- ADAMELLO - túranapló 2003.

Vannak dolgok, amiket nem kell erőltetni, s olykor, ha már a szervezéskor mindenféle akadályok jönnek a képbe, akkor jobb, ha az adott programot inkább elúszni hagyjuk. Az erőltetésnek sosem lesz jó vége, és csak a legritkábban sül el jól. Erre egyik jó példa ez a megvalósult „(de minek)” program.
 

Szeptember 11. csütörtök
Találkozó reggel 6-kor a soroksári Hősök terén. Pakolás, majd indulás (6:48-kor) az M1-en, Bécsnek. Az osztrák-magyar határt 10-kor hagytuk el, kisebb nagyobb esőkön keresztül, Bécs-Linz útirányon át értünk a Traunsteinhez (1691m). Ez a tervezett bevezető program, azonban az időszakosan szakadó eső miatt elmaradt, így folytattuk az utat Innsbruck majd utána az Ötz-völgy, a következő program irányába. Este 19 órára fokozatosan erősödő hószállingózásban értük el a völgy végén az utolsó falut, Oberburgot. A település végén kis séta, közben helyzetértékelés a közeli dombtetőn, majd 20 órakor visszamentünk, és a falu alatti patakparton felvertük a sátrat. Este 21:30-kor intenzív hóesésben alvás (vacsora nélkül), közben reménykedtünk, hogy senki sem kelt fel éjnek idején azzal, hogy tilosban sátrazunk.
 
Szeptember 12. péntek
Az éj nyugodtan telt, s reggel 7:20-kor ébredés, s már a sátorban megállapítható, hogy esik az eső. Ennek ellenére sátorbontás, némi reggeli az autóban, majd irány a falu térképvásárlás céljából. Vettünk térképet és mivel az idő változatlanul rossz, némi tanácskozás után, ejtettük ezt a programot is, elindultunk a Timmelsjoch (2509m) hágó felé, délelőtt 10-re felértünk. Viharos szél, intenzív, vízszintesen száguldó hóesés. Néhány fotó, majd 10:45-kor tovább át Olaszországba, majd le a hegységről és tovább. Olaszországban szép napos, enyhén felhős idő, így megcéloztuk az Adamello csoportot, bepótolni az Ötz-völgyben elmaradtakat. Délután 17 órára értük el a kiindulási pontot jelentő parkolót. Bő 1 órás pakolás és étkezés, majd 18:10-kor elindultunk felfelé. Hosszú unalmas gyaloglás előbb aszfaltúton, majd murvás szekérúton, egy gátrendszer oldalán felfelé. Este 21:30-ra elértük a Garibaldi házat (2550m), jobb híján foglaltunk szállást. Vacsorát követően éjjel 22:30-kor két személyes szobában alvás.
 
Szeptember 13. szombat
Reggel nem túl korán 6:30-kor keltünk, bedobtunk néhány falatot reggelire, majd lerendeztük a szállást és 7:45-kor indulás az Adamello irányába. Néhány száz méteren folytatódott a murvás szekérút, s az elágazásnál tábla figyelmeztet, hogy az Adamellora vezető biztosított út egy részét omlás vitte el. Laci barátom itt vissza akart fordulni, de sikerült rábeszélni az út folytatására, amelynek eleje törmelékes morénán jelzett, majd később jelzetlen, omlott törmelékes terepen a Brizio hágót alkotó sziklafalig, ahova 10 órára értünk fel. Innen indul a biztosított út, melynek felső harmadát vitte el egy omlás. Kevés, II-es sziklamászással kerülhető lett volna, kb. 8-10 méter, s vállaltam, hogy kimászom, s fent rögzítem a kötelet. Ám Laci nem vállalta, pedig felajánlottam, hogy a hátizsákját is felviszem, de semmi nem használt, azt állította, hogy hallja, hogy most is omlik, én azonban csak a szél által lesöpört porszemek zizegését hallottam. A majré ellen nem tudtam mit tenni, így 11-kor elindultunk vissza lefelé. 16 órakor kényelmes sétával külön-külön is a parkolóban voltunk. Vacsora, majd 5,30-kor indulás hazafelé. A völgy alján lévő kis település Temu, egyik parkolójában megbeszélés, hogyan tovább (18:00-19:30-ig). Ekkor elindultunk különösebb megegyezés nélkül alvóhelyet keresni. Találtunk is, Ossana feletti erdőben, egy elhagyatott parkolóban. Sátorállítás, majd 21 órakor már fekvés a hálózsákban. Némi megbeszélést követően nem sokkal később 21:30 körül alvás.
 
Szeptember 14. vasárnap
 
…A folytatást lásd: DOLOMITOK (BRENTA) – túranapló 2003.