledt idő és a meredeken kanyargós út teljesen elzsongítja őket, majdnem elalszanak. 13.25-re ott is vannak.
Rövid séta a turist info-ig, majd egy hosszabb az ott ajánlott ifjúsági szállásig, ahol 23 eu-ért kapnak egy 3-ágyas szobát. Szép és rendezett minden, a külön fürdő is, amit csak ők használhatnak. Kipakolnak, ám közben elkezd esni az eső, így egy időre ott ragadnak. Megvárják, hogy már „csak” köd maradjon és szitálás, s elkezdik a városnézést. Előbb a település nevezetességeit, a „colmo” nevű jellegzetes, háromszög-alakú, zsúptetős ősi házakat. A faluban majdnem száz található belőlük, de ma már alig lakják őket, inkább csak látványosságok.
Majd a környéket próbálják szemügyre venni, de a párában alig látnak. Lesétálnak a partra a Rocha do Navio-ig, de a felvonó zárva, a sűrű ködben a látótávolság kb. 30 méter, még az óceán is alig látszik, nemhogy a partjára beígért fókák.
Visszafelé bevásárolnak másnapra, majd elhatározzák, hogy kirúgnak a hámból, és betérnek egy étterembe. Réka pizzát, Zoli valami helyi jellegzetességet kér (nyárson sült grillezett marhasültet vegyes körettel). Akkora adagot kapnak a Hawaii-ból, meg a húsból, krumpliból, rizsből, salátából, hogy egyikük sem tudja elfogyasztani az adagját. A maradékot elcsomagoltatják. Visszatérve a szállásra naplóírás, fürdés az esti program, majd később 21.30-tól alvás.
 

 

Réka @ Szabó R. Zoltán
2016. február 21.